Játszva szeretni /befejezett/

Ruha kölcsönzés

/lassan az év, vagyis a tanév vége felé/

-Sara akkor ma jó?

-Persze.

-Oké, akkor majd érted megyek.

-Mivel is megyünk?

-Kocsival.

-De ki vezet?

-Majd én.

-De neked nincs is...

-De van jogsim már egy éve.

-De nekem még nincs.

-Igen mert egy év különbség van azért. De már lehet neked is.

-Ja. Oké.

-Akor egykor érted megyek. Elmegyünk a szalagavatóra ruhát kölcsönözni. A fiúkat vigyük?

-Szerintem igen.

-Végül is ez nem esküvői ruha próba lesz.

-Hogy mi?

Nem mondott semmit csak halkan elnevette magát.

-Semmi. Na de én megyek majd tali.

-Oké. Hello.

Elindultam én is haza felé.

Ami az előző pár hónapban történt nem érdemel említés. A vizsgákra kellet készülni. Én este néha éjfélig ébren voltam. Dominik megcsak úgy aludt mellettem.

Ahogy beértem a házba... a szobába. Dominik megint aludt a sötét szobában.

-Hé, nem kellene felkelni?-kérdezem

Csak egy morgással válaszol... ami nála a nemet jelenti.

-Ma formában kell lenned, megyünk ruhát kölcsönözni.

-Én is? De én nem fogok felvenni semmi féle szoknyát.-mondja

-Nem kell szoknyát felvenned.

-Akkor?

-Csak elkell kísérned és ülni.

-Oké. Mikkor?

-Egyórakor indulunk.

-Oké.

-Na de kelj már fel.

-Ide jönnél egy kicsit?-kérdezi hallkan

-Minek?

-Van, egy toll elkellene vinned innen.

Oda lépek az ágy mellé, majd kinyúltom a kezemet.

-Elviszem a tollat.

-Gyere, nem érek elodáig.

Kicsit közelebb hajolok. Dominik hirtelen elkapja a kezem és beránt maga mellé.

-Engedj el.

-Nem, mész innen sehova.

Szorosan tart a kezei között. A szorítása úgy kezd gyengülni, ahogy én, kezdem felhagyni a szabadulást.

Ahogy megfordultam csak Dominik alvó arcát láttam.

-Hogy bírsz még mindig aludni?-kérdezem hallkan

Egyik kezemmel végig simítom a puha bőrét az arcán. Majd adok egy puszit a homlokára. Megpróbálok kimászni az ágyból... de nem hagyja... Mert újra vissza ránt.

-Mondtam nem mész innen sehova.

-De még van sok dolgom.

-Például?

-Házit csinálni.

-A házi nem érdekel, szóval maradsz.-mondja, majd add egy csókot a számra

...

A ruha próbákról röviden beszámolok. Csak három órát voltunk ott. Csak hármat. Dominikék vagyis Dominik meg Bence jól bírták az elején. Az első pár ruhára azt mondták, hogy jó... utána a tizediknél már egyet bólintottak.

Végül Lara egy sellőfazont.

Én meg egy habos ruhánál maradtam. Hercegnőnek érzem benne magam.