Vérbe folyt szerelem [Befejezett]

14.A vàlasz nem?

Erősen gondolkodott, vajon min?
-Ha felnézel, mit làtsz?-mutató ujjàval felfelé mutatott-a plafonon kívül.
-Plafonon kívül?-arcomat a plafonra emeltem-az eget, ahogy esik és szàrnyal a hó, viszont részben hideget is.
-És mit érzel itt?-észre sem vettem mikor ült az àgyra, főleg ilyen közel. Mutató ujjàval szívem helyére mutatott. Remegtem de ez nem félelmet sugàroz, valami màs.-Mit érzesz ide bent?
-Fàradsàg,melegség,késztetés,visszafogotsàg és-nyeltem egyet,minden érzelemre csak bólintott és figyelt.
-És?-ült közelebb,bal kezével markolta a takarómat.
-Magànyt.-szemében làttam a megértést.
Vett mély levegőt majd lehajtotta fejét,egyfolytàban arra tudtam gondolni, mivan ha megtörtént volna?
-Azt hiszem jobb ha megyek-bólintottam-gyógyulj meg minnél előbb-felàllt az ágyról, felvette tàskàjàt és az ajtó felé vette az irànyt-szia Yumi!
-Sziaa.-mosolygtam. Amint kilépett az ajtón azonnal hiànyzott,vajon mi tart vissza kettőnket a boldogságtól? 3 óràja fekszem az àgyba egyedül és semmi alvàs vagy àlom, ezt nevezem unalomnak. Felkeltem az àgyból igaz kissé megszédülve, gondoltam megcsinàlom a maradék hàzit mikor az ajtó kinyílt. Nem hittem a szememnek, az 7.ükapàm maga Zero, dehàt ő halott vagy csak álmodom? Nem, az képtelenség, ébren vagyok.
-Szervusz kedves.-tőrrel a kezében sétált felém.
-Te vagy a 7.ük nagypapám?-bólintott-Hogy hogy élsz?
-Egy ősi boszorkàny segítségével, bekell fejeznem amit már rég megkellett volna, hogy tegye màs.-méregette a tőrt.
-Az unokàd vagyok és megakarsz ölni?
-Szeretlek, az égből figyeltem ahogy egyre csak nagyobbà cseperedsz. Szinte igazi tinédzser-nagy kő esett le a szívemről àm nem sokáig-a vérfarkasok hamar ràd talàlnak, adott volt az alkalom a halàlodra de mégsem vagy sírban a koporsódban.
-Segítsééég!!!-üvöltöttem.
-Hiàba, a szüleid halottak.-hatalmába kerített a sokk. Anya....Apa.... Az nem lehet. Padlóra rogytam, most mit kéne tennem? Eleget teszek, hogy beteljesedjen a sorsom? Nem alapíthatok csalàdot, nem lehetnek gyerekeim, nem lehetek a sajàt esküvőmön, nem lehetek a szerelmem mellett, mikor a legnagyobb szüksége van rám. Mindent elveszítek. Éreztem ahogy a tőr beleszúródik a hasamba, égetett, felköhögtem a vért ami egyenesen a padlón landolt. Fàjdalom hasított minden felöl, kihúzta a tőrt és méregette a véremet akár egy talizmànt. Összegörnyedve feküdtem a padlón, kézfejemmel sebemhez kapva szorítottam.
-Kis idő és teljesen elvérzel-ült le mellém-hazudtam a kis barátodnak meg az ősi boszorkànynak, hogy megöljelek amint visszatérek. Tudod elég veszélyes vàmpírokkal baràtkoznod mikor halandó vagy. Hogy bízhatsz meg bennük, főleg a Bàró fiàban? Miattad nem akar megölni téged, érzelmet ébresztettél benne! Ők amióta àtvàltoztattàk csak arra tanítottàk, hogy ne érezzenek erre mindent elrontasz.
-Ez nem igaz-remeget hangom.
-De igen!-megemelte hangjàt.-Újra éreznek! De nem sokàig,percek kérdése és szép lassan mély àlomba szenderülsz. Aztàn halott leszel. Meg sem érzed. -Mellettem ült mind addig, míg szemhéjam elnehezült és egyszeriben minden elsötétült. Hideg van, sötét és fekszem? Angyalok hangjàt hallottam ahogy felettem énekelnek dicsőítő dalokat. Szinte semmit nem éreztem, se fàjdalmat se semmit. Ilyen lehet àtkelni a túlvilàgra? Àlljon meg a nàsz menet! Mik ezek a hangok? Angyalok dala az biztos, hogy nem.
,,-Szikét nővér.
-Vérszívàst kérek.
-A pulzusa kezd egyensúlyba àllni.
-Az lehetetlen, több liter vért vesztett. Csoda, hogy túléli.
-Figyeljen az erekre,,
Kipattantak szemeim, lélegeztető maszk a szàmin, túl sok a làmpa és mit keresek én itt? Engem műtenek? Mivan?
-A beteg felébredt!-értesített mindenkit a nővér.
-Altatót, nem szabadot volna csakúgy belekezdenünk. Biztos hall engem, Hwan doktor vagyok. Most elaltatjuk és folytatjuk az operàciót. -Megvàrtàk még hatott az altató és elalszom, hogy kerültem ide? Halott vagyok nem?
*9 óràval később*
Nyitogattam szememet, nem éreztem fàjdalmat csak hangok ütötték meg a fülemet. A szüleim nem lehetnek, ők halottak ahogy én is.
-Mit képzelsz magadról Yumi!-tàmadott le Mina-Simàn itthagynàl engem? Hàla az égnek semmi komoly bajod nincs, mégegyszer tegyél ilyet, én magam nyírlak ki!
-Hogy fogsz kinyirni ha màr halott vagyok?
-Az maradjon ràm. Miért akartad magad megölni?
-Élek?
-Mint hal a vízben.
-Mi okból akartam öngyilkos lenni?
-Mivan? Nem te akartad ezt tenni?
-Eszem àgàban sincs meghalni. Az ükapàm szúrt le.
-Yumi, az ükapàd rég halott-ez most komoly.
-Anya?! Apa?! Éltek?
-Igen, mi talàltunk ràd Shashaval.
Mi történt? Ez mégis, hogy lehetséges? Ott àllt előttem majd leszúrt  és vàrta a halàlom, most akkor mivan? Semmit nem értek.
-Mikor mehetek haza vagy suliba?
-Azt orvosok szerint holnap kiengednek de semmi eröltetés-szorította Mina kezem ahogy hallgattuk apàmat-iskolàba mehetsz viszont Minànak kell helyetted vinni a tàskàdat. Semmi nehezet nem emelhetsz külömben a seb felszakad.
-Beszélhetnék Shashaval?
Anyàék bólintottak, Minat megkérve kiküldték a vàróba és behívtàk Shashat.
-Shasha-figyelmesen figyelt-ugye nem vagyok....
-Természet feletti lény? Hiszen meg sem haltàl és nem ittàl 3 vàmpír vérét egy pohàrból. A halàl küszöbéről hoztalak vissza. Làttam a fejedben mi történt, nem halucinàltàl, valósàg. Viszont valaki megölte.
-Megölte?? Mégis ki? Vàmpír nem lehet.
-Igazsàgszerint egyvalaki igen.-mégis hogyan?-a baràtod Hoseok.
-Dehàt zàr van a hàzon, őt meg csak hàziért engedted be, neki a zàrat hatàr időig szabtad meg.
-Viszont benne megbizom, neki bejàrata van a hàzban.
Erről miért is most szerzek tudomàst? Gondolom meglepinek szàntàk, megölte volna a 7.üknagyapàmat, hogy megmentse az életem?

Hoseok szemsz.

-Hova tüntél?-tàmadtak le a nappaliban.
-Yuminak kézbesítettem a hàzit,ezt ti is tudjàtok.-levetettem magam a kanapéra.
-Eddig?-lepődött meg JungKook-Nane, ugye csak nem??
-Előbb csókolod meg Minat mint én bàrki màst.-vàgot közbe Jimin.
-Az ott vér?-vizsgàlta kezemet Nam.
-Semmi.-gyugtam zsebre kezemet.
-Hobi ne jàtszadozz, az ott vér. Kinek a vére?-gyanakodott Nam.
-Útba akadt pàr kutyuli-kerestem a kifogàsokat.
-Azt nem mond, hogy megölted?-fogta fejét Suga.
-Yumit? Soha!-emeltem fel a hangom.
-Mond el az igazat.-kérlelt Jin.
-Nem mondhatom el, feldolgozom előbb.
-Ész nélkül gyilkoltàl?-lepődött meg Nam.
-Te is megtetted volna ha Minat akarja valaki megölni.
-TESSÉK?-vàgtàk rà pontra egyszerre.
-Hagyjuk-indultam a szobàm felé.
-Ki akarta megölni?-hallottam Suga hangjàt.
-Mostmàr senki-néztem àt vállam felett-végleg senki.
-Ki volt az?-üvöltött utànnam Tae de addigra felértem a szobàmba. Sajnos igen, Zero vére mocskolja kezeimet. Ha nem felejtem ott a füzetem és nem megyek vissza, ő màr....... Inkàbb ne is gondoljunk erre. A korhàzban van biztonsàgban, remélem elfelejti ezt a szörnyűséget.

*Egy héttel később*
Hét kezdete van, Minaból múlt héten csak ömlött a szó Yumiról, nem eröltetheti magàt különben felszakad a seb.
-Tudod ki érkezett az osztàlyba?-JungKookkal beszélgettünk a tőlünk feletebb osztàllyal mikor Jimin fényes mosollyal hozta a hírt. Vettem a sàrga lapot és màr rohantam is a terembe, minnél előbb. Tudnom kell jól van e és mennyire súlyos a seb, maga volt a maraton mire az ajtóba értem.

(Sziasztook! Boldog Új évet kívànok nektek ezzel a résszel!  A helyesíràsi hibàk miatt bocsànat :) holnapra is próbàlok hozni egy részt, igaz ünnepelünk de írok részt!)

DREAM TO LIVE!