Játszva szeretni /befejezett/

Rendben Piroska?

/másnap a buszon/

-De miért állt eléd?-kérdezi Lara

Igen kicsit bele avattam. Nem bírtam ki.

-Nem tudom.

-Mit mondott?

-Semmit.

-Akkor mi történt?

-Lara nem hagyhatnánk ezt a témát?

-De bocsi.

-Veled mi történt?

-Semmi

Az út további részét csendben töltöttük.

Mikor be értünk a terembe Lara elővette a telefont én meg a rajzos füzetemet.

Jelzőkor bejött ő.

Miért kellet suliba jönnie? Szerencsére a fiúkhoz ment.

Mikor be csöngetek oda jött a mellettem lévő székhez és leült én nem őt figyeltem, de ő engem figyelt. Érzem a tekintettét.

Mikor oda néztem rám mosolygott.

De miért mosolyog? Készül valamire?

-Szia, hercegnő.

Na, pont ez kellet órán amúgy már 5 perce óra volt, de mindegy.

-Sara vagyok!-mondtam

Mire vagy 5 ember rám nézet, de én tovább rajzoltam.

-Tudom hercegnő.- mondta, de csak úgy hogy én haljam.

Egyik kezével végig simította az arcomat. Majd egyik tincsemmel kezdett el játszáni.

Kár hogy ilyen közel vannak a padok.

-A nevem Sara!- már majdnem ordítottam

Még mindig rajzoltan amúgy a tanár már bent volt.

De nem érdekelt. Majd a fülemhez hajolt Dominik

-Hercegnő lehetnél kicsit csendesebb. Én szeretem, ha valaki hangos, főleg ha te vagy az. De ne órán. Bár tetszik, hogy ennyire rossz kislány vagy.

A tanár már mérges volt szerintem.

-Sara az igazgatóhoz!

-Mi miért én?

-Mert te ordibálsz, és igen szerintem tudjuk, hogy Sara vagy.

-Menj az igazgatóhoz!

Ki mentem és Lara értelmetlen pillantást vettet felém.

Mentem az igazgató iroda elé. Leültem és vártam a sorrom hogy ezt, hogy értem szó szerint sorba kellet állni.

Nem ez a legjobb iskola.

Pár perc múlva Dominik is kijött a teremből ő is az igazgató felé jött.

Hát komolyan mit csinált? Nem bírna békén hagyni?

-Szia, hercegnő.

-Mit csináltál?

-Semmit csak felálltam és utánad jöttem.

-Hogy mi? Csak úgy felálltál?

-Aha.

-Miért kellet fel állnod?

-Mert nem akartam az én hercegnőmet magára hagyni..

Hogy mi! Ez nem lehet igaz!

De most le kell nyugodnom, mert úgy sem hagy békén. És nem akarok a folyóson óra alatt az igazgatói iroda előtt vele ordibálni.

Miután meg nyugodtam észre vettem, hogy csak hárman vannak előttem.

Dominik végig engem figyelt. Ahogy a szemeink össze fonódtak valami furcsa érzés kerített hatalmába. Akartam őt.

De ez a pillanatot félbe szakította az igazgató ordibálása.

-Következő!

Jaj, én jövök!

Elindultam, de Dominik egy pillanatra a fülemhez hajolt.

-Ügyes legyél itt várlak.

Egy halvány mosoly kíséretében bementem.

-Sara már megint te vagy? De hisz tegnap is itt voltál nem?

-De igen

Az igazgató jó rövidítem az ig. azt akarta mondani, vagyis az arcával mondta "Most komolyan?"

-Mit csináltál?

Dominiket nem tudtam bajba keverni vagy csak nem akartam nem tudom.

-Órán ordibáltam és a tanár kiküldött.

Végül is az igazat mondtam nem? Csak pár dolgot ki hagytam.

-És miért ordibáltál?

-Mert az egyik fiú azt mondta rám, hogy hercegnő erre én azt, hogy Sara vagyok utána hangosabban és így tovább.

-Ki mondta rád?

-Nem tudom.

-Aha, szóval ordibáltál következőleg büntetés jó?

-Igen

-Menj órára

-Viszlát

Huh, megnyugodtam nem kaptam semmit.

-Hogy ment?

Még mindig itt van. Komolyan nincs jobb dolga.

-Jól

-Kaptál valamit?

-Egy hosszú beszélgetésen kívül semmit.

-Nem maradunk kint?

Jaj, kiment a fejemből hogy mit ígértem

Gondolom, hogy elfelejtette.

-Nem

Megint a fülemhez hajolt ez már kezd a szókása lenni és kezd zavarni

-Tudod, hogy 4órát az enyém vagy. Ma eldöntöm, mit kezdek veled.

Lehelete égette a fülem.

Éreztem, hogy kezd égni az arcom.

-Rendben Piroska?

Beértünk a terembe mindenki ránk, vagyis rám a nézett.

Oda mentem a helyemre és leültem.

...

Végre vége az órának ki kell mennem, kiszellőztetni az agyam.

Leültem a fa tövébe és zenét hallgattam és rajzolgattam.

Most Dominik is békén hagy... ez furcsa.

A napnak reméltem nem lesz gyorsan vége, de vége lett éppen menni akartam ki az utolsó óráról, hogy ne találkozzak Dominikkel.

-Sara ezt el vinnéd az irodába? -kérdezte az egyik tanár

-Igen.

Gondoltam pár papír, de nem papír. De miért nem lehet papír?

-Sara segítsek?-kérdezi Lara

-Nem menj, előre sietek.

Azelső emeleten voltam az iroda a második végén. Én meg mentem kettő nagy nehézdobozzal alig láttam. A lábam mikor a lépcsőnél voltam egy kicsit meg billentemés a dobozok elkezdtek csúszni velem együtt.    

    Huh.. ez hosszú rész volt.