Vérbe folyt szerelem [Befejezett]

25.Sacperkàbé?

Hoseok szemsz.
Úgy 15 napja vagyok tàvol, ràtaláltam a tanàcsra akiket feloszlattam és minden egyes szót kicsavartam belőlük,szószerint.
Mindent megtudtam amit az apàm akar és amitől megfosztott, a tanàcsot bezàrtam valami földalatti kribtàba amit talàltam. Ayya segítségével ott is tartottam őket. Valamit még nem àrultak el teljesen, a felét sikerült kiszürnöm de a többi bent maradt. Megtudtam egyébb dolgokat a suliról, hogy a kutyulik bevetették magukat nem is olyan röviden, okay,ti akartàtok.

JungKook szemsz.

Rendben elővettem rejtek helyekről az ősrégi boszi varàzs könyveket Ainanak,Minanak és az anyukàjànak. Olyan varàzslók kézírott könyvei lapulnak a pincében. Nemcsodálom hisz annyi varàzsló\boszorkány lapult meg nallunk, az igazsàg az,hogy az édesapàink mindet megölték így maradtak meg a varázs könyveik. Epp egy nagy könyvkupacot raktam a padlóra, mivel az asztal màr tele van és megcsörrent a telefonom. Hobi volt az első gondolatom de Suga hívott.
-Szia Suga! Kicsit siess mivel nagy munkàban vagyok és vendégeket vàrok.
-Nem tudod hol van Jimin? Sehogy nem lehet elérni.
-Jimin? Ő elment meglàtogatni a tàvoli rokonait, de siet vissza. Mondta a suliban is.
-Jaj tényleg, köszönöm.  Tovàbbi jó munkàt!
Lerakta a telefont és mikor a könyvek felé néztem egy nő àllt előttem, az érzés alapjàn boszi.
-Ki vagy?-dőltem az asztalnak.
-Hoseok küldött, Ayya vagyok. Ősi boszorkàny.
-JungKook-hajoltam meg illedelmesen, az ősi boszikkal rossz újat húzni.-mit szeretne Hobi?
-A segítségedet kéri, liter vért szeretne tőled.
-Mi a terve ezzel?
-Megfenyegeti a tanàcsot, ezzel kicsikarni a vàlaszokat.
-Dehàt ők vàmpírok, ha itatna velük vért akkor....-te jó ég, ràeszmélve Hobi tervére Ayyara néztem-ugye nem akarja megtenni?
-Tisztàban vagy vele, hogy a Csàszári vérvonal vérét mire használhatjàk.
-Megakarja itatni velük így eléri, hogy mikor kérdez elmondjàk a vàlaszt.
Bólintott majd egyliteres vértasak zacsival a kezében kérte, hogy üljek fel az asztalra. A tű màr az eremben van viszont ekkora csendben annyira unalmas.
-Minden okay Hobival?
-Természetesen, sokszor felhoz egy nevet. Yumi.
-Üdvözlöm és kérlek mond meg neki, hogy Yuminak is hiànyzik.
-Àtadom. Ennyi varàzs könyvel mi a teendőd?
-Odaadom egy màsik nemzedéknek-vigyorogtam.
-Mond csak, te is tudtàl Zero tervéről?
-Hogy csak kihasznàlt téged arra, hogy visszatérjen és megölje a 7.ükunokàjàt? Nem, mindenki akkor tudta meg mikor Yumit próbàlta megölni.
-Gazember. És még én azt hittem tényleg beszélni akar a 7.ükunokàjàval a sorsàról.
-Ugye nem kell neki meghallnia? Hobi összeomolna.
-Ki beszélt itt halálról? Van valamid ami a lànytól van vagy megfogott? Akàrmi.
-Boros üveg jó lesz?-kuncogtam, azok az üvegek még mindig az erkélyen vannak.
-Tökéletes, mit csinàltatok vele, hogy boros üveghez nyúlt?
-Szülinapi buli, valaki pedig leitatta a kelleténél is sok vámpírvérrel és az erkélyen iszogatott Hobi egyik volt baràtnőjével.
-Durva lehetett.-eltàvolította a tűt karomból majd lezàrva a tasakot tàskàjàba rakta-nos, elvezetnél arra a bizonyos erkélyre?
Elvezettem az erkélyre ahol megàllt majd kezébe adtam a boros üveget. Elmormolt valami varàzs igét majd felém nézett.
-Hosszú életet làtok, csinos kis házban, gyerekekkel és szép élettel. Nem fog meghallni.
-Kàr, hogy nem Hobival.-dőltem az erkély korlàtjàba.
-Miért? Hiszen ő ölelgeti a lànyt.
-Tessék?-azt hittem leesek az erkélyről.
-Igen, a gyermek is az övé, érzem a vérvonalat és Yumi vàmpír.
Fogtam a fejem.
-Az lehetetlen, a mi fajtànk nem szaporodik.
-Talàn mégis lehetséges. Viszont a jövőt nem szabadna elàrulni, kérlek ne mond el, tartsd titokban. Add a szavad.
-A szavamat adom.-a Csàszârok sosem szeghetik meg a szavukat. Szerintem igy jobb is de, hogy a csudàba lesz kettőjüknek gyermeke?
-A többiek?
-Mindenfelé. Egyedül vagyok most. Tőlük is vér kell?
-Nem, azt hittem tied az egész hàz.
-Estig.-kicsivel később kikisértem majd nemsokàra rà érkeztem a kis boszikàk. Lementünk a pincébe és olvasgattuk a könyveket.
-Lànyok-egyszeriben megemelkedtek a könyvek-ki csinàlja ezt?
-Mindketten-ez az egyszerre beszéd, olyan izgalomba keltő.
-Màsra is képesek vagytok?-biztos sokat fejlődtek.
-Ezt figyeld-Aina összekapcsolt kettőnket és érezte a vàgytól égő érzéseinket.-azta, érzel valamit?
-Ràm indultàl?-ezt éreztem benne és annyira hangos voltam, hogy még az anyjuk is meghallotta.-azaz ràindultàl a bűbàjokra.
Mind a négyem nevetésben törtünk ki majd Aina megszakította az összekapcsolàst.

Shasha szemsz.

-Yumi, mond nincs kedved egy kis shoppingolàshoz?-anyira morcos a napokban, hogy felkell vidítanom.
-Nem.
-Cukràzdàban menni?
-Nem.
-Étterembe?
-Nem.
-Könyvtàrba?
-Nem. Tessék?-végre figyel.-Nem.
-Pffffff. Mit szeretnél csinálni? Nem ülhetsz egész nap a szobàdban, gyere, elmegyünk sétàlni.
-Neeeeeem.-hiàba nyavajog, hogy nem akar, kinyúztam a szobàból és màr húztuk is a dzsekiket,patikákat. Elsétàltunk a parkba, könyvtàrba hiàba nem akart így is elmentünk majd elsétáltunk a közeli erdőben lévő temetőbe. Leültünk az ottani padra csakhogy túl nagy a csend, dzsekije zsebébe rejtette kezeit.
-Emlékszesz mikor kiskorodban fogócskàztàl a sírok között?
-Akkoriban is megfigyelés alatt tartottatok?-meglepődve felnézett a talajról.
-Igen, amióta megfogantàl.
-Öööhm, kiskoromban azt hittem a szellemek is jâtszani akarnak.
-És arra a fiatal fiúra aki körbe vezetett a temetőben mikor elszöktél otthonról?
-Halvànyan, tudod ki volt az a fiú?
-Igen, személyesen Hoseok.
-Hobi?????
-Pontosan. Aznap vesztél össze a szüleiddel mert nem azt kaptad szülinapodra amit szerettél volna. Ezért úgy döntöttél megszöksz otthonról és az első utad a temetőbe vezetett. Leültél arra a sírra-mutattam a sírra-kezedbe temetted az arcod és sírtàl. Megesett rajtad a szívem. Megakartalak vígasztalni àm Hoseok beelőzött, mivel egészen apró voltàl csak lekellett guggolnia,hogy egyszintben legyen az arcotok.
-Erre,hogy hogy nem emlékszem?
-Pici voltàl.
-Folytasd kérlek.
-Sajnos kihallgattam a beszélgetéseteket.

*Akkoriban a temetőben Hoseok szemsz*

Sétálgattam a temetőben csak úgy mint mindig most is anyu sírjához közeledve megláttam egy kislányt édesanyám sírkövén sírva, vajon mit keres itt egyedül?
-Kicsi làny-leguggoltam elé, hogy egyszintben legyen az arcunk. Sír?-miért sírsz?
-Nem vagyok kislàny!-duzzogott.
-Igazad van, nagylàny vagy és a nagylànyok nem sírnak.-letöröltem könnyeit ám ekkor furcsa érzés kerített hatalmàba.
-Nem azt kaptam amit akartam.
-Sajnos ilyenek a szülők viszont vannak kivételek. Mond nagylàny,nem hiànyolnak a szüleid?-gondoltam megszugeràlom,hogy hazamennyen.
-Miért piros a szemed?-ilyen nincs,nem lehet szugeràlni?Csak mosolyogni tudtam.
-Vàmpír vagyok és úgytűnik lebuktam.
-Vàmpírocska?
-Igen,vàmpírocska. Ugye nem akarsz egész nap itt ücsörögni? Haza kéne menned.
-Nem!-durcisan karba tett kézzel nézett.
-Viszont a sírkő hideg-ràültem a sírkőre és az ölembe ültettem a kicsikét-így nem fàzol meg.
-Te nem vagy gyerek?
-Hàt valami olyasmi de egy ekkora nagylàny nem értené.
-Megeszel? Elviszel magaddal? Kitöröd a nyakamat?
-Lassacskàn kicsike, honnan tudsz a kitört nyakról? Sok horrort nézhettél.
-Làtod, te sem szeretsz.
-Ki ne szeretne egy ilyen nagylànyt mint te,hiszen imàdni való vagy-ezt mégis, hogy mondhattam? Mi a csuda van velem? Viszont tényleg annyira aranyos de a szemei,azoknak lehetetlen nemet mondani.
-Tényleg?
-Igen,hisz olyan gyönyörűek a szemeid. Mond, ismered a temető történetét?
-Nem,elmeséled?-végre mosolyog. Fura, elàraszt a melegség.
-Persze, gyere-felàlltunk és megfogtam a pici kézfejét-körbe vezetlek és szóról szóra elmesélek mindent.

*Visszatérve Shashahoz és Yumihoz a temetőben ülve*

Shasha szemsz.
-Folyton követtelek titeket az út soràn és megkell mondanom eléggé odafigyelt ràd.
-Szerinted azóta megismert?
-Kiskorodban meg most sokat vàltoztàl. Talán kérdezzünk rà mikor visszatér.
-Addig még van 15 napunk.
-Az igaz,mostmàr ideje indulni haza. A szüleid biztos hazaértek.
-És ő is vezetett akkor haza?-beleàsta magàt a témàba.
-Csak a kapuig.

Yumi szemsz.
Lassan hazaértünk, levettük a dzsekiket és a patikàkat, gondoltam összeütök valami ennivalót. Màr nagyban sütkéreztem mikor hallottam kicsapódni az ajtót. Kimentem a konyhàból, közben törölgettem a kezemet. Felakartam nézni àm mind hiàba,hiszen a bizonyos személy olyan gyorsan és szorosan ölelt,hogy azt hittem megfulladok.

(Szisztoook! Itt egy újabb rész de nem is húzom tovàbb a szót. Jó olvasàst kívánok! A helyesíràsi hibàkért bocsànat előre.)

DREAM TO LIVE!