Vérbe folyt szerelem [Befejezett]

33.Hülyeség àra

Csendben sétàltunk az utcàn szavak nélkül, màr keztem betojni, utàlom ha túúúúl nagy a csend. Tudom sokat beszélek de ez most valahogy màs.
-Ööömmm.....baj van a véremmel?-viccnek szàntam.
-Baj? Nem, inkàbb csábító-kis mosolyt vettem észre a szàja sarkàn,ezt most vegyem bóknak?
-Én úgy vettem észre, hogy nem igazàn van valami jó íze a véremnek.
-Csak azért tettem,hogy ne tudjàk meg milyen cukor édes. JungKook lehet a kemény erős vérhez nincs hozzàszokva.-könyökével válba bökött.
Újabb csend kerekedett közénk, utálom ezt, most mit tegyek? Kell valami közös téma na de mi? MEGVAN! Ez tuti közös téma 😏.
-Szűz vagy?-ez a nekünk való közös téma.
-Komolyan tudni akarod?
Egy hang szólalt meg a fejemben.
,,-Nem vagyok kislàny!,,
-15 vagyok, nem vagyok kislàny.-erősködtem
-Igazad van, igazi nagylàny vagy-viccelődött-a sex nem a 15 évesek körébe tartozik.
-Akkor te mâr voltál úgy lànnyal?
-Ti fiatalok, amúgy nevelőknél vagy elhelyezve?
-Igen, az igazi szüleim autó balesetben meghaltak. Alig pàr hetes voltam mikor megtörtént.
-Részvétem a szüleidért.
-Köszönöm. A te szüleid?
-Vàmpírok, külön élnek, ez van.
Annyira belemélyedtünk a témàkba,hogy észre sem vettük milyen gyorsan az otthonom elé értünk.
-Nos, köszi, hogy beszélgettünk-mondta mosolyogva majd hajàba túrt.
-Én is köszönöm, óh a dzsekid-màr keztem levenni de visszahúzta és kezeit vàllamon pihentette.
-Nem okos dolog dzseki nélkül suliba menni vagy bàrhova. Majd visszaadod.-szorított picit vàllamon majd hàtat fordítva elindult.
-Megadod a számod?-szóltam utànna.
-Minek? Mikor elàjultàl a sikàtorban és hazavittelek, beleírtam a számom + megkaptam a te számodat is.
-Szép àmokat Yoongi!
-Szép àlmokat Ha baba.-vigyorogva hâtatfordított és egyszeriben el is tünt. Ha baba??? WHAT?

*Yoongi szemsz*
Ahogy visszaértem màr hallottam is a dràmai veszekedéseket, de nem Yumi és Hobi lànyàról vagy Haról, hanem egészen màsról. Leültem a kanapéra és csak hallgattam a többiek vitájàt, nem értem miért de folyton HaNeul jàr az eszemben. Kis kívàncsi, utàlja a csendet amit észrevettem, nagyon törékeny idegileg ami nem zavar és a szeme, miket beszélek?!
-Ugye nem akartok egész este vitàzni?-törtem bele a csete-patéba.
-Yoongi, szerinted nem gyanus,hogy csakúgy felszívódtak az ősi boszik?-ült mellém NamJoon.
-Az igazat megvallva gyanus, a tanàcs Franciaorszàgban vàsàrol vagy ki tudja mit csinàlnak. Az ősi boszik meg csakúgy leléptek.
-Szerintetek is ősi boszi zárta le azt a lányt? Mert csakis az lehetséges más nem.-túrt hajába Jin.
-Talán, kitudja.-vontam vállat,mitha nem is érdekelne.
-Oppá Yoongi-dőlt az ajtónak Jimin. Értéktelenül felpillantottam rá.-csíped a kiscsajt?
-Mi?? Dehogy is, mégis miből gondolod?
-Elhoztad ide, ittál a véréből majd haza is kisérted kérdés nélkül,ez már valami.-vigyorgott Jimin.
-Kímélj meg a gondolataidtól-felálltam majd kinyújtóztam és már indultam is a szobámba aludni. Levágódtam az ágyra, letakartam magam majd a telómat az éjjeliszekrényre raktam és behunyt szemmel lassan álomba merültem mégnem az én drága Namom benyitott.
-Könyörgöm hagyjál aludni-húztam fejemre a takarót.
-Hallottad ki járt itt 2 másodperce?
-Ne viccelődj.
-Az apád-azonnal felkeltem az ágyról és elé álltam.-valami hercegnőről beszélt, hogy megtalálta. Remélem nem talált rá HaNeulra.
-Tessék?-nem hittem a fülemnek.
-Jung Ha Neul, Yumi és Hobi lánya. Elfelejtetted talán?
-Dehogy is.-ilyen nincs, basszus.-elkell mennem.
-Mégis hova?-Nam elállta az utat az ajtóban.
-Az apám után,nem járhat olyan messze. Megállítom.-kinyitottam az ablakot és kiugrottam a sötétségbe.

*HaNeul szemsz.*
Jóízűen hason fekükve a takaróba csavarodva aludtam a szobámban mikor két puha kéz tarkómról férre simitotta hajtincseimet. Gyengéden maszítozni kezte nyakamat majd körülfonódva szorította, nem kaptam levegőt csak fájdalmat éreztem és félelmet.
-Hagyjd békén-hallottam egy ismerős hangot, a két kéz elengedett, levegőért kapkodtam.
-A félvéreknek megkell halniuk.-mormolta a férfi.
-Mint mikor az utódról volt szó akkor is? Melegen ajánlom,hogy tünj el ebből a házból amíg szépen mondom.
-Nagynak képzeled magad? Hiszen még mindig csak Gróf herceg vagy nem igazi Gróf.
-El innen amíg szépen mondom, ez az én területem.
-Az már más, ki tudja mennyi idő és a sírban fogja végezni, a kezem álltal.
-Azt meglátjuk-csettintett egyet és a férfi fejét fogva nyögdécselve a padlóra borult. Kivérzett a szeme.
-Yoongi hagyjd abba,megölöd-szóltam neki.
-Nem ölöm meg,pedig megtehetném-a férfi fájdalmában annyit jajgatott, szerettem volna segíteni de nem tudtam kikellni az ágyamból, Yoongi mögül előlépett egy idegen lány vagy nő. Lefogadom, hogy valami mágikus erővel megálldott lány.
-Hol vagyok és mit keresek itt?-a férfinek hirtelen elmúltak fájdalmai és semmire nem emlékszik? Ez hogyan lehetséges?
-Azt hiszem eltéveztetted a házat, kérlek távozz-Yoongi kérésére el is tünt szobámból. Végre kimászhattam az ágyamból,nem értettem mi folyik itt. Viszont akkor eszméltem csak rá,hogy pizsiben állok vele szemben, a pizsim fekete testresimuló spagetti pántos póló és naggyon világos zöld sortból áll. De most nem a pizsimen kell aggodalmaskodnom.
-Mégis mit csináltál?-túrtam a hajamba ami a szemembe lógott pár hajtics.-köszönöm,hogy megmentettél.-de mégis csak megmentett ezzel felerősítve valami meleg tüzet.
-Köszi Mina-fordult a lányhoz aki csak bólintott majd el is tünt és felém fordult.-Elkell költöznötök innen jó messzire.
-Ezt hogyan érted?
-Ha nincs kedved meghallni, jobban teszed. Mondj valamit a szüleidnek amitől költözésre indulnak vagy akár meg is szugerálhatom őket.
-Azt nem, miért akarnának megölni és ki volt az a fickó?
-Csak minnél hamarabb költözzetek el, nem tudhatom mire készülnek.
-Lemészárolják a szüleimet? Pffff nagyon vicces-viccelődtem.
-Semmi mást nem kérek csak költözzetek el minnél előbb.
-Bármit megteszek a családomért de ezt nem.Ők maradtak nekem, az igazi szüleim halottak.
-Szóval bármit-felvonta szemöldökét majd pár lépéssel közeledni kezdett mire ösztönösen hátraltam amig a falig nem értem. Jobb kézfejét felemelve simogatta arcomat, közben mosolyogva szemembe nézett.
-Kössünk alkút.
-Biztos nem, inkább meghalok.
-Megszugerálom a szüleidet és elintézem a költözést, cserébe úgy fogod élni az életed mint eddig.
-Azt már nem, egyszerű ember vagyok egyszerű családban. Mi történhetne? Lemészárolnak minket ami lehetetlen?-éreztem ahogy szikrázzik közöttünk a feszültség
-Nem vagyok médium, deha nem mentek el minnél előbb kitudja mi fog bekövetkezni.
-Pfffffff, baromság.
-Mértnem hiszel nekem?
-Mondjuk mert nem ismerlek?
-Én se ismerlek téged mégis segíteni akarok neked.
-Nem kell segítség.-ez kezd kicsit kínossá vállni,hiszen az ő segítsége nélkül megöltek volna.
-Tényleg? És mi lett volna akkor ha nem jövök a segítségedre?
Nagyban elgondolkoztam, de amúgy honnan tudta,hogy segítségre szorulok mikor nem is volt itt előtte? Ha elfeledtette a fickóval ami történt akkor a jövőbe is lát? Mégis csak neki van igaza.
-Sajnàlom-két kezembe rejtettem arcomat.
-Semmi baj, csak segíteni akarok azzal,hogy költözzetek el és nem lesz semmi baj.
-Akkor hagyjuk az egészet a picsába-mentem volna az ágyamba de megragadta a karomat.
-Ismerős neked a Jung Ho Seok név?
-Nem.
-És ha azt mondom-idézni kezdett- ,,Itt az én kis hercegnőm,rosszat álmodtál?,, Nem cseng ismerősen?
-Egyáltalán nem-hirtelen fájdalmat éreztem a fejemben, két kezemmel fogtam fejemet a fájdalomtól meg sem tudtam szólalni. Lábaim összecsuklanak és a padlón találom magam Yoongi pedig mellém guggolva simogatta hátamat.
-HaNeul! Bakker jol vagy?-hangja ijedt és aggódik.

Mi ez a hely? Olyan mint egy régi,kopár temető és kissé hideg is van. Dehát az előbb még a szobámban voltam most meg egy temetőben egyedül? Vagyis nem egyedül, ott egy kislány a síron és sír? Leültem mellé de mikor a hátát próbáltam megsimogatni elnyelte, mintha szellem lennék. Hiába beszéltem hozzá se nem válaszolt se nem látott. Annyira kicsi, mintha magamat látnám 7-8 évesen vagy lehet,hogy még fiatalabb is, léptekre lettem figyelmes és a semmiből felbukkant Hoseok. HOSEOK??? A kislány elé guggolt és beszélt vele, meglepődtem mikor szugerálni akarta.
,,-Miért piros a szemed?-Hoseok csak mosolygot rá.
-Vámpír vagyok és úgytűnik lebuktam.
-Vámpírocska?,,
Mért érzem úgy, hogy a kislány annyira ismerős, mintha már láttam volna valamikor de mégis ki ő?

(Sziasztoook! Meghoztam a kövi részt, remélem tetszik :) amilyen gyorsan csak lehet, hozom a következő részt. A helyesírási hibák miatt bocsánat előre is. Jó olvasást kívánok!)

DREAM TO LIVE!