Vérbe folyt szerelem [Befejezett]

54.Újratöltve

*HaNeul szemsz*

A kàvézóban sajnos nem tünt fel újabb emlék így elhagytam viszont meglàttam nem messze egy parkot. Lehet van pad amire leülhetnék kicsit és akàr pihenhetnék is, a park valami eszméletlen belülről. Nem lennék én HaNeul ha nem figyelnék ugyanis nekimentem valakinek, a tekintete szomorkàs, a szemei dagadtak, talàn sírt?
-B....bocsànat,sajnàlom nem figyeltem.
-Semmiség, ez a nap már úgyis elvan rontva.
-Ne mondj ilyeneket, gyere üljünk le arra a padra-mutattam a legközelebbi padra.
-Nem,nem kell köszi. Nekem most mennem kell.
-Kérlek,segíteni szeretnék. Tudod nekem sincs valami fényes napom,elszöktem otthonról.
-Elszöktel?-meglepődött majd a pad felé vette az irányt.-akkor leülsz?
Leültünk a padra viszont valamilyen oknál fogva törökülésbe ültem vele szembe,talán ismerem?
-Fiú van a dologban,hogy megszöktél otthonról?
-Hát fején találtad a szöget meg más okból is. Nos,miben segíthetek?
-Apák,szerintem nem tudsz segiteni.
-Beszéljétek meg a dolgot csak te meg ő. Ennyire egyszerű.
-Gondolod?-tekintete elárulja,hogy komoly.
-Beszélj vele és sokkal könnyebb lesz a vállad-böktem egyet a vállán.
-Szerintem a szüleid biztosan büszkék rád, neked aztán van kitartásod mikor másnak nincs. Köszönöm.
-Nagyon szivesen, Ahol a szükség,ott a segítség.-én és az okos fejem pfffffff.
-Régi vágású-bököt vállba-ugye nem baj ha most megyek?
-Ugyan,semmi baj. Én még maradok egy kicsit aztán megyek.
-Akkor szia.
-Szia.
A padról felkellve útnak indult viszont pillanatra hátranézett.

A mosolya! Az apám is folyton mosolygott minden nap és folyton mosolyt csalt mindenki arcára,gyors beleírtam a naplómba és újra megcsapott az érzés. Követni keztem az érzést át a városon a házak között majd be valami erdőbe. Igaz amig követtem az érzést erősen besötétedett,csak a Hold fénylet a sötétben.