Játszva szeretni /befejezett/

Utolsó éjszaka

Dominik a karomat még mindig a falnál fogta éreztem.

Ahogy az arcom ég, és ahogyan a szívem a torkomban zakatol.

Vissza fordultam hozzá a fejemet a föld felé fordítottam.

De akkor is mosolyogtam.

Felnéztem ráláttam a tüzet, ahogyan ég a szemeiben.

Visszakell adnom. Megcsókoltam majd fejemet neki nyomtam a falnak erre közelebb hajolt.

Oda hajoltam a feje mellé és megharaptam a fülét.

Elengedte a kezemet, de a kezei még mindig a falon voltak. Ahogy vissza néztem elfordította a fejét és elkezdett nevetni.

Az arcát takarta a kezeivel az ujjai közt nézett ki.

Észre vette, hogy nézzem és a derekamnál fogva közelebb húzott annyira, hogy éreztem a szív verését.

Az arcán láttam, hogy kicsit zavarba jött, amitől nagyon cuki lett.

-Hé, ez nem fair.-mondta

-De, de.

Valaki elkezdett kopogni. Mind ketten összerezzentünk.

-Sara be jöhetek?

Dominikre néztem, aki ugyanúgy meg volt lepve, mint én.

-Pillanat.

Dominik megfogott és berántott az ágyba. Bebujt a takaró alá. Én addig lekapcsoltam a lámpát.

-Gyere be.

Ahogy bejött körbe nézett és felkapcsolta a villanyt.

-Sara miért olyan vörös a fejed?

-Néztem egy jó filmet és nagyon sokat röhögtem.

-Aha. Akkor azért voltál olyan hangos?

-Igen. Bocsi, ha felkeltetelek.

-Semmi baj. Aludj.

-Jó éjt.

Apa még egyszer szét nézett a szobába majd kiment és lekapcsolta a villanyt.

Rögtön kifújtam egy nagy levegőt.

Közben éreztem, ahogyan Dominik a takaró alatt elkezd mozgolódni. Majd elkezd lefele húzni. Dominik annyira húzott le hogy a fejünk egy vonalban legyen. Akkor vetem észre, hogy csak egy szál alsóbban van.

-Dominik miért vagy egy szál alsóban?

-Melegem volt.

-Gondolom a ruháidat szét dobáltad.

Közelebb hajolt.

-Honnan tudtad?

-Gondoltam.

Megcsókolt.

A kezeimet a tarkójára raktam furcsa volt, hogy nem volt rajta felső. Éreztem a teste melegét.

Mikkor vége lett a csóknak.

Dominik észre vette, hogy zavarba jöttem mire elmosolyodott.

Eddig a fejem mellet a kezével támaszkodott, de most lekönyökölt.

Majd újra megcsókolt.

-Szeretlek-súgja a fülembe.

-Én is.

-Nem vagy álmos?

-De kezdek.

-Aludjunk?

-Nekem mindegy.

-Akkor igen.

Lemászott rólam és feljebb ment. Felhúzott engemet is. Most már a párnán feküdtünk ő mögöttem én pedig előttem.

-Jó éjt.-mondtam

-Jó éjt.

Becsuktam a szemem, de ki is nyitottam, amikkor Dominik benyúlt a pólóm alá és a hasamnál össze kulcsolta a kezét. Majd lassan elaludt.

Holnap Dominik elmegy, most van vele az utolsó éjszakám. A fejemben csak ezekre tudtam gondolni.

Lassan újra elkezdem sírni ezt Dominik is észre vette. A hajamat arrébb tolta, hogy láthassa az arcom.

Megfordított és megölelt majd elkezdte a hátamat simogatni.

-Miért sírsz megint?-suttogja

-Nem akarom, hogy elmenj. De ha azt mondom, maradj itt, akkor az önzőség lenne.

-Minden redben lesz. De most aludj.

Megfordult úgy hogy a mellkasán legyek a csupasz mellkasán.

Éreztem minden egyes szív versét hallomtam minden egyes levegő vételét.

Feltámaszkodtam és meg csókolomtam erre ő visszacsókolt olyan érzésem van, mintha ez lenne az utolsó.

Vissza feküdtem Dominik mellkasára.

-Nagyon szeretlek.

-Én is szeretlek, de most már aludj.

...

Reggel, ahogyan felkeltem Dominik nem volt mellettem.

Nem volt a szobába csak egy papír volt és egy doboz.

El se búcsúzhattam! Elkezdtek az arcomon leesni a könnycseppek, de nem érdekelt. El se köszönt!

Oda mentem a papírhoz és ez volt rajta:

Bocsi hogy nem keltetelek fel csak nem volt szívem felkelteni téged. Remélem jól aludtál. Most valószínűleg a gépen ülök és alszok mivel az este nem nagyon hagytál aludni. De nem baj mivel veled akartam lenni. Találsz egy dobozt, amit tőlem kapsz búcsú ajándékként. Ami benne van, szeretném, ha hordanád. Ahogy leszáll a gép hívlak. Szeretlek ezt nagyon jegyezd meg!

Dominik.