Játszva szeretni /befejezett/

Vacsora

Leültünk az asztalhoz.

-Dominik ugye?

-Igen.

Anya végignézte Dominiket majd rám vigyorgott.

-Van, érzéked a fiúkhoz. Hol találtad?

Mi hogy hol találtam ő nem egy tárgy.

-Az iskolában talált-helyettesített a mellettem lévő

-Hogy ismerted meg Sarát?

-Hát... az iskolában az első napomon neki kellet körbe vezetnie. Akkor rám se nézet biztosan, azért mert zavarban volt

-Hogy mi? Nem voltam zavarban.

-Most is zavarban vagy.

Elfordultam.

-Igen utána mi történt?-kérdezi anya.

-Megszólalt a csengő és berántott a takarító szertárba és ezért késtem miatta az óráról pedig be akartam menni, mert a kedvenc órám volt.-sajnálkozott Dominik

Most úgy beleszólnék, de anya úgyse nekem hinne. Inkább csendben maradtam.

-Bocsánatot kérek Sara helyet.

-Elfogadom.

-Csinált még valami hülyeséget?

-Igen.

-Mit?

-Egyszer tudja itt aludtam.

-Igen?

-Akkor akartam menni, tusolni és velem alkart jönni, de én mondtam, hogy jobban szeretek egyedül tusolni. De ő még tovább erőltette végül belementem.

-Mi történt? Halani akarom a piszkos részleteket.

-Bementünk ledobta a ruháját. Meg kell mondanom...-közelebb hajolt anya füléhez-, hogy az ön lányának igazán jó teste van.-vissza ült és folytatta úgy, hogy én is haljam- Majd rólam is leszedte a ruhákat és vadul elkezdett csókolgatni tovább akart menni, de én mondtam neki, hogy csak a hormonok beszélnek belőle, ahogy ezt kimondtam duzzogva kisétált. Ennyi.

-Sara én nem így ismertelek.

Ránéztem Dominikre és a szemembe azt üzentem, hogy: "Ezért még megfizetsz.". Erre ő csak mosolygott.

-De én szeretem

Közelebb húzott magához és megpuszilta a homlokomat. Anya előtt. Elfordultam.

-Sara te szereted őt?

-Igen.

-Ez a lényeg.-mondta anya kedvesen

-Dominik akarsz gyereket?

-Anya!

-Bocsi, bocsi.

A vacsorának vége lett szerencsére.

-Dominik nem maradsz?

-Nem Dominiknek nem jó. Megy haza.-megfogtam a kezét és kifelé húztam

-Viszlát, köszönöm a vacsorát.

-Szívesen gyere máskor is.

-Jövök, ha ő is engedi.

Ki mentünk az ajtót becsuktam utánam.

Közelebb mentem hozzá és karba utöttem.

-Miért kaptam?

-Azért amit mondtál.

-Mikkor?

-Tudod a tusolósnál.

-Csak az igazat mondtam

-Nem is történt semmi.

-De történhetett volna.

-De én nem csináltam volna semmi olyat, amit mondtál.

-Ez történt volna.

-Én nem csinálom azokat.

-Csukd be a szemed.

-Miért?

-Csak csukd be.

-Képzeld azt, amit mondtam a te szemszögedből.

Elképzeltem, de lehet, nem kellet volna. A testem valami furcsa bizsergésbe kezd, ha el képzelem ezeket a cselekményeket. Kinyitottam a szemem.

-Elképzelted?

-Igen.

-Megyek

Elindul, felszáll a motorra én persze ki kisérem.

-Jó éjt.

-Jó éjt.

Oda hajolok és megcsókolom.

-Más vagy.

-Miért?

-Most te csókoltál meg.

-Szia.-húzom el a szót

Közel ránt magához.

-Sara jegyezd meg mindig enyém lesz a napnak utolsó és első csókja.

Igen az övé lett és lesz.

-Jó éjt.

-Jó éjt hercegnőm. A mai utolsó csók a tied lehet.

Bementem a házba amig ő elment.

-Sara.

-Igen?

-Annyira cukik vagytok.

-Ööö... kösz