Vérbe folyt szerelem [Befejezett]

59.Átverés

*Hoseok szemsz*

-Most mi lesz velem? Ugye nem fogok meghalni?-szegénykém annyira rémült.
-Nem,ilyen ne jusson az eszedbe kicsim. Minden rendben lesz. Nyugtattam, a tanács szerencsére gyorsan ideértek csak mondjonak valami mást ő nem lehet Félvér-Vámpir.
-Szóval a feje és a mellkasa-vizsgálták őt-emelt meg a fejed kicsit-tette amit anya mondott neki-rendben így jó lesz.
Kezeit fejére simította behunyt szemmel,kérlek tegyél valamit anya,kérlek,kérlek,kérlek.
-Ugye most csak vicceltek velünk?-engedte el HaNeul fejét.
-Dehogy viccelünk lehetséges,hogy
Félvér-Vámpír àtalakulàsban van-magyaràztuk Yumival.
-Kisfiam, nincs szó semmi féle Félvér-Vàmpír àtalakulásról-kacéran mosolyogva leült HaNeul mellé.-minden nyugis nem kell aggódni,enyhe megfàzàs ennyi.
-Bocsánat a belszólàsomért-sétàlt a kanapé mögé Suga.-Ő nem lehet beteg hiszen természet feletti lény.
-A Félvérek is lehetnek betegek hiában természet feletti lények.Nemcsodàlom hiszen Yumi is Halandóként szülte és a véretek csak arra volt elég,hogy visszahozza. Néha pedig vörösbe borulnak a szemei a Vàmpírvér miatt. Ez aktuálisan normàlis esett nincs miért aggódni.
-Elvesztettem a fonalat.-simogattam Yumi vállàt mivel àtkaroltam.

-Yumi az utód-bólintottam-és Halandóként szülte plusz HaNeul vérében is van utód vér. Utódvér + 3 Vàmpírvér?
-Hogy én mekkora egy férreértő ember vagyok,hàt persze visszatér az élők soràba úgy ahogy meghalt vagyis a lányom esetében Félvérként.-pedig észre vehettem volna.
-Akkor nem vagyok Vámpir?-dőlt a kanapénak HaNeul.
-Nem kincsem szerencsére nem vagy az.-nyugtatta meg anya.
-Felviszlek a szobádba és szépen anyucival ma egész nap ápolunk,okay?-vetettem fel az ötletet hiszen mióta velünk van most elösször beteg. Hevesen bólogatott, kicsi làza,fejfàjàs egyszerű megfàzàs csak.
-Hobi-simogata vàllamat Yumi.
-Hmmm?-simogattam közben az álomba szendergő HaNeul kezét fogtam.
-Talán kölcsön adhatnánk nekik a vidéki kis kuckót egy hétre,hogy Yoongival megerősitsék a kapcsolatukat. Sok csapás érte őket.
-Túl sok-Suga kifordult magàból, vissza kell szereznünk a mi régi Sugánkat.-Legyen,mondjuk holnap után.

*HaNeul szemsz*

-Kincsem elpakoltad a hajszàritód?-anyáék ràszedtek,hogy én és Suga menyjünk el a szüleim vidéki házába de ők is jönni fognak csak előbb elintéznek valamit.
-Anya mindent gondosan elpakoltam.
-Fogkefe?
-Megvan!
-Fogpaszta?
-Van.
-Làbvédő?
-Az minek? Nyugi nem lesz semmi baj hiszen Yoongival kb két napig maradunk kettesben mivel aztán te és apa is jöttök-sunyi mosolyt vettem észre az arcàn,mire készül azaz készülnek apàval?
-Csak biztonsàgban akarlak tudni,okay vidd le a kocsiba és indulunk. Elkisérünk a vidéki kuckóhoz és mi megyünk intézkedni.-felvettem a dzsekimet majd a patikámat és a kint vàrakozó kocsiba tettük a kofferom.
-Hobi apus megmondanàd mikor érünk oda?-fészkelődött kicsit Yoongi.
-Egyóra az út oda édes Sugám egyszóval helyezd magad kényelembe.-mosolygott apa a kormány mögött.
-Pontosan mit is kell elintéznetek?-làtom nem csak nekem furcsa.
-Mert? Pedig nem olyan fontos.-vett elő anya egy zsepit.
Az út soràn csak Yoongit tudtam figyelni aki hipergyorsasàggal elszundikált. Apa az utat figyeli,anya beszél apához akkor nem fogják észrevenni,kezemet lassan csúztatom Yoongi kezéhez. Lassan,rejtéjesen de sikerült Yoongi kezéhez érnem igy oda sem figyelve összekulcsoltam kezeinket. Viszont mikor összekulcsolt kezeinket néztem akkor csapot meg a pofon,hogy Yoongi nagyon is ébren van.