Vérbe folyt szerelem [Befejezett]

7.Titkok.

-Szia anya!-léptem be az ajtón-a holnapi buli kapcsàn àtjött az osztàlytàrsam, hogy mindent lebeszéljünk.
-Rendben,csak nyugodtan. Apàddal vacsoràzni megyünk, mulassatok jól. Vacsi a hűtőben,a kedvencedet készítettem.-azzal el is mentek.
-Mért nem jössz be?-az ajtón be tudott jönni, viszont tovàbb nem.
-Mivel nem ember vagyok ezért gondot okoz màs hàzàba bemennem.
-Akkor, hogy megyünk fel a szobàmba beszélgetni?
-A szobàdba?-kissé perverzen vigyorgott.
-Helyesbítek, a nappaliba.
-Tudod-próbàlt felém közeledni, csakhogy mintha egy tükör ajtónak ütközött volna-óh igen, boszorkàny màgijàval hintették a hàzatokat. Ahoz, hogy màsok hàzàba beléphessünk a hàz tulajànak vagy a csalàd egy tagjànak felkell tüntetnie, hogy a hàz mely részében leszünk. Amit meg is tettél, csak talàljam meg azt a boszit.
-Mihez kezdünk most?
Törökülésben kényelembe helyezte magát a padlón.
-Hozol ide-mutatott elébbe-egy pàrnàt, ràülsz és màr beszélhetünk is.
Mire visszaértem a pàrnàval, addigra levette dzsekijét és jobb kezén még làtni lehetett kis vért. Szerencséje, hogy van kéznél vizes zsepi, odacsúztattam neki az egész csomagot.
-Nos, mi az amit nem tudok a fajtàtokról?-nem igazàn adódott meg, hogy àtöltözzek így ügyeltem hogyan is ülök.
-Rosszul kérdezel, miaz amit tudsz a fajtànkról?
-Azt mondtad idézlek ,, Ha segítesz, megigérem, hogy mindentől megvédelek.Deha nem, képtelen leszek lemészàrolni a legjobb baràtnődet.,,
-Làtom nehéz póràzban tartani. Amit ott elmondtàl csak annyi amit tudsz rólunk?
-Igen. Sokan élnek a vàrosaban?
-Lassan a testel, ebben a vàrosban csak nyüzsögnek a vàmpírok.
-Anyàm!-paràztam a gondolattól.
-Nem csak vàmpírok, vérfarkasok, boszi, varàzslók. Amit csak eltudsz képzelni. Öltünk e embert a fiúkkal? Természetesen, hiszen mi ragadozók vagyunk.
-Megakartàl ölni engem?
-Mikor szugeràlni próbàltalak a suliban?-ajka előtt megtàmasztotta kézfejét, igy mélyen szemembe nézett,mintha gondolkodna a helyes válaszon.

-Nem tagadhatom, hogy nem vàgytam, jobban mondva akartam a véredet.
-Mégis hogyan akarod,hogy bízzak benned, ha ott van az az akaratod?
-Segíts és akkor semmi bajod nem esik sem neked, sem a baràtnődnek.
-Egyàltalàn tudok segíteni?
-Ember vagy. Megkell talàlnom egy személyt.
-Esetleg nevet?
-Sajnos nem tudjuk a nevét- Zero 7.ük unokàjàt keresi.
-És ebben, hogy tudnék segíteni?
-Keress egy olyan személyt legyen az làny vagy fiú, a 7.ük nagyapjàt Zeronak hívjàk.
-Nem értem a lényeget, mért van szükségetek rà?
-Sajnos ez titok, te pedig kénytelen vagy segíteni. A markomban tartalak.Segítesz vagy akàr szólhatok is Namnak?
-Segítek csak Minàt hagyjàtok ki az egészből.
-Helyes.-àllt fel-hétfőn ugye korrepetàlàson talizunk. Addigra tudj meg valamit. Bàrmit-azzal utolsó pillantàst mért felém az ajtóból.-tudom, hogy hiànyzik egy dolog az életedből.
-Tessék?
-Mina nagyon sokat mesél rólad,mit szeretsz, mit utàlsz stb. Hogy mi hiànyzik az életedből.
-Soha nem fogja vissza magàt az tuti.-túrtam a hajamba.
-A szerelem hiànyzik az életedből, magànyosnak tünsz.
-Így élem az életem és ez igy van rendjén.
-Bàrcsak szugeràlhatnàlak, màs véleményed lenne. Szép estét-csukta be maga utàn az ajtót.
Felkaptam a pàrnàt gondolva, hogy felmegyek a szobàmba mikor meghallottam hangjàt.
-Holnap gyere lazulj velünk a bulin, jót fog tenni neked-majd véglegesen elment.

*Szombat délutàn*

Este buli, azt sem tudom mit vegyek fel vagyhogy hova kéne menni. Mina jön értem így kevés az esélye, hogy eltévedjünk. Felvettem a fehér hosszúszàrú NIKE patikàmat,fekete tapadós nacit, enyhén finom vilàgoskék testre simuló pólót és dzsekit. A hajamat szenvedéssel de sikerült kivasalnom. Kamilla azaz Szurokfű teàt ittam egész nap, bebiztositok a biztonsàg kedvéért. Hallottam a csengőt, zsebre csúztattam a kulcsaimat,telefonomat és màr az ajtóban is teremtem.
-Jó szórakozàst-intett apa.
-Köszi.-kiléptem a hàzból.
-Mehetünk?-Mina majd kicsattant az izgalomtól.
-Yup, mehetünk.

*Buli helyszín*

Ritkàn jàrok bulikba de a mostani is olyan mint a többi. Isznak, esznek, smàrolnak, szobàra mennek stb stb.
-Mina, nem tudod merre van a wc?
-Kövess Yumikàm.
Elvezetett de megkértem, hogy vàrjon meg. A dolgom végezte utàn kezet mostam és làttam Mina nyakàt ahogy levette a sàlat.
-Jesszusom Mina!!!-mind két oldalon harapàs nyomok, nem is akàrmilyen, vàmpír fog harapàsok-mi történt veled?
-Mi? Nincs velem semmi.-megszugeràltàk az màr biztos.
-Nem emlékszel semmire amit NamJoon tett veled?
-Ki az a NamJoon?
-Felejtsd el. Mennyünk vissza.Kihül az italunk.-mostmàr 100%, mit terveznek? Minàt előre küldtem abban a tudatban, hogy ott felejtettem a zsepimet. A lépcsőn felsétàltam egyszer csak hangokat hallottam nem is olyan tàvolról, pont jobra a lépcsőtől. Az ajtó csukva van viszont tisztàn lehetett hallani a beszélgetést, az ajtó mellé àllva hallgatóztam.
-Bűbàjjal védett hàz? Az hogyan lehet, hiszen ember.-ez JungKook hangja volt, nagyon is meglepett.
-Az apàink ha megtudjàk, hogy a generàciók megfigyelését elhanyagoltuk nekünk annyi. Most a kezünkben lenne Zero 7.ük unokája.-duzzogott Suga.
-És ha ő Zero unokàja?-gondolkodott Jimin.
-Ő nem lehet az.-tiltakozott Hoseok-ha ő lenne előre tudna mindent és nem engedett volna be a hàzukba. Igaz nem birtam a bűbàj miatt.
-Igaz, Zero mindegyik leszàrmazotjaival közlik-adta az igazat NamJoon-és megfenyegetted?
-Csak vicceltem. Nagyon is jól tudom, hogy nem segíthet. Kívàncsi vagyok mire képes hamàr tud rólunk.-csenget Hoseok hangja.
-Ha az apàink megtudjàk akkor is vicces lesz?-Jin kissé felemelte hangjàt.
-Zero unokàjàt a Bàró örökösének azaz a Bàró hercegnek kell megölnie. Azaz neked Hobi.-csengett TaeHyung mély hangja.
Azt màr nem, nem adom kezükre Zero unokàjàt. Magam gondoskodom róla. Habozàs nélkül kiszaladtam az ajtón egyenesen haza, kb 2 perc alatt hazaértem. Bezàrtam mindent, ajtóktól kezdve mindent. Felszaladtam a szobàmba, nem csak a szàmítógépemen de a telefonomon és a tàbla gépemen is kerestem Zero csalàdfàjàt. Könyvekben is kutakodtam de sajnos kevés nyomra jutottam, valami nem stimmel. Túlsàgosan nagy a csend de a szüleim ma szabadnapot vettek ki. Àtmentem a szobàjukba mint mindig szép és rendezett de valami kiszúrta a szemem. Az éjjeli szekrényen egy fekete borítàsú könyv lapul amit életemben nem làttam még. Minden létező könyvet elolvastam ami itthon van. Könyvel a kezemben visszasétàltam a szobàmba, bezàrva magam mögött az ajtót leültem a szàmítógép elé. Az első oldalon azt írja ,,Csalàdfa,, tovàbb lapoztam, ez egy csalàdi album. A 15. szàzadban készülhetett, igen vastag azt meghiszem. A neveket olvasgattam a képeket is megfigyeltem. A sokadik generàciónàl megtalàltam ,,Zero,, megfigyeltem a neveken át a következő és következő generàciókat. Nem hittem az eszemnek ,,Zero,, 7.ük unokàja én vagyok?!. Az utolsó képen a mi csalàdunk szerepel ahol én is rajta vagyok. Megszàmoltam 10x 20x 100x de akkor is, én vagyok a 7.ük unoka. A könyvből kiszakítottam az utolsó lapot amin a mi csalàdunk képe és nevei vannak. Visszavittem a szüleim éjjeli szekrényére mikor egy ismerős hangot hallottam a kapuból.
-Hahó?! Van itthon valaki?-mit keres itt Hoseok?

(Hogy telik a Karàcsony?! Remélem ez a rész is úgy fog tetszeni ahogy a többi is.) Boldog Karàcsonyt!!!

DREAM TO LIVE!