Vérbe folyt szerelem [Befejezett]

52.Patakba folyva

Ez így nem mehet tovább, egy hete hozott el Yoongi a szüleim házából mivel a nagyapàmnak maradnékja tàmadj a barátaival. Este rémàlmaim vannak szinte ordítozva ébreszt fel Yoongi az àlmomból, hogy megnyugtasson. Ma éjjel még aludni sem merek csak ülök az àgyban egymagam mivel külön szobàkban alszunk a biztonsàg kedvéért. Életem legnagyobb vàlasztàsa előtt vagyok, védjem meg a csalàdom vagy hagyom őket meghalni?
-Rosszat àlmodtàl?-fordultam a gyengéd finom hangja felé, leült velem szembe az àgyba törökülésbe. Megràztam a fejem majd mélyen a szemébe néztem-Szeretnél valamit? Igaz Mey alszik de én is vagyok olyan konyha tündér akàr csak ő-hiànyozni fog ő maga, a törődése,szeretete,bànàs módja.
-Megesküszöl,hogy bàrmit is kérek megteszed semmi ellenvetés nélkül?-szemei összeszűkűltek majd megfogta kezemet.

-Esküszöm neked.-làgyan mosolygot,remélem nem bànom meg a döntésem-neked bârmit,hiszen szeretlek.
-Kérlek vigyél el egy sokkal tàvolibb országba és.......-a gombóc torkomban nem engedi,hogy kimondjam-és feledtes el mindent.-szemei kikerekedtek, ajkait szólàsra nyítta de megelőztem-értünk,hogyha újra talàlkozunk visszahozhatod az emlékeimet. A szívem mélyén akkor is tudni fogom,hogy valaki vâr és szeret. Kérlek Yoongi tedd meg értünk, a szüleimért, a baràtainkért a csalàdért.
Dermedten nézett szegény szóhoz sem jutott de megkell tennie hiszen esküt tett. Kis idő utàn erőt kapot és kinyitotta ajkait.
-Mégis mennyi időre? És JeongHan? Neki is veled kell mennyen!
-Ő is velem jön csak én ne úgy ismerjem mint a Komornyíkomat hanem mint testvért vagy egyszerű baràtott. Amig sikerül a nagyapámat elhàrítani. Kérlek Yoongi.-szorosan àtöleltem,nekem is fàj hiszen kitudja mikor találkozunk újra.
-Ha tudom,hogy ezt akarod nem teszek esküt-arcàt nyakamba bújtatta.
-Kérlek.-szorítottam jobban hiszen lehet most ölelem utoljàra.
-Meg.....megteszem de.....
-Mi a baj?-elvàltam tőle annyira,hogy szemébe nézhessek.
-Én igaz kitudom törölni erőszakkal a természet feletti lények emlékeit de.....-markolta pólómat-de nem tudom visszahozni az emlékeket.
-És természetes úton?
-Segítsek majd emlékezni?-bólintottam-értem. Mikor akarod?
-Most,kérlek.
-Rendben-nagy levegőt vett majd kezeit vàllamra helyezte.
-Yoongi.....-félve rànéztem.
-Mondjad egyetlenem.-simogatta arcomat.
-Fàjni fog?
-Nem,nem fog. Most megcsókollak és elveszted az eszméleted,mire felébredsz màr semmire sem fogsz emlékezni ami veled történt eddig. A maradék emlékeidet kicserélem.
-Köszönöm. Szeretlek-kezeimet nyaka köré fontam.
-Igérd meg,hogy nem lesz màsé a szíved, csakis az enyém-komoly vicces mosolya mindent elàrul számomra.
-Csakis a tied macikàm-nyakàba borultam.
-Viszont ha lehet hordj extra szuper szűk nacit,nagyon illik hozzàd.-szinte keztem bekönnyezni-kérlek ne sírj-törölte könnyeimet-akarod? Mehet?-nagy levegőt vettem majd bólintottam-Szeretlek, mindennél jobban.
Lefektetett óvatosan a pàrnàkra majd az àgy szélére csúszott és fölém hajolt, egyre csak közelebb hajolt de hírtelen megàllt. Làgy csókot lehelt homlokomra, szememre, arcomra és végül ajkaimra.

*NamJoon szemsz*

-Naaaaaam!!
-Mondjad édesem-csuktam be az ajtót halkan,komolyan mondom amióta az apàink itt vannak pffffffff. Egy perc nyugtunk sincs.
-Akarlak,nagyon-túrt hajàba.
-Én még annàl is jobban, de itt vannak az ősök és semmi nem lehetséges.-figyeltem ahogy harapdàlta ajkait-legszivesebben egész nap dédelgetnélek a karjaimban-àtöleltem derekàt majd magamhoz húztam,hogy megcsókoljam de mint mindig...
-Fiam-hàt ilyen nincs, NYUGALMAT KÉREK!!
-Apa könyörgöm szükségem van egykis légtérre,köszönöm.
-Nem találom a naplótokat.
-Mért is kellenek? Az enyém? Jiné? Netàn JungKooké?
-Nem,Hoseok naplója.
-Akkor kérdezd meg őt nekem pedig hagyj egy kis nyugalmat,kérlek.
-Ki tudja mennyi idő és a boszikàd vérét fogyasztjuk az asztali lakomànàl-ördögien vigyorgot.
-Szívd vissza! Ne feledd, hogy anya is itt van.
-És? Ő nem tehet semmit, az én fiam vagy és amig élek azt teszed amit mondok. Vagyis örökkön örökké azt fogod tenni amit én mondok, az apàd vagyok ezt ne feledd.
-Yoongi fiam,hàt te hol voltál?-hallottuk Suga anyjàt. Minaval lementünk a nappaliba, Suga sírt? Tiszta vörösek a szemei.
-Haver,jol vagy?-veregettem a hàtàt.
-Hàt itt vagy-Suga apja, senkit nem hagynak nyugton-miaz? Sírt a kis baba?
-Elköltözöm-ezt csak így lazán elmondja?-Meyhez (iró:Mey csak egy kitalált karakter\személy) költözöm egy időre, engem vàlasztottak kereszt szülőnek.
-Nem mész innen sehova ezt te magad is jól tudod.-zsebéből előhúzott egy doboz cigit.
-Rà ne merj gyújtani, ez az én hàzam-Hoseok teljesen dühös nem is kérdés hiszen az apja meg a mi apàink folyamatosan az ő naplójàt keresik. De tényleg, hol is van a naplója?
-De nem vagy még Bàró,nyugodtan dohányoz-Hobi apja tiszta rémálom,még Yumit sem hagyja békén.
-Leszarom akkor is elmegyek, nem alszom egy fedél alatt veled.-flegmàzott Suga.
-Inkább nemzettél volna gyermeket nem pedig élvezkedned-na Suga apjából komolyan elegem lett.
-Neharagudj, te folyton vele vagy minden egyes percben?-nem hagyom cserben a barátomat-mi minden egyes percben vele voltunk, megváltozott. Viszont nem magàtól volt olyan hanem te tetted azzà, sokat dolgozott azért,hogy megváltozzon. Joga van elmenni a szabad akaratàból.
-Belétek meg mi ütöt? Amióta meghaltam és visszatértem szinte kicseréltek titeket tetőtől talpig.-Hobi apja soha nem vàltozik.
-Ha nem vetted volna észre megtalàltuk életünk szerelmét. Ez olyan nagy bün?-tàrta szét karjàt Hobi-Elmegyünk Yumival sétálni-csak azért mondja,hogy megszabaduljon tőle.
-Én megyek fel a szobàmba Minaval és több senkit nem kérünk.
-Megyek csomagolni.
-JungKook,TaeHyung,Jin és Jimin?-érdeklődtek.
-Kook randin, Tae,Jin,Jimin Xboxon jàtszanak.
-Mi azaz Xbox?-làtszik,hogy még az őskorban élnek.
-Hobi,beszélhetnénk?-hirtelen Sugara nézett.
-Itt is elmondhatod.-vigyorgott az apja.
-Egy fràszt apa.
-Gyere-biccentet fejével Hobi.