Játszva szeretni /befejezett/

Nem komplett

Reggel 6:30-kor meg szólalt az ébresztőm.

Nagy nehezen ki másztam az ágyamból.

Majd megfésültem a kócos hajam. Csak én tudom el feküdni minden este? Biztosan.

Utána raktam fel egy kis sminket, hogy ne nézzek ki úgy, mint egy élőhalott. Általában nem mindennap sminkelem magam csak akor amikor kell.

Lementem és indultam is az iskolába Lara már kint várt. El köszöntem anyától majd kimentem.

Lassan indultunk is.

-Szia, Lara-köszönök

-Szia, Sara. Mehetünk?

-Persze.

-Mi volt tegnap Scottal?-kérdeztem miközben mentünk a buszhoz (Scott Lara barátja 3 napja)

-Szakítottam vele.

-Mi? De miért?

-Mert kavart egy másik lánnyal.

-Ezt te honnan tudod?

-Követtem.

-Már megint követted a pasid.

-Nem lehetek benne biztos. Meg kell bosszulni.

-Mit terveztél?

-Szekrény, festék bomba.

-Melyik a szekrénye?

-123-as.

Ez a Lara... sosem fog megváltozni.

Már szálltunk volna fel, amikkor megláttam egy ismeretlen fiút a buszon. Eddig minden reggel csak ismerős arcokat láttam a buszon mindig ugyanaz. De ő új volt.

Be értünk a suliba és meg csináltuk a festék bombát. Vagyis én megcsináltam.

Az első óra OFI volt. A tanár bejött a terembe... egy új diákkal. Az év közepe felé.

-Diákok! Ő itt az új diák. Mai naptól kezdve ide fog járni. Segítsetek neki be illeszkedni. Jó?

Mindenki elkezdett bólogatni. Monoton.

-Mondj magadról néhány szót.

-A nevem Dominik White.

-Foglalj helyett... ott...- elkezdte kémlelni a tanár az üres helyeket.

Csak mellettem volt üres hely.

-Sara mellet az üres helyen.

Én nem nagyon figyeltem rá, mert rajzolgattam. Mert az érdekesebb, mint az új fiú.

Óra alatt volt időm szemügyre venni.

Barna rövid hajú és tenger kék szemű. Imádom a kék szemeket mindig is vágytam rá.

Gondoltam, hogy ő is olyan, mint a többi egy semmikellő, aki csak a szexre tud gondolni. Az osztályban majdnem minden fiú ilyen.

Miközben gondolkodtam a tanár rám szólt.

-Sara! Te fogod megmutatni az iskolát az új fiúnak. Mert, látom... hogy ráérsz.-mondta mosolyogva

Hát ez is kellet semmi kedvem körbe vezetni az új fiút. Mi is volt a neve?

Az órának gyorsan vége lett. Én oda mentem az új fiúhoz.

-Szia, Sara vagyok –mondom

De úgy látszik, nem törődik velem. Most újra el ismétlem, de már sokkal hangosabban. Na, arra már felfigyelt.

-Igen?-mondja flegmán

-Nekem kell, körbe vezetni, az iskolában. Rémlik?

-Ja, igen.

-Sara vagyok.

-Dominik.-mondta majd végig mért tetőtől talpig

A borzongás futott végig a hátamon.

-Gyere.-mondom és el indulok

-Most?

-Igen!

-Oké. Oké.

Lassan fel tápászkodik a helyéről. Majd elindultunk elsőnek megmutattam termeket, de nem figyelt. A jelző hangosan sípolt épp indulni akartam.

-Melyik teremben van a Fizika?-kérdezte hallkan

Hát ő nem figyelt. Akkor meg mi a francért kellet meg mutatnom?!

-Szerinted mi a francért mutattam meg? Szerinted nem lett volna jobb dolgom?

A csengő visította be a teret.

-Itt van folyósó őr? Vagy valaki, aki erre járkál óra alatt?

-Szerinted?! Hát persze hogy van!

Éppen menni akartam, amikor Dominik megfogta a karomat és berántott, a takarító szertárba. Az egyik kezével hátulról lefogott, míg másikat pedig a szám elé rakta.

-Hé, mit csinálsz?!-próbálom ezt mondani, de nem nagyon tudom

Majd a fülemhez hajolt. Forró lehelete csiklandozta a fülemet.

-Ha csöndbe maradsz, elengedlek. Jó?

Majd bólintok és elenged.

Hogy miért húzott be ide? Nem tudom.

Hogy mit fog szólni az igazgató? Nem akarom tudni, mert tuti le ordítja a fejünket, mert az órára nem értünk be időbe.

De egy biztos ez a srác nem normális.