Vérbe folyt szerelem [Befejezett]

53.Terápia

Felrohantam az emeletre, becsaptam a szobám ajtaját tettetve,hogy én oda bementem majd egy másik oldalon lementem és elrejtőztem a konyhában.
-HaNeul! Nyísd ki az ajtót.-igen,be is zártam direkt.-Kérlek.
Folyamatosan kopogtatott majd a zsebemben megszólalt a telefonja,kössz valaki aki miatt most lebuktam. Hallottam lefele a lépteket,kinyitottam az ablakot,hogy én nagyokos kimásszak pedig nem túl magas a házunk. Ahogy próbáltam kikecmeregni az ablakon két kéz magáhozölelve visszahúzott,fejét vállamba temette nem akart elengedni.
-Újra?-mormolta a vállamba,gondolom arra gondol,hogy újra visszatért egy emlék.
-Az hiszem.-picit szorított a derekamon.-minden okay?
-Hmmm? Jah, igen persze nincs mért aggódnod.
-Főzök teát okay?
-Muszáj?-ANNYIRA CUKIN NYAVAJOG!!! Mindjárt elolvadok.
-A tea is mindenre jó akár a csoki-Próbáltam kikecmeregni karjai közül mikor hirtelen elengedett.-most haragszol?
-Rád? Soha nem tudnék rád haragudni,inkább segitenem kéne visszaszerezni az emlékeidet nem pedig folytatni a kapcsolatunkat.
-Van egy ötletem!-kezdem megbánni,hogy megszólaltam. Türelmesen figyel-mondjuk átjöhetnél minden nap mikor neked megfelel és olyan dolgokat csinálunk amik segitségével visszaszerezhetném az emlékeimet a családomról,rólatok....rólunk-az utolsó szót félve mondtam ki.
-Ennél jobb ötleted nem is lehetne viszont-karba tett kézzel nézett rám.
-Viszont mi?-fejével a zsebemre biccentett.-Jah,igen mindjárt megmondom hány óra.-hót komolyan mondtam pedig megakarom viccelni. A homlokára csapott-Jolvan nah, tessék-elé mentem és kezébe adtam.
-Köszönöm,kérdezhetek valamit?-bólintottam-Mivel most elkell mennem de megszeretném kérdezni,hogy az mi?-mutatott a mellettünk lévő fali festményre ami jobb oldalt volt nekünk. Arra fordultam majd mikor fejemet visszaforditottam gyors puszit adot ajkaimra,számhoz kapva hátráltam.
-TE KIS PERVERZ VADÁLLAT!-esett ki a számon,mintha mondtam volna korábban is.
-Ha baba már megkértelek,hogy ne kürtöld szét az egész világnak,hogy milyen vagyok az ágyban okay?-WHAT A......?MOST AKKOR MIVAN?-Azért ennyire nem kell zavarba jönni.
Totál kivörösödtem,hát ilyen nincs de most komolyan.
-Dehát nem feküdtünk le,honnan tudjam én azt?-azt hiszem totál kikészültem.
-Igaz még nem történt meg, de jobb ha nem mondod el senkinek,mostmár tudod.-kacsintott majd újra felém hajolt-búcsú puszi?
-Muszáj?
-Nem-megnyugodtam viszont megint megtette.
-NAAAAAAA!!!!-számhoz kapva szégyenemben a falnak dőltem.
-Ennyire rossz volt?-szűkült szemekkel figyelt. Nem rossz hanem ismerős érzés és valamit bepöccintett bennem.-Minden rendben lesz?
-Rendben leszek,akkor holnap.
-Szia HaNeul-lépett ki a konyhából egyenesen az ajtóig-SZERETLEK!
-Szeretlek Yoongi maci-újra számhoz kaptam,MIVAN VELEM????AZÉRT UGYE NEM ÍGY FOGNAK VISSZATÉRNI AZ EMLÉKEIM? Halk kuncogást hallottam majd az ajtó becsukódott.

*Yumi szemsz*

-Akkor is elmentek,ezaz én hàzam és nektem màshol is jó-Hobinàl betelt a pohàr főleg amiatt, hogy nem làthatjuk a lányunkat miattuk.
-Azt hiszed ilyen könnyen elmegyünk? Tévedsz-kuncogott Hobi apja-amig nincs meg az az ifjú Félvér akiről ti gondoskodtok, addig egy tapottat sem mozdulunk-az öt ősi boszival megitattak valami löttyöt amitól sokáig nem lesz varàzserejük. Természetesen addig amig adagoljàk nekik azt a löttyöt.
-Az totális hazugsàg-2 éven àt màst sem csinàltak csak a fiúk naplóit keresték.
-A forràsom igen is bíztató,egy Vérfarkast lefizettem és mindent tudok róla csak a nevét és a kinézetét nem tudom mivel megölte lent a pincében a forràsomat.
-De az apàm is benne volt a dologban-Suga? Két éve nem jött haza,vajon mi lehetett? Örülök meg gondolom Hobi is,hogy újra köztünk van,remélem van híre HaNeulról.
-Hazajöttünk? Hogy vannak Mey-ék?-Hobi apja nem hagyja magàt.
-Jól vannak köszönöm majd àtadom.
-Tudod ki az?
-Nem,én öltem meg az úgynevezett ,,forràs,,-odat,nem ő.-bàris mi tudtuk az igazsàgot.
-Nem ő volt?-cseppet sem tűnik dühösnek.
-Igen-majd rànk nézett-nem sokáig maradok szóval ha nemzavar szeretnék beszélgetni kicsit a baràtaimmal.
Mind a nyolcan az apáink nélkül elmentünk a temetőbe.
-Hogy van a mi hercegnőnk?-nem bírtam tovàbb.
-Ugye nincs semmi baja?-Szorította kezünket Hobi.
-Nem,dehogy is.-nyugtatott minket.
-Az emlékei?-tudakolta Jin.
-Természetes úton visszatért pàr emléke.-természetes úton? Dehàt....
-Egy természet feletti lény emlékeit erőszakkal lehet kitörölni ezt te magad mondtad mivel neked az adotsàgodhoz tartozik.-lassan vettem a levegőt.-ő esketett meg téged,hogy felettes el vele mindent nem?
Mindenki kérdően meredt Sugàra,senki sem értette miről is van szó.
-Az egésznek van egy aprócska szépséghibàja-vakarta tarkójàt.
-Nyugodtan mond el-bíztatta TaeHyung.
-Én.........nem töröltem ki az emlékeit.
-TESSÉK?-mindannyian egyszerre percre pontosan mondtuk.