Vérbe folyt szerelem [Befejezett]

16.Megérzés

Shasha ébresztett fel reggel suli miatt, szó mi szó elgondolkodtam hogyan is hoztak fel a szobàmba? Összepakoltam a cuccaimat és anya levitte helyettem a tàskàt amig vàrtunk Minara. A kötést ellenőriztem, nincs vérfolt. Mindennap suli utàn hazaérve eljön a nővér a korhàzból és àtcseréli a kötést ami picit fàjdalmas de kezdek hozzàszokni.
*Középsuliban*
-Nos?-epp,hogy leültünk a helyünkre Mina màr kezte.
-Hmmm? Nos?
-Milyen volt a tegnapi randi?-bökött vàlba.
-Mert?-pakoltam elő a tanfelszerelésemet.
-Smaciztatok!?-súgta fülembe.
-Mi???? Nem! Mina kérlek.
-Mi nem?-csatlakozott TaeHyung.
-Semmi,hagyjuk-legyintettem
-Milyen volt a randevú? Miss.Jung lettél?-ült padunkra TaeHyung.
-Nem!!-fogtam a fejem.
-Hobi semmit nem mond, legalàbb te mondj valamit-kérlelt TaeHyung.
-Moziban filmet néztünk. Ennyi.
-Volt ott több is?-felvonta szemöldökét TaeHyung.
-Nem volt semmi több-TaeHyung vàllàn pihentette Hobi a kezét-hagyjd a lànyokat készülődni,tesztet írunk.
Bólintott és màr helyükre mentek. Talàn haragszik ràm? A tesztet szinte kiràztuk a kisújjunkból 10-15perc alatt. Pàrszor hàtra lestem, hogy mi folyik ott és làttam Hobit aki kifelé bàmult az ablakon. Mintha megérezte volna, hogy figyelem, az ablakról ràm pillantott mire előre fordultam de szemem sarkàból làttam ahogy mosolyra húzza ajkàt.Furcsa mód a következő óràra eltünt a tanàr, pedig az igazgató beszélt ma vele és egyszerűen felszívódott. Természetesen mink is làttuk a folyosón miközben a mosdóba vezetett az utunk.
-Szerinted a feleségével beszélhet ennyit?-viccelődött Mina.
-Elfelejtetted, hogy egyedülàlló-emlékeztettem rà.
-Neked nem gyanus valami?-hajolt àt vállam felett JungKook.
-Mire célzol?-Vigyorgott Mina.
-Yumi kérlek!-csatlakozott Nam-Bàrmit megteszek csak kérlek.
Sóhajtva de muszàj volt megtennem, levettem Mina csuklójàról a karkötőt igy mindent elfelejt amit most hall.
-Viszont-néztem Namra-Tàncolnod kell vele a Karácsonyi partyn.
-Micsoda?!!!-JungKook kissé kiakadt.
-Kook!-szólt rà TaeHyung-folytasd amit elkeztél.
-Csakis akkor, ha Mina a Karàcsonyi partyn velem lesz.-JungKook szúrósan nézett NamJoonra.
-Vesszetek màr össze Minàn-dőltem a szék tàmlájànak.
-Nos-köszörülte torkàt JungKook.-felszívódott, egyszer csak huss. A tanàrok nem szívódnak csak úgy fel.
-Most ugye nem gondolod, hogy egy fajtànk béli megölte?-értetlenkedett TaeHyung.
-Kérdezzük meg a kutyusokat-ajànlotta Hobi.-A suli az én területem, semmit nem tehetnek ellene.
-Kérdés-egyenesedett ki NamJoon-ki tudakolja meg?
-Vàllalom-jelentkeztem.
-Ők úgy tudjàk meghaltàl-ràzta fejét TaeHyung.
-Azt hogy?-kérdőn Hobira néztem.
-Inkàbb hagyjuk, megyek beszélek velük-ment ki az ajtón Hobi.
Kifaggattam a hàrom fiút ezzel az ,,úgy tudjàk meghaltàl,, dologgal, csak meg akar óvni. NamJoon meg JungKook kicsit vitàztak a Mina témàn, amitől màr fàjt a fejem.
-Könyörgöm hagyjàtok abba-szólt közbe TaeHyung.
-De szó szerint-tért vissza Hobi.
-Nos?-figyeltük amint lassan mögém sétàl és vàllaimra helyezi két kezét.
-Itt van!-markolt az egyenruhàmba-megölte a tanàrt.
-Hol van?-àllt vigyàzba NamJoon.
-Most talàltàk meg nem messze az iskolàtól. Fej nélkül.-hallotaktól megszédültem a széken, micsoda? Halott?-Yumi,jol vagy?
-Halott?-hajtottam le fejem.
-Lehet ezt nem kellett volna elmondanom.-simogatta vàllamat Hobi.-Mennyetek haza hozzàd, ha lehet minnél előbb.
-Mégis miért?
-Rossz megérzésem van, és ha ràd talàl annak végképp nemlesz szép vége.-felhúzott a székről-fogjàtok a tàskàtokat és sprinteljetek hozzàd.
Felvette Mina a tàskàkat és màr vettük kifelé az irànyt, a tanàri ajtón mentünk ki. Sajnos nem futhattam, de Mina igen.
-Mina! Figyelj, fuss gyorsan haza és szólj Shashanak okay?
-Nem hagylak egyedül.
-Csak menny, ő tudja mit kell tennie.
Nem kellett kétszer mondanom, nagy léptekben futott előre én pedig vigyàzva gyalog utànna.
-Elnézést-rosszul làtok vagy ő tényleg Hobi apja-nem tudod véletlen hol van a híres Középiskola, az a Gimnàzium?
-Csak mennyen végig az utcàn és forduljon le.-csak ne jöjjön rá ki vagyok.
-Köszönöm-tovább ment, nem igazàn könnyebbültem meg.Ezuttal finom szmokingot viselt a köpeny helyett. Egyre nagyobb lépéseket véve gyorsabbítottam a sebességen hazafele.
Két sarok és Mina sehol, talàn leàllt valakivel smacizni? Magam fogom megszugerálni pedig nincs is ilyen képességem mert Halandó vagyok. Hasi tàjékomon kisebb fàjdalmak gyötörtek,Mina!!!!!!! Nem tudtam tovàbb menni, lesüppedtem valami élénk színben pompànzó hàzelé. Lassan kezdett minden sötétülni àm ekkor elébbem állt valami alak.
-Làm,làm. Mivan veled kicsi làny?-guggolt le.
-Haza szeretnék menni.-lihegtem, éreztem a verejtéket homlokomon.
-Akkor mi foszt meg attól, hogy haza menny?
-A sebem-két karomat pont sebemen tartottam, az anyaggal együtt.-azt hiszem felszakadt.
-Ezen könnyíthetünk-simogatta arcomat.
-Ugye nem vàmpír fajból szàrmazol?
-Nem, vérfarkas klánból.-bakker, még csak ez hiányzott.-segítek hazajutnod, csak mond merre.
-Köszönöm.
Karba véve vitt az út során viszont egyàltalàn nem oda ahova irànyítottam. Elvitt egy ócska régi hàzba, ahol ràfektetett arra a régi ágyra. Lazított nyakkendőmön és kigombolt egy gombot. Làgyan simogatta nyaki artériámat, nem is vérfarkas hanem vàmpír??? Sajnos nem tudtam megszólalni. Elàjultam.

Shasha szemsz.

-Hol van most?-rendezgettem a gyertyákat.
-Sétàl hazafelé de kitudja meddig birja a strafàt.-Mina túl régóta ismeri Yumit, hogy bízzak benne. Sokszor szugeràlták szegénykét és ezért aggódtam pàrszor.
-Nem mehetsz vissza érte-àllapítottam meg làtomàsomban.
-Hogy mondhat ilyet asszonyom?-egy mozdulattal elaltattam és a kanapéra dőlt.
-Ugye épségben hazatér?-Ült mellém Mey.(Yumi anyja)
-Épségben hazakiséri.-transzba esve felgyúlladtak a gyertyàk.
-És most milesz?-sétàlgatott körbe-körbe Won (Yumi apja)
-Hamarosan meghal a Bàró utód.-nyíltak tàgra szemeim.

Yumi szemsz.

Fàj, nagyon de nagyon fàj, fàjdalomra ébredtem a szobàmban. A szobàmban? A SZOBÀMBAN????? Ez most csak egy rossz vicc  a Bazi nagy filmből? Felakartam ülni viszont iszonyat fàjdalom vett hatalomba hasi részemnél. Óvatosan visszafektettem fejem a pàrnàmra, a fehér nemüm és az egyenruhàs ingem van rajtam na meg a kötés + takaró.
-Itt fogok megöregedni.-húztam fejemre a takarót. Éreztem ahogy lesüpped az àgyam, valaki ráült. A takarómat nemigen mertem letolni, de làgy gyengéd kézfejet éreztem hasamon, pont a seb pontjàn, gyengéden simogatta amitől majdnem àlomba merültem.
-Jól esik?-lehúzta fejemről a takarót nyakamig.
-Hobi?-nem értem miért de a közelsége biztonsàgot sugalmaz.
-Hmmm? Aludj csak nyugodtan. Mostmàr senki sem bànthat, még apàm se.
-Ezt, hogy érted?
-Csssssss.......pihenyj, eléggé csúnyàn felszakadtak az öltések.-folytatta kézfejével hasamon a simogatást.-sajnos nem maradhatok sokàig.
-Ne menny kérlek-reflex szerűen pulcsijàba markolva tartottam vissza-SHASHA!!!!!!!!!
-Tessék?-lépett be az ajtón, boci szemekkel néztem rà-kicsim, tudod jól, hogy nem szabad.
-Remek, megfosztanak a szerelmemtől. Csúcs.-amint rájöttem mit is mondtam szám elé kaptam kezemet-nem úgy értettem. Ezt felejtsétek el!
Shasha és Hobi csak kuncogtak majd Shasha mosolyogva vàllat vont.
-Legyen, de a szüleidnek egy szót sem.-kilépve és becsukva maga mögött az ajtót Hobi értetlenül ràmnézett.
-Szóval-hajolt fölém-szerelmem?

(Sziasztok! Bocsánat, hogy csak most hoztam a részt, a helyesíràsi hibàk miatt bocsánat előre)😃😃😃

DREAM TO LIVE!