Játszva szeretni /befejezett/

Miért?

Most mit csináljak?

Nem tudhatja, meg hogy mi voltunk.

De nem is robbanhat a képébe, mert nem érdemli meg.

Tudom, hogy, mit kért... vagyis nem kért inkább követelte de, akkor sem.

Egyszer csak egy hangra lettem figyelmes.

-Hé, itt vagy?-kérdezi, Dominik miközben a derekamat tartja

Én csak bólintok

-Jól vagy?-kérdezi

Úgy látom, mint ha aggódna.

-Mi történt?-kérdezem

-Megszédültél.

Hogy mi? Nem baj biztos csak az idegtől.

-Igen. Jól vagyok.-mondom, és arrébb megyek tőle

-Akkor meg mutatod, hogy merre van a 123-as szekrény? Mert már szeretnék bele pakolni. De ha nem tudod, megkérek mást.

-Gyere.

Indultam a szekrény felé Lara kint várt azt mondta, „hogy ő meg mondja".

De én mondtam, hogy „majd én elmondom az én találmányom vagy micsodám" szóval megálltam a szekrény előtt.

-Dominik a szekrénybe egy festék bomba van.-elmondtam neki miért raktuk oda azt - gondolom most mérges vagy. A szekrényt én nyitom ki mivel én raktam bele és nem szeretném, hogy az arcodba robbanjon.

Dominik csak állt és nem szólt semmit. De tudtam, hogy nem mérges.

Hogy honnan? A szemeiből, azokból a tengerkék szemeiből. Mikkor bele néztem olyan volt mintha a lelkébe néznek bele.

A szekrény már majd nem nyitva volt. Már nem kell sok és csupa festék leszek. Már csak pár másodperc volt, hogy kinyitom. Egyszer csak egy kéz jelent meg előttem. Ami a szekrényt kinyitotta. A festék pármásodperc múlva robban.

-Mindjárt robban, már csak pármásodperc menj hátrébb.

Mondtam az utolsó pillanatban. Becsuktam szemem és eltakartam arcom majd egy hangos robbanást hallottam.

Nem fájt.

Nem éreztem semmit.

Akkor nem is robbant?

De robbannia kellet hisz hallottam.

Lassan kinyitom a szemem és csak egy árnyékot látok.

Valaki áll előttem? Fel néztem, hogy ki az.

Dominik állt előttem.

-Jól vagy?

Kérdezi megint azokkal az aggódó szemekkel. Azokkal a tenger kék szemekkel. Valahogy meg babonázz a tekintette.

-Do-Do-Dominik! Te meg mit csinálsz!

-Csak játszom a hőst.

Hogy mi?

Milyen hőst?

Ő rajta robbant az első és akkor a második is mindjárt robban.

Fel robbant az utolsó és egyben a legnagyobb is. Becsuktam a szemem.

-Hé, hercegnő jól vagy?

-Mi hercegnő ez meg mi?

-Hát én vagyok a hősöd szóval te vagy a hercegnőm.

Hogy mi?

Ránéztem és mosolyog, ami megnyugtatott egy kicsit. De zavart is egyben.

-Jól vagy?-kérdezi komolyan

-Igen, de nem kellet volna elém állnod.

-De igen.

-Miért álltál elém?

Majd a fülemhez hajolt. Egyik kezét végig simította a karomon, amitől a hideg végig futott a gerincemen. Olyan érzésem támadt mintha mindjárt össze esnék, ha nem tartana.

-Mert én akarok lenni a hősöd.-suttogta majd elengedett

Elment csak úgy kiséltállt az ajtón én meg csak ott álltam.

Miért?

Miért ver ilyen gyorsan a szívem?

Miért kellet ezt tennie? Miért?

Csak ezeken a kérdéseken járt az agyam, de egy kérdésen nagyon.

Miért lettem beléd szerelmes?