Játszva szeretni /befejezett/

Lakótárs

-Ti mégis mit csináltók! Te azonnal szállj le róla!- utasítja az ajtóban álló személy Dominiket

Ahogy felnéztem nem hittem a szememnek, mert a nagymamám állt az ajtóban.

Amilyen gyorsan csak bírtam magamra húztam a takarót és Dominik mögé bújtam.

-Öltözzetek fel és gyertek le.

Komolyan mit keress itt?

Neki döntöttem a fejem Dominik hátának.

-Hé, lehet egy kérdésem?-kérdezi

-Mond.

-Ő kicsoda?

-A nagymamám Zenanéni.

-Aha. Mit keress itt?

-Ne tőlem kérdezd.

Kimásztam az ágyból. Majd kerestem egy normális ruhát, ahogy Dominik is. Lementünk. Nagyi már a kanapén ült.

-Üljetek le.-mutat a mellette lévő helyekre.

Dominik gyorsabb volt így ő ült a szélére. Én pedig Nagyi mellé kerültem.

-Na beszélgessünk..-kezdi- Először is Sara nem akarsz bemutatni nekem valakit?

-Ő Dominik a barátom. Dominik ő Zena a nagymamám.

-Hívj csak Zenanéninek vagy nagyinak nekem mindegy. Sara én miért nem tudok róla?

-Mert még nem mondtam.

-Azt tudom.

-Mi járatban erre felé?

-Óóóó... Sara annyira sajnálom azt ami történt. Tudok mindent hogy vagy?

-Jól.

-Örülök. Mióta jártok?

-Már több mint egy fél éve.

-Az hosszú idő.

-Igen.

-Nem vagy még terhes?

Az arcom vörösre váltott át.

Legalább a lényegre tért, de ilyen gyorsan?

-Nem.

-De akarsz majd gyereket?

-Gondolom.

-Na de azért vagyok itt hogy vigyázzak rád. Nemet nem fogadok el.

-Oké.

-Ide fogok költözni 4 hétre. Amíg minden nem rázódik helyre. Először is Dominiket fogom leellenőrizni. Szóval Dominik holnap ráérsz?

-Ööööö.. igen.-mondja

-Akor 4 jó?

-Igen.-mondja

-Sara te itt maradsz. Te nem fogsz jönni.

-De....

-Nincs de. Dominik, ha most meg kérhetnélek, akkor menj haza. Vidd haza a ruháidat és minden más cuccod. Mert Sarának és neked nem árt egy kis távolság. Jót fog tenni.

-Rendben.-mondja

Majd elindul a cuccai ért. Nem sokára egy táskával tért vissza.

-Sara kisérd ki.

-Rendben. –mondom

Elindulok az ajtó felé. Dominik kimet előttem. Mögöttem az ajtót behúztam.

-Elég gonosz a mamád.

-Tudom. De csak jót akar.

-Hiányozni fogsz este.

-Nekem már most hiánytól.

-De még el se mentem.

-De már indulsz.

Közelebb húzott magához. Megakart csókolni, de a kezemet a szám elé raktam. Értetlen fejet vágott.

-Sara mi van veled?

-Most minket nézz, úgy érzem.

Végül a csók helyet kaptam egy puszit a homlokomra.

-Jó éjt.-mondom

-Jó éjt.

Kilépett a kapun. Vissza akartam húzni. De nem tehetem.

Visszamentem a házba Zenanéni kettő forró csókival a kezében ült a kanapén.

-Ma szeretnék veled meg beszélni pár dolgot. Rendben?

-Rendben.