Vérbe folyt szerelem [Befejezett]

55.Minden okay?

Tisztára szétuntam magam a szobámban mikor is apa benyitott a szobámba egy KOFFERREL?

Kinyitotta a gardróbomat és szószerint a ruháimat pakolta bele,azt akarják,hogy visszamenjek Amerikába? No no no no,én aztàn nem.
-Ha azt akarod,hogy visszamenyjek Amerikàba akkor nagyon rosszul hiszed,nem akarok visszamenni.-panaszkodtam.
-Dehogy is Amerikàba,az esküvődre mész nem emlékszesz?-úgy néz ràm mint aki nem akarja ezt mondani.
-Dehàt nàszéjszakàs fehérnemüm sincs!!!-viccelődtem.
Hirtelen ràmnézet azzal a ,,Csakis az enyém vagy senki màsé,, nézésével. Talàltam lapot amire gyorsan körmölni keztem majd felé fordítottam ,,APA NINCS MIÉRT AGGÓDNOTOK VISSZATÉRTEK AZ EMLÉKEIM,KÉRLEK NE AKARJ VISSZAKÜLDENI AMERIKÀBA ÉS MÉGIS MILYEN ESKÜVŐRŐL VAN SZÓ?,, Meglepődve a papírról ràm nézett,megfordítottam a lapot és újabb infót irtam rà ,,HOL VAN ANYA?,,. Telefonjàt elővette majd pötyögtetett bele valamit és a telefonját kezembe dobta mivel folytatta a csomagolàst.
,,AKKOR MINDENRE EMLÉKSZEL? AZ ERDŐBEN A BARLAGBAN VAN,SUGÁVAL ELMENTEK ÉRTE ÉS ELUTAZTOK AMERIKÁBA MADISONHOZ,,
Anya mit keres ott? Beszédre nyittam a számat mikor Yoongi maci benyitott mögötte az apja.
-Kiakarod hagyni a családodat az esküvőből? Egyszerűen minek nősülsz ha még utódot sem szül neked?-ha egyszer megtudja ki is vagyok valójában,hosszasan elkerülöm.
-Hányszor mondjam el,hogy nem bazi nagy lagzit csapunk csak mi ketten senki más. Szivem bepakoltad a fürdőrucidat? Elkapom a telefon töltődet,az enyémet már elpakoltam-mutattam az éjjeliszekrényem fiókjàra,kivette és feltette a telefonjât.-ajànlom pakolj párnàt,a repülőn szükség lesz rà.-bólintottam de szivesen elmodtam volna neki is az igazat.
-Itt is tarthatjátok,mért pont Párizs?-dőlt az ajtókeretének Yoongi apja.
-Párizs a szerelem városa-Yoongi szorosan mellém ült.-Hobi majd mi befejezzük de nagyon köszönjük a segítséget.
-Ugyan,nincs mit-szúrósan Yoongira nézett,apák,olyan cukik mikor ilyen az arckifejezésük.
-És mikor is terveztetek visszajönni?-szegény Yoongi és az apja kérdései.
-HaNeul látom kész vagy szóval indulhatnánk is-mosolyogva kihúztam a koffer nyelét és már indultunk is be a taxiba, viszont a reptér helyett egyenesen az erdőbe mentünk. Szinte mintha örökké valóság lenne ez a séta plusz a koffertől leszakad a karom de nem akarom,hogy helyettem cipeljen mindent,muszáj megállnom kicsit.
-Mi a baj?-szinte 1 méterrel már lehagyott rég.
-Lélegzek mint bárki más.
-Az ott mi?-szemei összeszűkültek.
-Tessék?-közelebb jött majd a zsebemből kiálló papírt kivette pont azt amire írtam ezzel apának üzenve az emlékeim visszaszerzése miatt. Bukta,totál lebuktam az a személy előtt akit az életem árán is jobban szeretek. Hajába túrva lépdelt hátra egyszóval éreztem a csalódotságát,féltem,most akkor kivan akadva rám? Okay ha viselni kell akkor viselni kell nos ez van ezt kell szeretni. A kofferére ráülve figyelt,méregetett tetőtől talpig,egyben vagyok nincs is miért aggódni.
-Mért nem mondtad el? Mikor tértek vissza az emlékeid?-picit dühösnek látszik.
-Sajnálom,de amit apád akkor tett veled egyszerűen nem volt erőm. Féltettelek titeket,a szüleimet,a fiúkat,téged. Sajnálom.-lehajtott fejjel a lábammal tördeltem a talpam alatti faágakat.
-Fájt?-hangjára felemeltem rá tekintetemet.
-Az emlék-roham?-alig láthatóan de bólintott-igen,de ne aggódj nem ó borzasztóan fájt ahogy képzeled hiszen kibirtam.

(Sziasztook! Tudom kissé rövid de nem szerettelek volna titeken eljanyagolni. A helyesírási hibák miatt bocsánat)