Vérbe folyt szerelem [Befejezett]

26. Igazsàg osztàs

Hoseok szemsz.
Karjaim közt tartva megbizonyosodtam, hogy nem későn érkeztem. Pontosan időben ideértem még a vérfarkasok előtt. Viszont részben beszélnem is kell velük.
-Hobi? Dehàt,hogy?-hangja csenget fülemben, nem bírtam magammal, kezeik közé vettem arcàt és addig csókoltam még megbizonyosodtam róla,hogy ez a valósàg. Aztán homlokunkat összeérintettem így esélyem lett szemébe néznem.
-Szeretlek. Elsem tudod hinni mennyire szeretlek és fontos vagy számomra csak féltem, hogy túl későn érkezem.-öleltem újból. Kezei hátamra vàndoroltak majd dzsekimbe markolt, fejét mellkasomba rejtette.
-Szeretlek-mormolta-és soha nem akarlak elveszíteni.
-Hidd el, nem fogsz.
Kis idő múltàn mondta,hogy készít valamit a konyhàban mire felajànlottam a segítségemet. Megkért, hogy a paradicsomot mossam meg alaposan, gyorsan végeztem vele és elkezte szeletelni.
-Nem túl nagy hozzàd az a kés?-sosem làttam még konyhatündérkedni.
-Miért lenne nagy?-méregette.
-Egy ilyen kislànynak mint neked nem való ekkora kés a kezébe, még a végén megvàgod magad.
-Nem vagyok kicsi.-epp csak pillanatra megdermedt, mintha eszébe jutott volna valami.
-Igaz nagylànyka vagy de akkor is kicsi-viccelődtem amin kicsit nevetett.
-Tudod, Shashaval ma voltunk sétálni-figyelmesen figyeltem-a közeli erdőben lévő temetőbe és mesélt nekem kiskoromról.
-Nekem is elmeséled?-bólintott, elkértem egy répàt és leharaptam egy falatott. Kissé furcsálta a dolgot.-Miaz? Nem csak vért iszunk. Az ételek elnyomjàk a vér irànti sóvàrgàst.-ràgtam a répa falatot és a pulta tehénkedtem, hogy közelről hallhassam és figyelhessem azzal a bazi nagy késsel a kezében.
-Nos, mesélte,hogy kiskoromban elszöktem egyszer otthonról aminek tudatosa vagyok.-meglepődve bólogattam-és őt még akkor nem ismertem csak tàvolról figyelt engem, mikor megszöktem pontosan abba a temetőbe mentem. Viszont még sírtam odajött hozzàm valaki, ő is lekislànyozott mire én ràszóltam, hogy nem vagyok kislàny.-a répa kiesett a kezemből, kitágult szemekkel néztem rà. Àlljon meg a nàsz menet, ő volt az a kislány akit körbe vezettem és meséltem neki a temetőben? WHAT?
-És bàntott?
-Nem viszont bevallotta,hogy vàmpír mivel nem tudott megszugeràlni. A szemei vörösbe borultak csak én pirosat mondtam. De kicsi beszélgetés utàn körbe vezetett a temetőben és elmesélte a temető történetét majd hazakisért a kapuig.
-TE VOLTÀL AZ A KISLÀNY AKI SÍRT AZ ÉDESANYÀM SÍRJÀN ÜLVE?-kiviharzott belőlem a meglepő kérdés.
-Hàt igaz? Shasha tényleg téged làtott.-szemében fény csillant és mosolyog. Mi régen is talàlkoztunk? Hàt ezért volt ismerős a suliban mikor ràmszólt a korrepetàlàs időpontja miatt plusz azis,hogy nem szugeràlható.
-Ez hihetetlen és egyben WOW, hogy nem ismertelek meg? Pedig a szemed, a megszugeràlhatatlansàg, a sok kívàncsisàg. Simàn felismerhettelek volna. Sokat vàltoztàl, a pici Yumiból kész nagylàny cseperedett.
-Ez engem is meglepààà...-nem kéne beszéd közben késsel a kezében dolgoznia.
-Megvàgtad az ujjad?-ràzogatta kézfejét a fàjdalomtól. Kezembe vettem kézfejét és véres ujjàt a szàmba vettem majd màsik kezemmel sebtapaszt kerestem a dzsekim zsebében amit meg is talàltam. Viszont kissé kipirult az arca, imàdom mikor ilyen reakciót keltek ki belőle. Tartottam ujjât és ràtapasztottam a sebtapaszt.
-Majd én folytatom Piroska-kacsintottam.
-Befejezem! Úgyis mindjârt kész.-sosem lehet nemet mondani neki.
-Legyen, de figyellek.-minden egyes lépését figyeltem, csodàsan mozog a konyhàban. Csodàlatos Tacost készített szinte mind a tíz ujjamat végig csókoltam, mikor engedi meg végre,hogy én készítsek valami ételt? Segítettem volna elmosogatni de maga végezte el a teendőket a kis konyhatündér. Leültünk a nappaliba hiszen felkell készítenem a legrosszabra.
-Mit szeretnél mondani?-kulcsolta össze kezeinket, mélyen szemébenéztem majd mély levegőt vettem.
-Nem fogsz neki örülni viszont megtalàltam a tanàcsot és hogyan is fogalmazzak, bezàrtam őket egy kribtàba ahol kifaggattam őket+segítséggel.
-Hogy mit csinàltàl?-túlsàgosan meglepődött.
-Kérlek hallgass végig. Sajnos megkellett ölnöm őket, mivel mindenkinek mindent kitàlaltak, a boszikon keresztül egészen a vàmpírokon àt a vérfarkasokig tudjàk,hogy te vagy az utód és még élsz. A halàluk àlltal új tanàcsot alakítottunk, az édesanyàinkból és mostantól ők a tanâcs. Csakis mellettünk àllnak.
-Ez azt jelenti, hogy felkell adnom az életem?-szegénykém, ez túl sok egyszerre.
-Talàltunk megoldàst-fejét vàllamra hajtottam-elmegyünk a vérfarkasokhoz beszélni Shasha, Ayya és még 3 ősi boszival.
-Ez túl veszélyes.
-Nem ha 5 ősi boszi velünk tart.
-Mi a terved?
-Meggyőzzük őket, hogy mi ketten-húztam közel magamhoz-együtt élhetünk mint a normàlis a Halandók és a vérfarkasoknak nincs rà szükségük, hogy Hibriddé vàljonak.
-Sikerülni fog?
-Az nem kérdés, bebiztosítottam. Van egy màsik dolog amire fàj a foguk.
-Mégis mi?
-A rég elveszett valkavezér gyermeke. Túl jóba lettünk és jelenleg arra vàr, hogy szóljak. 100%-ban mellettünk àll és megigérte, hogy ràveszi az apjàt mondjon le rólad.
-Köszönöm.-szorosan öleltem, soha nem akarom magàra hagyni.-De akkor mikor beszélünk velük?
-Minnél előbb szeretnéd?-nyomtam puszit a homlokàra. Félve de bólintott.-Okay, viszont ez az este még maradjon meg kettőnknek.
A szülei a szobàban,Shasha a sajàt szobàjàban szóval felmentem hozzà Yumit megkérve, hogy vàrjon meg a sajàt szobájában. Udvarias módon bekopogtam.
-Gyere.-benyitottam. Kedvesen megkért, hogy foglaljak helyet amit meg is tettem.-Hallom visszatértél.
-Mindent hallottàl?
-Mindent. Hisz tudod,hogy a bűbàjom kihat az egész épületre és igen, segítek.
-Köszönöm-meghajoltam-lenne egy picurka kérdésem.
-Tessék,kérdez. Szivesen meghallgatom.
-Yumi eljöhetne hozzàm?
-Hozzàd? Most?-bólogattam-Ott is aludjon?
-Ha nem nagy probléma.-szólàsra nyitotta szàjàt de megelőztem-semmi buli vagy màs csak szeretnék kicsit kettesben lenni vele.
-A szülőket lerendezem de holnap délelőtt 10-re kérlek hozd haza-mosolygott.
-Köszönöm.
-Én köszönöm,hogy megtaláltad a fényt az alagút végén vagyis a reményt, hogy ne legyenek Hibridek és Yumi is teljes nyugodt életet élhet..

*Hoseok szobàja*

Yumi szemsz.

Olyan fél óra elteltével megérkeztünk Hobihoz bàr ha kis ideig de együtt tölthetünk egy kis időt. Lesegítette a dzsekimet és a fogasra helyezte a sajàtja mellé. Lehajtott fejjel felém közeledett mire ösztönösen hâtràlni keztem még az àgyhoz nem értem. Mikor làbfejünk összeértek felnézett és lassú csókba kezdett majd gyengéden az àgyra fektetett. Testemet àtjàrja a melegség ahogy testünk összeér, még sosem éreztem ezt a vàgyat, akarom őt,vele akarom leélni az életemet amig Halandó vagyok. Örökké együtt maradunk az àtvàltozàsom utàn. Kis időre elvált és csak szemembe nézett.
-Szeretnéd?-fény villant barna szemeiben. Àtgondolva, hogy megfog történni köztünk az aminek történnie kell nyeltem nagyot majd bólintottam.-hogyha valami nem jó akkor csak szólj. Igérem vigyázok ràd. Sosem bàntanàlak.-újból megcsókolt àm ezuttal utat tört nyelvével.

*Màsnap reggel*
Hobi szemsz.

Pontosan 7 órakor keltem, őszintén szólva semmi kedvem nem volt felkellni melőlle, annyira csendesen alszik szinte bűn lenne felébresztenem. Óvatosan lefejtettem derekàról karomat, betakartam nehogy megfàzzon bàr nincs is hideg de kitudja. Felhúztam az alsóm meg a nadràgomat és halkan kisétàltam a szobàból egyenesen a konyhàba, gondoltam készítek teàt.
-Meleged van Hobi?-a konyhàban összetaliztam Jinnel.
-Mert? Mond van még Szurokfű tea tasakunk?-keresgettem.
-Szurokfű? Immunis lettél rà vagy mi?
-Pedig tudod mennyire jóttesz a szervezetnek?-kisebb nagyobb sikerrel talàltam is-ugye nem bànod,ha én is ügyködök egy kicsit?
-Nyugodtan. Yumi?
-Aranyosan alszik, megtudnám szokni,hogy minden reggel vele ébredek.
-Beszéltél vele a vérfarsak témàról?
-Természetesen, mindent elmondtam és megbeszéltünk. A többiek gondolom ébren vannak.
-Nagyon is, màr nem tudnak mit csinàlni unalmukban.
-Nam és Kook vàrja az ikreket nem? A varàzskönyvek tanulmànyozàsa miatt.
-Pontosan, az a rengeteg könyv.
Elkészítettem a teàt,kiöntöttem a bögrékbe majd belekortyoltam, folyton eszembe jutnak az alkalmak mikor is Shasha csakis ezzel a teàval kínált. Első alkalommal azt hittem kidobom mindenemet a fàjdalom miatt. Zsebemből elővettem a telefont, pontosan 7:17 van most, elmentem gyors tusolni és felvettem egy pólót. Picivel később bögrékkel a kezemben besétàltam a szobàba,Yumi meglepő módon ébrev van és az éjjeliszekrényemen lévő képet nézegeti. Leraktam a bögréket az éjjeliszekrényre majd az àgy szélére leültem vele szemben.
-Jól aludtál?-mind ketten tudjuk, hogy egy csodàlatos leggyönyörűbb éjszakàt hagytunk magunk mögött. Életem leggyönyörűbb éjszakàja.
-Igen,bàr még kicsit fàradt vagyok.-dörzsölte szemeit.
-Van időnk bőven, szóval nyugodtan aludj de kérlek rólunk álmodj.-sikerült kis mosolyt csalnom arcàra, adtam neki jóreggelt puszit majd mellé feküdve àtkaroltam a derekàt és szorosan magamhoz húztam. Ràjött az öltözködés, felkellt mellőlem és felöltözött, letusolt, elrendezte magàt majd kortyolgattuk a teàkat.
Sok csókkal és puszival hagytuk el a hàzat majd pontosan 10-re hazakisértem, délutàn érkezik a vérfarkas baràtom. Ma lerendezzük a vérfarkasokkal a dolgokat.

(Sziasztooook! Jó olvasàst ehez a részhez, holnap érkezik a következő rész, a helyesíràsi hibàkért bocsànat előre)

DREAM TO LIVE!