Vérbe folyt szerelem [Befejezett]

39.Lehull a lepel

*Yoongi szemsz*
-Valami baj van?-Jin mintha aggódna értünk.
-Nem azt mondtad,hogy egy percünk van lejönni?-emlékeztette HaNeul.
-Így igaz, gyertek.
Hogy hogy csak Yumi és Hobin kívül mindenki itt van csak + mi hiànyoztunk.
-Nos, mi a sztori?-HaNeullel a kanapéra ültünk Esmeralda mellé.
-Tudtok róla, hogy Hoseok leakarja mészàrolni a falkât?-Esmeralda kérdésére meglepődtem.
-Nem!-vàgtuk rà egyszerre.
-Megkell akadàlyozni, külömben ha lemészàrolja őket, a közeli falka pedig őt fogja lemészàrolni.-magyaràzta Jin.
-Nem mészàrolhatik le Hobit-meglepődve JungKookra szegezte mindenki a tekintetét.-Mivel az édesanyjât is megölték és a lànyàt, minden vérfarkasnàl a legfőbb törvény: Szemet szemért, fogat fogért. Joga van őket lemészàrolni.
-Ez lehetetlen-tagadta TaeHyung.
-Ainaval átolvastuk a szabályaikat, az összes törvényüket kívülről fújom-magyarázta JungKook.
-Lekell beszélnünk erről az egészről-kortyolt poharába Jimin.
-Én beszélek vele-ajánlottam, talán hallgat rám.
-Biztos menni fog egyedül is?-tudakolta NamJoon.
-Biztos.-jobb kezemet lábamról a kanapé ülőpárnájára helyeztem viszon evvel a cselekedettel a kezem HaNeul combját érinti ezért gyorsan hátradőltem és a hasamon összekulcsoltam a kezeimet. Visszatarthattnám az érzéseimet nem pedig kiengedni, kicsit mocorgott de tudom miért.
-Biztos minden rendben veletek?-furcsán néz kettőnkre Jin.
-Össze kaptatok valamin?-találgatott Jimin.
-Min vesztünk volna össze?-nem értjük az utalásukat.
-Olyan furák vagytok, előbb édes kettesben talállak titeket majd megint a lépcsőknél furán viselkedtetek és furcsa mód egymás mellett ültök. Van valami oka esetlek?-Jin ez most komoly?
-És?-inkább én beszéljek mint HaNeul, látszik rajta a zavartság.
-Csak úgy kérdezem-vont vállat Jin.
-Most nem ez a téma, elmegyek és beszélek Hobival-felálltam, egyenesen az ajtó felé vettem az irányt. Kis idő múlva már Hobival voltam a kastély nappaliában,mindannyian itt laktunk a kastélyban de ők ritkán térnek vissza a kis házukba.
-Hobi tényleg ezt akarod?-álltam vele szembe.
-Miről beszélsz?
-A mészárlásról, a falkát.
-Nem teszem meg.
-Micsoda? Dehát mindenki ezzel jön-ilyen nincs, előbb mészárolni akar most meg csak legyint rá? Mivan?
-Igen megakartam tenni de Yumi és HaNeul a hercegnőm felnyitotta a szemem.-tudom az igazságot, hogy a lánya igen is él de nem tudom mért nem mondtam el neki eddig.
-Ohw.......-kezemmel vállát simogattam.
-Az erőszak nem megoldás és a hercegnőm se akarná ezt tenni ha én haltam volna meg-picit könybe öltöztek szemei.
-Ha lehetne egy kívánságom azt kívánnám, bárcsak ne a lányodat ölték volna meg.-ami meg is történt.
-Köszönöm Suga-ritkán neveznek YoonGinak hiszen inkább becézgetnek Sugának.-Bárcsak úgy lenne.
-Igérd meg, hogy nélkülünk semmi hülyeséget nem teszel.
-Megigérem.-végre egy hatalmas vigyor az arcán.

- Gyertek el Yumival a kisházikótokba, nem maradhattok itt egyedül. Mindenki ott van.
-Okay. Mindjárt megyünk csak előbb ha nembaj kettesben leszünk kicsit.-kedvesen mosolyogtam rá.
-Rendben, akkor várunk titeket. Pacsi?
-Pacsi-ökölpacsiztunk.
Olyan fél óra sétálás a temetőben visszamentem a kis házikóba ahol a nappaliban mindenki beszélt, nevetett és Yumiék is itt vannak aminek nagyon örülök.
-Yoongi, csatlakozol?-karolt belém Jimin.
-Kicsit fáradt vagyok, ledőlök ha nem baj-ránéztem a többiekre.
-Ugyan,csak nyugodtan menny pihenni-mosolygott NamJoon.
Felsétáltam a lépcsőn majd egyenesen egy szoba felé vettem az irányt, az álmosságtól beletúrtam a hajamba mikor valakinek nekimentem. Majdnem elesett de gyorsan bal kezemmel átkaroltam a derekát és magamhoz húztam.
-Bocsi, nem figyeltem-hulla fáradt vagyok de álmosan is képes vagyok nekimenni valakinek,szuper.
-Semmi baj inkább köszi, hogy nem estem el.-HaNeul még álmosan is elképesztően gyönyörű. Szivesen aludnék vele akár örökké viszont a gondolatmenetemből HaNeul zavart meg. Jobb kezével megmarkolta a pulcsim ujját.
-Szivesen, jól érzed magad?
-Persze,jól vagyok-derekán még mindig ott tartom a kezemet, nem akarom elengedni őt soha de soha. Képtelen vagyok rá, lágyan picit belemarkoltam a pizsi felsőjébe.
-Öööm.....-próbált megszólalni de kicsit elpirult ami azt jelentette, hogy kissé zavarba hoztam.-Holnap suliba kell mennem.
-Ó, igen,persze,bocsi. Öööm....jóéjt ölelés?-hamár aludni megyünk, picit karjaimban tarthassam.
-Jóötlet-nem kellett kétszer mondania, másik kezemet is derekára fontam. Fejemet vállán pihentettem, kis gyenge kezeit úgyszint az én derekamra fonta fejét pedig vállamba rejtette. Az illata átjárta melegséggel a testem minden szegletét, akartam őt, vágyok rá. Nem. Ezt ne,féltem, hogy szellemi orgazmusom lesz de szerencsére nem. Ezt akkor sem tehetem meg vele báris még nem, hiszen még nem tudja az érzéseimet. Talán elkéne mostmár mondanom. Kezei ellágyultak ezzel jelezve, követve cselekedetét eltávolodtam tőle ami kicsit elszomorít. Szivesen ölelgetném.
-Köszönöm és jóéjt-kedves mosolya mindent elárul.
-Jóéjt angyalom.
-Tessék?
-Azaz Jóéjt. Álmodj szépeket-rávigyorogtam majd mind ketten a nekünk ellenkező irányba mentünk. Az ágyban csak mocorogtam, nem tudok aludni folyton ő jár a fejemben.

*HaNeul szemsz*

Összehúzódva az ágyban átgondoltam a történteket, mért érzem úgy mintha belül szénné égek a melegségtől? Talán ő keltette ezt ki belőlem? Meleg kezét még mindig éreztem derekamon és a forró ölelése, az maga a Wattacukor felhő. Gondolkodásomból az ajtó kopogás zavart fel.
-Tessék?-engedélyeztem, hogy bejöjjön.
-Nem zavarok?-Yumi becsukta az ajtót majd az ágyamhoz sétálva leült. Felültem hatalmas vigyorral az arcomon.
-Dehogy is, minden okay?
-Minden rendicsek-viccesen vigyorgot-mi ez a nagy vigyor?
-Csak visszaemlékeztem a szép pillanatokra még a nevelő szüleimmel.-nagyban hazudtam de nem akartam elárulni az igazságot.
-Hiányoznak?
-Arra nincsenek szavak. Témát férretéve, szeretnél esetleg valamit? Szivesen segítek.
-Szeretnék köszönetet mondani. Köszönöm.
-Öööhm szivesen....miért is?
-Ha akkor nem mész utánna a temetőbe, nem bírtam volna rábeszélni, hogy verje ki a fejéből ezt az egész mészárlást. Köszönöm.
-Nagyon szivesen.-kedvesen mosolyogtam majd megfogtam kezét.-csodálatosak vagytok.
-Köszönjük. Ömm nem fura, hogy ennyi vámpír körül vesz egy kicsi házban?
-Bízom bennetek, nincs mitől félnem. Befogadtatok amit nagyon köszönök de ez a szoba a lányotoké és én ezt nem fogadhatom el.
-Ugyan már,mi ketten ajánlottuk fel. A lányunknak ez volt a második szobája. Az igazi szobája sokkalta más és varázslatos.

(Sziasztoooook! Íme a kövi rész bár kicsit rövidre sikerült. Köszönöm, hogy ennyien olvassátok a sztorit. A helyesírási hibák miatt előre is bocsánatot kérek.)

DREAM TO LIVE!