Vérbe folyt szerelem [Befejezett]

42.Lakat kulcs

*Jin szemsz*

Jolvan, ez a ,,Mindig kettesben talàlom Ha-t és Sugát,, dolog kezd kívàncsivà tenni. Talàn együtt vannak? Nem, elmondtàk volna hiszen nem titkolóznak előttünk de túlsàgosan felkelltik a figyelmet. 3 alkalommal talàltam őket édes kettesben de nem ruhàtlanul hanem ruhàstól és mivel Ha-nak adta a pólójàt elég érdekes,hogy nem izgult rà. Ha felment elvégezni a reggeli női rutinokat még Sugàval kettesben maradtunk a nappaliban.
-Hogy érzed magad?-férrebillentettem fejemet.
-Àlmosan. A vérfarkasok màst sem csinàltak este csak vonyítottak, csodàlom,hogy Ha tudott aludni-túrt hajàba, a hangja túl gyenge és fáradt.
-Hobi kivette egész hétre a suliból Ha-t-jelentettem az új hírt-segít neki uralkodnia az adotsàgàn.
-Csak ők ketten?-vette az irànyt a konyhàba majd újabb bögrébe öntötte a kàvét és lassan kortyolgatni kezte.

-Értem mire megy ki ez az egész, te és Hobi a lànyra hajtatok.-majdnem kiköpte a kàvéjàt.
-JIN!!!!-fordultunk egyszerre a hang irányàba, Hobi ilyen koràn ébren van?
-Mondjad-figyeltem meglepő arcàt.
-Tisztàzzunk valamit, én csakis és kizàrólag Yumit és HaNeul hercegnőmet szeretem. Ők nekem a szerelmeim.
Suga a làny nevére kissé elbambult,vajon mit ràg a fejében ennyire belegabajodva?
-Suga?!-gondolkodàsàból felzavartam.
-Tessék?
-Min gondolkodol ennyire?
-Elbambultam, visszamegyek és ledőlök még egy kicsit az àgyba.-lerakta üres bögréjét és szobàja felé vette az irànyt. Hobi Ha-ra vàrt, furdalt a kívàncsisàg, vajon hol fognak gyakorolni\edzeni?

*HaNeul szemsz*

Pontosan a temetőbe mentünk,levette a dzsekimet mire megütött a hideg. Ő is levette dzsekijét de őt nem is zavarta a hideg.
-Visszakaphatnám? Összefagyok-karba tettem kezeimet.
-Félvér vagy, hozzá kell szoknod a hideghez bár ez a vámpíroknál ez máshogy van. Első lecke-összecsapta két tenyerét-támadj.
-Kézzel,lábbal,fejjel?-soroltam a szituációkat.
-Az adotságoddal.
-Megőrültél? És ha megöllek?
-Ne aggódj, mit éreztél mikor megölted azt a fickót a házatokban és a boszit?
-Nem tudom elmagyarázni de éreztetett velem egy pontot amire ösztönösen ráöszpontosítottam és....-a végét már nem mertem kimondani.
-Szóval elő kell hívnunk belőled azt az érzést.-hirtelen vörösbe borultak szemei majd kihunytak-folyton elfelejtem, hogy nem szugerálhatunk téged. Most megtámadlak.
-Tesséááu-ki se mondtam de gyomor szájon ütöt.-ez fájt!
-Gyorsan gyógyulsz hiszen félvér vagy. Nem éreztél semmit?
-A fájdalom számít?
-Próbálkozzunk valami mással-gondolkodott-megyek megnézem mit csinál Suga.
-Miért is?
-A nevelő szüleid közel álltak hozzád, közülünk szerintem Sugával kerültél közelebbi kapcsolatban.
-Hiszen csak barátok vagyunk!-azt hiszem.
-Most is belé döfhetek egy karót-nyugi HaNeul,nyugi.
-Hoseok hagyjd abba kérlek.
-Mért? Talán fáj, hogy a szeretteid meghalááááà-fejét fogva a talajra. A düh majdnem elnyomta a valóságot, azonnal abbamaradt mikor feleszméltem mit is csinálok. Hoseok fájdalma abbamaradt szinte megszeppend.
-Szóval inspiráció kellett, segítek akkor is előhivatni mikor nem csak egy személyről van szó.
Elégge sokat gyakorolt velem,türte a tőlem eredő fájdalmat ami valljuk be nem igazán tetszet.
-Egyre ügyesebb vagy-az erdő felé nézett és előbukkant a fák közül számomra ismeretlen férfi.-Támadj.
-Őt?
-Vérfarkas, gyerünk. Ez a vizsgád.
Az ismeretlen férfira néztem aki nagy léptekkel megindult felém majd hirtelen átváltozott farkas bőrbe. Az a bizonyos pont újra felvillant és ráöszpontosítottam ahogy gyakoroltuk. A farkassá vált férfi csak vonyított fájdalmában, egyre hátrább ment majd abbahagytam és Hoseokra néztem aki elégedetten mosolygott
-Hihetetlen, nem volt olyan tanítványom aki nem egész egynap megtanulja uralni az erős adotságát. Sikerült Ha. Ezt megkell ünnepelni-ököl pacsira készítette kezét. Ökölpacsiztunk és nemsokára haza is értünk, szükségem van egy kis felfrissülésre. Tusolás után felvettem a szakadt/divatos farmeromat,fehér boka zokni,fekete spagetti pántos pólót és szürke pulcsit a hátuján rikítós pink felirattal. Megszárítottam a hajam viszont megéreztem újra azt a hideg érzést. Vámpír. De ő ismeretlen, a többieket észrevenném de ő valahogy sokkalta más. Közeledik, egyre csak közeledik. Az ablak felè fordulva szárítottam tovább a hajam és vártam rá. Hallottam amint kinyíllik az ajtó és felnyögve a padlóra térdel, igen, bevetettem az adotságomat. Direkt csak annyira kínoztam,hogy a padlón maradjon hiszen nem fogom megölni. A hajszárítót kihúzva az ágyamra raktam majd az ismeretlen személy felé fordultam.
-Te meg ki vagy?-pizza futárnak öltözött vámpír? Szuper.
-Mit......teszeee....l......vele....m?-próbált küzdeni a fájdalommal ami sikertelen.
-Hiába küzdesz.YUMI!!!!!
-Mi a baj?-lépett be a szobába majd a padlóra nézve észrevette az ismeretlen fiút. Megmarkolta a tarkógallérját és követve őt lementünk a nappaliba.
-Nyugodtan engedd el, csak bízd rám-Yumi kérésére abbahagytam, a fiút a sapija miatt nem igazán láttam még az arcát se. Felegyenesedett, levette a sapit és egyszerre a műanyag arcot, hosszú haja lehullámzott vállára.
-MEGLEPETÉS!!!!-mindenki felbukkant a szobában.
-Annyira sajnálom Anastasia.-kaptam szám elé kezemet hiszen azt se tudva, hogy ő megkínoztam de mégis hogyan?
-Ugyan már, semmi baj. Megérte elrejteni a jelenlétem ezért éreztél idegennek.-mosolygott kedvesen.-megünnepeljük, hogy köztünk vagy, a nevelő szüleidre emlékezünk és azt, hogy Úrrá lettél az adotságodon.
A nevelő szüleim hallatán a mosoly lerajzolódott az ajkaimról,lehajtottam a fejem.
-Minden okay?-simogatta vállamat Hoseok.
-Hiánnyoznak, és pont ma van 15 éve, hogy meghaltak az igazi szüleim.-tartottam vissza a könnyeimet.
-Sajnáljuk Ha-a legnagyobb meglepetésemre Yoongi gyengéden átölelt.-Lefogadom, hogy hatalmas szeretet mellett büszkék rád.
-Köszönöm-kiengedtem könnyeimet.
-Ne sírj kérlek-törölte le könnyeimet Yumi.
-Nekem mondanom kell valamit-túrt hajába Yoongi-De főleg Yuminak és Hobinak.
-Mond haver, hallgatunk-Hoseok hátulról nyakamköré fonta kezeit, Yumi kuncogva figyelte őket.
-Emlékszel mikor azt kívántuk, bárcsak más lett volna a lányotok helyében?
-Még ha tudnám se birnám elfelejteni-figyelmesen figyelt Yoongira.