Játszva szeretni /befejezett/

Igen

Ma lesz a ballagás és a szalagavató. Már minden kész van, a ruha, a smink, a haj, és Dominik is csak rám vár.

Valahogy túl gyors minden. Szeretnék egy pillanatra csak úgy megállni megállni és csak úgy élni.

-Kész vagy már Sara?-kérdezi

-Igen.-mondom

Egy utolsó pillantást vettek még magamra.

A tükörben egy lányt láttok, aki az egy kiló smink alól nézz vissza.

Igen Lara rakott rám egy kiló sminket, mert azt mondta „a távolból is látni kell téged."

-Gyere már Sara!-ordítja mami (igen ő is eljött)

-Megyek, csak a cipőt felveszem.

Egy fehér magassarkút vettünk Larával.

Ahogy kiléptem a szobámból megpillantottam Dominiket fekete öltönyben, ami nagyon jól áll neki.

-Gyönyörű vagy Sara. Mint egy hercegnő.-mondja mami már lassan sírva

-Mami kérlek, ne sírj.

-Nem is sírok.-mondta a szemét törölgetve

-Mehetünk?-kérdezi Dominik

-Persze.

Kicsit én is kezdem hercegnősnek érezni magam.

Ahogy lépkedek a lépcsőn tökélétes lenne, ameddig nem lépnék fére a cipővel. Persze a hercegem egy herceghez méltóan elkap.

-Meg vagy.-suttogja a fülembe.

-Köszi.

Miután lerakott elindultunk kifelé.

-Mami akkor biztos nem jössz velünk?

-Nem. Menjetek csak ketten.

-Oké, akkor, szia. Majd ott találkozunk.

-Rendben.

Ahogy odaértünk még egyszer elpróbáltuk. Minden úgy történt, mint a fő próbán.

A bál után jöhetett a megérdemelt szalagavató. A szalagavató egy bérelt helyen volt, persze nagy volt.

Ekkor már mindenkin egy kényelmesebb ruha volt.

A fiúk nem öltönyben sorakoztak a lányok pedig nem szoknyában tipegtek.

Olyan nyolckor kezdődött minden. Éjfélig sok minden történt Dominik lábara léptem párszor tánc közben. De éjfélkor a zene el hallkult. Senki nem tudta mi van.

-Hé, Lara mi van?-kérdezem hallkan

-Nem tudom.

-De tudod, mert mosolyogsz.

-Mondom, nem tudom. De ezeket megfognád?-kérdezi a kezében tartott zsebkendőre

-Persze.

-Ha kell, használd.

-De nem hiszem, hogy kelleni fog.

-De. De kelleni fog.

Valaki megköszörülte a torkát, amire mindenki csendben maradt. Az a valaki Dominik volt.

-Sara szeretnék kérdezni tőled valamit.

Ahogy ránéztem lassan térdre ereszkedett és egy kis dobozt vett ki a zsebéből.

-Sara Parker leszel a feleségem?-mondta miközben kinyitotta a dobozt

A könnyeim útnak eredtek, ahogy megláttam a gyűrűt.

-Te tudtál róla?-kérdezem Sarát.

Csak egy aprót bólintó.

-Akkor igen vagy nem?-kérdezi Dominik

-Igen.-mondom könnyes szemekel.

Mindenki elkezd tapsolni. Én csak kinyújtom a kezemet és hagyom, hogy a kezemre húzza Dominik gyűrűt. Miután már rajtam volt felállt és megcsókolt.

Na, srácok itt lenne a könyv vége előtti rész. Még egy rész lesz egy záró rész. Skacok én komolyan be könnyeztem. Ti nem? Olyan édes Dominik.