Játszva szeretni /befejezett/

Reggel

Reggel Dominik karjaiban ébredtem.

Ő még nem volt ébren aludt engem ölelve.

A fejét a párnába süllyesztette haja összevissza állt.

A haja a reggeli fényben aranybarnának látszott és csak úgy fénylett.

Lassan felemelte a fejét és észre vette, hogy figyelem. Majd feltámaszkodott és rámászott, vagyis felettem volt a fejem mellet támasztotta a kezét.

Mélyen a szemembe nézett azokkal a kék szemekkel, amiket annyira szeretek. Csak mosolygott, ahogy én is rá. Közelebb hajolt és rárakta a homlokát a homlokomra majd megemelte egy kicsit a derekamnál fogva.

-Jó reggelt hercegnőm.

-Jó reggelt.

Még jobban megemelt és már csak pár centi volt köztünk éreztem a leheletét, ami forró volt. Majd megcsókolt...

Elengedett, de még mindig a fejem mellet támaszkodott a két kezével.

-Hogy van a lábad?

-Jól.

-Rá bírsz állni?

-Nem tudom.

Lemászott rólam és felált.

-Miért álltál fel?

-Gyere meg nézzük, hogy rá bírsz e állni. Ha elesel, elkaplak.

Végül is feláltam.

Ahogy feláltam és ráléptem a lábamra éles fájdalmat éreztem majdnem elestem, ahogy megpróbáltam valahogy a másik lábamra állni.

De Dominik elkapott mielőtt a földre ültem vagy estem volna. Lerakott a földre.

-Sara készülődj.

-Miért?

-Készülődj. Mindjárt jövök.- majd kiment a szobából és az ajtót becsukta.

Van, egy nagyon jó kérdésem. Mit vegyek fel? A tegnapi ruhám nem tom hol van.

Hát mivel nem volt másik ruhám ezért nem csináltam semmit csak ültem. Még azt se tudom, hol van a táskám.

Dominik olyan 5 perc múlva vissza jött. És ahogy bejött ledöbbent, mert észre vette hogy még mindig ott ülök és telefonozok. A telefont nem találtam meg ez az ő telefon, ja, volt a kezemben.

-Mit csinálsz?

-Játszok.

-Mit?

-Nem tudom.

-Miért az én telefonom?

-Mert ez volt kéznél és az enyémet nem találom.

-A táskádban nézted?

-A táskámat se találom.

-Ott van a széken-mutat a szék felé ahol a táskám volt.

-Nem láttam. És hol van a ruhám?

-A fürdőben nézted?

-Nem

Bemegy a fürdőszobába és miért is nem ott volt.

-Ha ezt akartad felvenni, akkor mellé lőttél, mert te ebbe nem jössz.

-Miért nem?

-Mert piszkos, kicsit sörszagú, kicsit elvan szakadva.

-Nincs mit felvennem.

-Elmegyünk hozzátok és átöltözel és utána rögtön indulunk.

-Hova is.

-A lábaddal nem akarsz menni sehova?

-De.

-Akkor megyünk majd az orvoshoz.

-Oké

Felakartam állni de, Dominik segített azzal az indokkal, hogy nem akarja, hogy megint rálépjek.

Lementünk senki sem volt otthon.

Mikkor kimentünk egy kocsi állt a ház előtt. Egy fehér kocsi. Gondolom a tesójáé.

Dominik odament a kocsihoz és nekem ajtót nyitott. Beültem majd ő is. Én arra gondoltam, hogy a bátyja visz minket, de a volán mögé Dominik ült.

-Dominik van jogsid?

-Miért kérdezed?

-Mert ha nincs, nem fogok veled menni.

-Van. Örülsz?

-Mióta?

-Pár hónapja.

-Nem is mondtad.

-Nem kérdezted.

-Megyünk?

-Igen

Becsatoltam az övet. Dominik épp indulni akart.

-Dominik.

-Igen?

-Öv.

-Mi van vele?

-Nem csatoltad be. Csatold be.

-Ok vettem.-majd becsatolta az övét és indultunk is.

Nem sokára meg is érkeztünk kiszálltunk.

Nagyon hideg volt kint. Komolyan majd megfagytam.

Úgy éreztem mintha egy szál alsóban állnék igazából abban is álltam.

De úgy nézet ki rajtam, mint egy nagyon rövid rövidnadrág.

Ezt Dominik is észre vette levette a pulcsiját és rám adta.

Bementünk csak anya volt ott köszöntünk neki szerencsére nem nagyon figyelt. Felmentünk a szobámba. Kivettem a ruhákat. Akkor vettem észre fel, hogy Dominik engem nézz.

-Mi az?

-Nagyon jól állnak a ruháim.

Majd végig nézett rajtam minden porcikámon. Nagyon zavarban éreztem magam ezért hátat fordítottam.

De ő közelebb jött.