Játszva szeretni /befejezett/

"Ki ment ki?"

-Ruhát kapsz, nem kell sehogy se készülnöd így tökéletes vagy. Akkor maradsz?

-Igen.

-Válaszoltattál?

-Nem... Dominik tisztázunk valamit.

-Oké mond.

-Nem fogok veled és te se velem tusolni.

-Kár, mert én már tusoltam.- elment az ajtótól, és ahogy mellém ért felemelte a kezét és a hajamat elkezdte össze kócolni az alapból is hajlakos hajamat.

-Sara, ragad a hajad - ahogy elengedte a kezét belém törölte

-Hé, ne töröld belém. És tudom, hogy hajlakos.

-Moss hajat.

-Jó.

-De itt. Mikkor elmész tusolni akkor.

-Oké.

Oda ment a szekrényhez és kivett egy pólót és még egy alsót. Egy férfi alsót. Mondjuk gondoltam, vagyis tudtam, hogy azt fog adni.

Oda adta én megkimentem. Megálltam, mert van egy kis gond, nem tudom hol a fürdő. Visszamentem a szobába.

-Végeztél is nagyon gyors vagy.

-Dominik hol a fürdő?

-Azt hittem tudod.

-Honnan tudnám?

-Passz.

-Akkor elmondod, hogy hol van?

-Van egy a folyosó végén jobbra még egy a szobámba.

-Mind kettőben jó a zár?

-Miért ki akarsz zárni?

-Igen.

-A folyosó végén kicsit szorul. Itt jó.

Leraktam a ruhákat és a fürdő ajtóhoz mentem a zárral szórakoztam ki be zártam és néztem mennyire nehéz kinyitni.

Ezt addig csináltam, míg Dominik ki nem vette a kezemből a kulcsot.

-Megbízol bennem?

-Talán.

-Figyelsz, megígérem, hogy nem meggyekbe.

-Oké.

Mentem volna be a kulccsal, de megállított.

-Kérem a kulcsot.

-Nem.

Bementem, de ki is mentem egy székért.

-Minek a szék?

-Zár helyett.

-Nem bízol bennem ugye?

-Hát...

-Inkább siess, kezdek álmos lenni.

-Oké.

Bementem a fürdőbe a széket az ajtó elé raktam majd elmentem tusolni...

Nem jött be. Ami ruhákat adott az alsó jó volt rám. De a felső az elég nagy volt.

Kimentem és nagyon sötét volt. Valamibe elbuktam és elestem nagyon nagy csörgést csaptam..

Egy villany kapcsolódott fel pontosabban egy vaku, ami majdnem megvakított.

-Sara, miért zajongsz? Ha nem tudnád itt valaki aludni is szeretni.-mondja Dominik

-Elestem.

-Mi be?

Vissza néztem és egy labda volt a lábamnál.

-Egy labdába estem el.

-Komolyan?-kérdezi unott hangnemben.

-Igen.

-Gyere... - felemelte a takarót

Felakartam állni, amikor éles fájdalmat éreztem a lábanban. Biztos fére léptem és kiment a bokán.

-Mi történt már megint?

-Ki ment.

-Ki ment ki?

-Nem, ki hanem mi.

-Mi ment ki?

-A bokám.

-Mért nem ezt mondtad.

-De én ezt mondtam.

-Nem.

-De.

-Fáj?

-Szerinted?

-Nem, mert aludni akarok.-mondta és vissza feküdt.