Vérbe folyt szerelem [Befejezett]

64.Örökké együtt.

Sziasztok!Nos,elérkeztünk a történet utolsó részéhez. Megszeretném köszönni a vote-okat, a nézettséget amit csakis nektek köszönhetem ❤❤❤ mikor belevágtam a sztoriba még úgy voltam vele,hogy ,,Na akkor csapjunk a Lecsóba bármi is lesz,, és most kitudja hány embernek szereztem örömöt aminek énis örülök de nagyon,szeretek látni az embereken az örömöt,azt a mosolyt amit aztán jósok időn keresztül le sem lehet vakarni 😊😊😊. Nekem fáj,hogy ez az utolsó rész de higyjétek el ennél gyönyörűbb befejezést még énsem olvastam amit magam írtam. Köszönöm,hogy ennyien olvastátok és kitudja a számok lehet növekednek-csökkennek de ezzel nem kell foglalkozni. Nemsokára kezdem egy új könyvet,abban is lesz egykis fantasy, meg elég sok érdekesség amit tervezek és remélem mikor publikálom akkor is örömet fogok szerezni nektek. Az első része lehetségesen április vége május eleje körül publikálom majd. A helyesírási hibák miatt előre is bocsánat. Szeretlek titeket😍😍😍

*4 évvel később*
-HaNeul nem tudod hánykor hozza haza apud Yoongit?-le-fel járkált a konyhában még elraktam az elmosott edényeket.
-Yoongi nem bízol meg a szüleimben?-humorosan megböktem.
-Bízom bennük de tudod mennyire szeret Yoongi játszani.
-Nem is tudom kire ütöt.-én szerettem a legtöbbet játszani kiskoromban.
-50%-ban rád, 50%-ban meg rám-simogatta a hátam.
-Megjöttünk!-hallottuk apa hangját az ajtóból.
-Ugye nem adtál neki vanília pudingot?-vetette fel a kérdést Yoongi maci, a fiúnk imádja a vaníliás pudingot de mást is kell ennie nem csak azt. Csakis mértékkel. A mi kis Sugánk.
-Nyugalom,csak gyümit kapot-nyugtatott apa,nagy kő esett le a szívünkről.
-Tata kapok még pudingot?
-Bakker.-lebuktál apa.
-Nem lehet neki ellenállni ugye apus?-apa megbékélt Yoongi becézésével.
-Nem,pont mint mikor HaNeul született már akkor ellenálhatatlan volt.-átvettem apa karjából a mi pici Sugánkat.-nem kell aggódni,sokat aludt.
Nem is kellett olyan sok idő talán 3órával később újonnan az ágyban csucsuzik azaz alszik, négy éves és regeteget alszik természetesen nem minden nap csak ritkán akár csak mi Yoongival. Mély szuszogása jelzi,hogy az igazak álmát alussza még így is aranyos nézni viszont kis idő múlva Yoongi macival egymásba fúródott tekintetünk. Mosolya fülig ér, nagyon jól tudjuk,hogy a mi kis Sugánk a legnagyobb ajándék számunkra viszont Suga Vámpírként született amit kissé meglepetten fogadtunk. Gyorsan megtanult lábra állni,beszélni,megkülömböztetni dolgokat de vért csak mértékkel adunk így tiniként és felnőttként könnyebb lesz uralni Yoongi szerint.
-Megyünk mi is?-súgta halkan.
-Hova?-nem igazán figyeltem mire érti.
-Aludni,látom te is fáradt vagy.
-Okay-összekulcsolt kezekkel becsuktuk a szobája ajtaját majd a saját szobánkba mentünk ami a mellette lévő szoba,Yoongi szerint közelebb vagyunk hozzá. Pizsibe öltöztünk majd befeküdtünk a nagy puha ágyba de azt hiszem elfelejtettem valamit.
-Elfelejtettem volna valamit?-felültem.
-Nem. Feltakarítottál,én levágtam a füvet,meglocsoltam a virágokat,főztél...-sorolta a napi elvégzett munkánkat.
-Bezártam a pincét?
-Nem,én zártam be egyszóval semmit nem felejtettél el.
-Pedig olyan érzésem van mintha elfelejtettem volna valam.....bakker a süti!!!!
-Kikapcsoltam a sütőt egyszóval nem éget oda.
-Köszönöm-pici csókot nyomtam ajkaira-örökké békében lesztek mostantól az apáitokkal?
-Igen,HakYeon szépen elbeszélgetett velük aminek hidd el nagyon örültünk és végre felnyitotta a szemüket viszont apud még mindig nem bocsájtotta meg azt a tettét.-mellkasára hajtottam a fejemet-örökké nyugalom.
-Ameddig a hercegünknek párja nem akad.
-Remélem olyan csodálatos lányt fog szeretni mint te.-kuncogva kihúzta fejem alól a párnát.
-És ugyanolyan humoros lesz mint te.
-Nameg Swag plusz romantika.
Hamar elaludtunk a hosszú beszélgetes közepette,egymás meleg ölelő karjaiban aludva szinte elrepült az éjszaka,észre sem vettük és reggel lett. A nyitott ablakon át hallottuk a madarak reggeli csicsergését,a nap sugarai bevilágítják a szoba minden egyes szegletét,ahogy a meleg szétáramlik a friss,üde levegőben szószerint érezni lehet a csodás tavaszi hangulatot. Eldöntöttük,hogy lemegyünk az udvarba piknikezni,összecsomagoltam a kosárba szendvicseket,sütit,kicsi pudingot,üdítőt,tányérokat stb stb stb és mikor beleraktam a kosárba kerestem egy nagy piknikre való pokrócot vagyis takarót amire ráülhetünk,amint megtaláltam már mentünk is ki az udvarra. Az udvar ami a házikónkhoz tartozik eléggé nagy,virágzó egyszóval csodás+gyönyörű.

Se nem nagy se nem kicsi hanem megfelelő csak Suga még ne másszon fára,túl kicsi még. Leterítettük a pokrócot majd mind hárman elhelyezkedtünk,a kicsi fiúnknak 5 perc sem kellett amint meglátta a pillangókat már szaladt is utánnuk. Még ő játszott mi Yoongival csak néztük,fejét vállamra hajtotta.
-Bárcsak sose nőne fel-simogattam kedvesem kézfejét.
-A mi szemünkben ő a mi kisfiúnk marad,szeretlek Ha.
-Szeretlek Yoongi-közelebb hajoltunk egymáshoz még ajkaink találkoztak,örökké vele,a szüleimmel és a kisfiammal lehetünk, nem is kívánhatnék mást.
-Anya!!-szembe fordultam vele mosolyogva-ezt neked hoztam-a kezembe adott egy fehér rózsaszálat.-ezt meg neked hoztam apa-az ő kezébe úgyszintén egy fehér rózsaszálat adott de Suga kezében is volt egy.-nagyon szeletlek titeket.
-Mi is szeretünk téged fiam-közénk sétált és mind hárman összeölelkeztünk.

The End👑👑👑