56.Bárcsak tudnám

831 62 5
                                    

Az erdőben egyre jobban a mélyébe közeledtünk,síri csend, ahogy Yoongi megtudta azóta nem is beszél velem most ez azt jelenti,hogy örökre vége?

 Nem is fog hozzám szólni? Nem,azt nem engedem hiszen szeretem őt,vele akarok örökké élni,nem érdekelve mennyire nagy a csend sokkalta közelebb merészkedtem hozzá igy szabad kezemmel megfogtam az ő szabad kezének a kisujját

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Nem is fog hozzám szólni? Nem,azt nem engedem hiszen szeretem őt,vele akarok örökké élni,nem érdekelve mennyire nagy a csend sokkalta közelebb merészkedtem hozzá igy szabad kezemmel megfogtam az ő szabad kezének a kisujját. Kérlek,kérlek,kérlek add,hogy ne huzza ki az ujját,kérlek szépeeeeen.
-Haljam miben segithetek?-egyszeriben megállt és egyenesen velem szembe fordult,most miért is álltunk meg? Legalább újra hozzám szólt.-Ha baba hogyan segitsek ha nem mondod mi a baj?-,,Ha baba,, köszönöm.
-Sajnálom.-simogattam a kezemben lévő kisujját-nem tudtam ezzel mekkora fájdalmat,csalódást okozok neked az elhallgatásommal és kérlek ne mond,hogy nincs miért bocsánatot kérnem ha nem tettem olyan dolgot nos,ezért bizony bocsánatot kell kérnem.-ráültem a koffer felsejére már nem biztam magamban így elengedtem a kisujját majd a talajt bámultam bár épphogy láttam valamit ebben a sötétségben.
-Megbocsátok-simított végig a karomon-túl reagáltam pedig egyáltalán nem kellett volna.
-Ez természetes, a Vámpíroknak sokkal érzékenyebbek az érzéseik mint az embereknek.
-Ez nem igaz,mennyi Vámpíros filmet néztél?
-Keveset mivel a legtöbbet olvastam-jelentettem ki büszkén.
-A Vámpírok érzései nem lesznek ,,túl érzékenyek,, még anyud fel nem tünt apud és a mi életünkbe addig nem is éreztünk most viszont inkább kell uralnunk mint elfelejteni. Szó sincs érzékenységről pfff,lányok.-már elnézést.
-Fiúk-karba tett kézzel figyeltem amint elvigyorodik.
-Hiányoztam talán?-közelebb lépve megfogta a kezem majd egyre jobban lefele vándorolva összekulcsolta ujjainkat.
-Hiányoztál-szorítottam kezét.
-És?-félve szemeibe néztem.
-És mi?-nem igazán értettem a célzást..
-És mennyire?-közelebb hajolva lassan csókokkal hintette a nyakamat,már megint feltört bennem a meleg/forró érzés,Yoongi ezt mért csinálod?-Hiányoztam annyira,hogy előrébb hozzuk a nászéjszakát?
ÁLLJON MEG A NÁSZ MENET MOST AZONNAL!!!!!
-Én még nem akarom!!!-kezét rögtön a számra tapasztotta.
-Még?-pillantása a közeli fára szegeződött-a fa is megfelel.-nem jutottam szóhoz,azt hiszem jobb lett volna Amerikában maradni de akkor nem kapom vissza az emlékeimet. Tekintete újra rám szegeződött-mindig zavarba tudlak hozni-hogy az a...
-Pimasz!-löktem el magamtól és én még azt hittem komolyan gondolta,hogy itt és most annál a fánál na még mit nem. Bár nem tünt volna rossz ötletnek.HANEUL HALLOD MIT BESZÉLSZ?????!!!!!
-Mivan?-vigyorogva felnevetett-aranyos vagy mikor zavarba hoznak főleg ha én teszem.-jól látok vagy tényleg beharapta az ajkát?
-Kérlek ne csináld ezt-mi ez a bizsergető,meleg,forró érzés? Basszus!!! Ilyen nincs,nincs nincs nincs nincs,nem nem nem nem nem. Vagy talán mégis?
-Mit ne csináljak?-megint beharapta ajkát ám ezuttal egyre közelebb hajolt.-nem tudom érzed e de óriási hatással vagy nemcsak rám viszont az érzéseimre is, azt hiszem nem sokáig tudom kibirni melletted a vágyaimmal szemben,Meynél direkt visszatartottam.-Houston van egy kis gond,nem is kicsi.
-Szerintem menyjünk, anya màr biztos vàr rànk szóval sprinteljünk mielőtt ő jön elénk-felhúztam a koffer nyelét majd útnak indultam előre mêg mielőtt mâs sülne ki a dologból és a fànak nekidőlve folytatódna.
-Nem arra kell menni-hangjàra ledermedtem,kérdően rànéztem-Arra-MOST RILI EGY FÀRA MUTAT????
-RILI?!!!- azt hiszem túl hangosan gondolkodtam.
-HaNeul,arra kell menni-perverz mosolyra húzva ajkàt kacsintott,annyira zavarbaejtő,hogy zavarba tud hozni.-na gyerünk még mielőtt bajba kerülnénk.
Mellette sétálva követtem, mikor érünk màr oda olyan mintha évek óta sétàlnànk.
-Yoongi-hirtelen az eszembe toppant.
-Tessék?-kérdően figyelt mire megàlltam.
-Még mindig valamit nem értek-picit férrebiccentette fejét-simán odaszegezhettél volna a fànak és azt csinàlhattàl volna velem amit akarsz,mért nem tetted?
-Egyszer màr mondtam,nem csinálok olyat amit te nem akarsz. Te vagy az életem szerelmem-teljesen ledermedtem vàlaszàn,igen nagyon is jóltudom az apja megölte az első szerelmét mivel nem szült neki utódot. Közelebb lépkedve karjai közé furakodtam,hàtamon éreztem keze simogatàsàt.
-Könyörgöm ne most romantikàzzatok-hirtelen elvàltunk a hang hallatàn-nyugi csak én vagyok-JeongHan?-Yumi vàr titeket azaz anyukàd.

(Sziasztooook! Helyesiràsi hibàk miatt bocsànat előre,remélem tetszeni fog. Ha akarjàtok a véleményeteket nyugodtan megirhatjàtok commentben szivesen fogadom a kritikàkat :)

Vérbe folyt szerelem [Befejezett]Where stories live. Discover now