Vérbe folyt szerelem [Befejezett]

23.Boros pohàr

Hoseok szemsz.

Fölé hajolva szàm elé helyeztem mutató ujjam ezzel csendet jelezve. Azt vitatjàk, hogy vàmpír e vagy vérfarkas, na ilyen is megtörténik.
-Màr azt hittem jókat vitàznak-mosolyogtam. A vendégek rànk vàrtak így kéz a kézben a nappaliba mentünk és leültünk a kanapéra. Dyila furcsán nézte ahogy Yumi a többi vàmpírral gond nélkül jól elcsevejéztek, hàt még én. Tisztàban van azzal, hogy valaki àtakarja vàltoztatni vagy pedig megölni, kettő közül az egyik. Csodàs ajàndék lenne ha vàmpírrà vàlna viszont szabad akaratàból és a segítségemmel.
-És mond csak Yumi, mellik fajhoz tartozol?-hogy,hogy eddig nem vették észre, hogy Halandó.
-Én..-kérdően ràmpillantott, mosolyogva bólintottam-Halandó vagyok.
-Bukta-nevetett Bell.
-Neked is babàm, egyszóval mindenkinek.-nevetett Bob.-sokan azzal a hittel éltünk,hogy vàmpír, vérfarkas, boszi vagy valami màs.
-Mennyi ideig birod mellette úgy,hogy kívànod a vérét?-logikàzott Jered.
-Nem kívànom a vérét.-nem ő az egyetlen Halandó akivel eddig együtt voltam. De az utolsó is egyben.-csakis őt.
-Csajszi-Dyila? Vajon mit akar?-van kedved dumcsizni kicsit? Béke?
Nocsak? Ilyet még soha nem csinàlt, ez kedves tőle.

Yumi szemsz.

Râmosolyogtam Hobira, komolyan gondolja szerintem de azért nem àrt az óvatossàg.
-Béke-pacsiztunk. Az erkély felé vettük az irànyt, közben levett a polcról két poharat és egy üveg majdnem 93 éves vörösbort. Felnyitottuk majd koccintottunk a béke szerződésünkre, furcsa,nagyon ismerős. Talàn làttam màr koràbban is?
-Szabad tudni, hogy ismertétek meg egymàst?
-Osztàlytàrsam, kérte,hogy korrepetâljam matekból-azok a szép napok.
-Matekból?-kuncogott-erre inni kell-koccintottunk és kortyoltunk egyet a puhàrból.
-Tényleg te dobtad őt?-bocsànat MR.Univerzum a féltékenységem érdekében.
-Igen, sajnos màs férfié lett a szívem de őt is dobtam.
-És meddig voltatok együtt?-ezért dobta?
-Napot vagy évet mondjak?-kuncogot-sokàig ahoz képest,hogy az apja azt hitte képes leszek utódot szülni a fiànak.
-Pedig a vàmpírok nem szaporodnak olyan úton.
-Na làtod, ezt még te is tudod hiszen nem is a mi fajtànkhoz tartozol, de baràtilag igen.-egymàsra mosolyogva elröhögtük magunkat.
-Milyen az àgyban?-török ülésben folytattuk a beszélgetést de elég kényes témàt hozott fel Dyila.
-Mi még nem....-nem tudom hogyan fejezzem ki magam.
-Àh..még nem voltàl vele àgyban úgy. Spoilerezzek neked?-màr a 3.pohàr bort fogyasszuk.
-Te voltàl vele?-tényleg,hiszen Hobi mesélte, hogy sok lànnyal volt együtt.
-Persze, azt is elàruljam hányszor? Hozok még bort.-szempillantàs alatt hozott 5 üveg vörösbort.-majdnem minden nap csinàltuk.
-Ide adod az üveget?-éber elme kell ide.
-Üvegből? Okay-felnyitottam és igen, inkàbb üvegből.
-Inkàbb én kérdezem, milyen az àgyban?-kortyoltam a bort.
-Eszméletlen, egy igazi kiéhezett vadàllat.-ittam az üvegből, hogy âlcàzzam az erős féltékenységemet.-csínnyàn az itallal, még a végén azt hiszi leitatlak.
-Amúgy, mi egész ütős baràtnők lennénk-így belegondolva igen.
-Szerintem is. Mi lennénk a csipett csapat.
-Pasi témàt férre téve, régóta vagy vàmpír?
-Nem annyira rég, csak 117 éves vagyok.
-És fàjt?
-Mikor àtvàltoztattak? Cseppet sem, bàr mikor kitörik az ember nyakàt, valljuk be az nem kellemes.
-Okból vàltoztattak át?
-Igen, azt hitték valami Zero utóda vagyok aztàn kiderült, hogy mégsem. Furcsák a mai vàmpírok, főleg a régebbiek.
-Zero utóda?-tettem mintha nem tudnàm miről van szó.
-Ilyen hülyeség, hagyjuk. Sulizol?
-Középsuli első osztàly. Osztàly első tanuló.
-Azta, nem csodálom, hogy Hobi korrepetàlàst kért.
-Egész nap ott akartok ücsörögni?-szólt bentről Jered.
-Ismerkedünk! Majd bemegyünk-szólt felé Dyila.-Ivott màr belőled?
-Tessék?
-Bedőltél! Csak vicceltem. Na, ki issza meg előbb az összes piàt?-felvonta szemöldökét.
Természetes, hogy imàdom a kihívàsokat, koccintottunk és pàr pillanat után màr üresek is lettek az üvegek. Az összeset lehúztuk, bàris a legtöbbet én ittam.

Hoseok szemsz.

-Hobi, mért nem iszol?-ült mellém JungKook.
-Túl sokàig vannak odakint-biccentettem az erkély felé.
-Dehàt itt jönnek-JungKook tekintetével meglàttam Yumit és Dyilaval, làtom jókat nevetnek.
Szerencsére nem kaptak össze, pedig a megismerkedés nem indult valami fényesen. Két kezet éreztem a nyakamra fonódva.
-Igen?-felnéztem, Yumi tekintetével talàlkoztam.
Sunyin fülemhez hajolt.
-Elhàtràlunk kicsit? Mondjuk a szobàdba?
-Tudod, hogy visszakell tartanom.-súgtam.-te részeg vagy?-megfogott a vörösbor illata.
-Nagyon is józan, kérlek.
Sokadik nyaggatàsàra elhàtràltunk a szobàmba, ő ment be előbb viszont mikor becsuktam az ajtót és megfordultam, màr gombolta ki a felsőjét. Max 2 sikerült kigombolnia mivel megàllítottam.
-Hóhoooh-gyengéden fogtam csuklójàt-miben mesterkedsz?
-Tudni akarom milyen egy igazi kiéhezett vadàllat.-magàval ràntott az àgyra,fölém hajolva csókolt, kezdett felgyülemleni bennem a vàgy. Nem bírtam tovàbb, àtfordítva az àgyon,hogy fölül legyek hatalomba vettem ajkât. Kezeim felfedező útra vàndoroltak testén, epp levegőt vettem mikor Yumi szemei pillanatra vörösbe borultak. Mégis hogyan?
-Hol a telefonod?-nem teljes súlyommal derekàra ültem.
-A zsebemben. Extràzunk?
Kihúztam zsebéből a telefont és tàrcsàztam Shashat.
-Kit hívsz?-nem bírt felülni, mivel egész súlyommal ràültem.
-Shashat. Haza mész.
-Dehogy is!
-Megbeszélhetnénk tiszta fejjel?
-Persze, mikor?
-Holnap.-végre felvette Shasha.
-Nem jó a buli kicsim?-ez volt az első mondata+szava.
-Bocsi de most nem ér rà, eltudnàl jönni érte?
-Hobi mitörtént?
-Megint próbàlkozott valaki.
-5 perc és ott vagyok.-azzal kinyomta. Begomboltam azt a két gombot, nehogy férreértés történjen. Hamarabb megérkezett mint ahogy azt mondta, karba vettem és àtvittem a nappalin kiérve, Shasha az autónak nekidőlve vàrt minket. Óvatosan befektettem a hàtsóülésre és becsuktam a kocsi ajtajàt.
-Vigyàzz rà, lehetséges öngyilkossàgi rémàlmai lesznek. Amint tudok megyek.
-Mennyi vér lehet benne?
-Több a kelleténél, plusz sokat is ivott.
-Az alkohol nem probléma,siess-azzal beült az autóba és elhajtott.
-Dyila!-beérve a nappaliba leszóltam.
-Nem bírja a piàt?
-Te leitattad??!
-Fordítva,ő itta le magàt.
-Honnan hoztad az italt?
-A pincétekből.
Azt hittem felakasztom az erkélyre, vagy ő vagy valaki màs tudja a szitut és àtitatta Yumit vàmpírvérrel.

*Pàr óràval később*

Hamar Yumi hàzàba értem, Shasha az àgya mellettt kötögetett. Egy bûbàjjal mély àlomba ringatta.
-Régóta alszik?-leültem az àgy szélére.
-Elég rég. Volt egy rémàlma, de szerencsére semmi komolyabb. Hàrom megoldàs van, lecsapolunk kis mennyiségü vért,megvárjuk még kiürül a szervezetébôl vagy kiiszod.
-Szerinted mellik lenne a legbiztonsàgosabb?
-Ha kiiszod a vàmpírvért.
-Ezzel csak fàjdalmat okozok.
-Mély transz àlomban van, semmit fàjdalmat nemfog érezni.-biztatott Shasha. Mellé sétàlt és levette bal csuklójàròl a kötést.
Leültem az àgy szélére, szinte rosszul vagyok a gondolattól,hogy ezt elkell mondanom neki.
-Nem kell aggòdnod,beszélek vele.
-Köszönöm.

(Sziasztok! Itt a következô rész. Remélem tetszeni fog. A helyesíràsi hibàk miatt bocsànat elôre.)

DREAM TO LIVE!