Csak ketten (+17,5)

3.5K 147 10
                                    

Már vagy olyan öt tíz perce sétáltunk, amikkor meg.

-Mi az?-kérdezem

-Gyere.

Elindul a háza felé.

-De nem úgy volt, hogy sétálunk?

-De. Csak nem vizes hajjal.

-De...

-Nincs, de. Amúgy is tudok jobb szórakozást, mint a sétálás.

Megfogja a kezem és behúzz a házába. Becsukja az ajtót mögöttem. Elkezdi levenni a cipőjét majd a kabátját. Ahogyan én is.

-Úgy tűnik, itt leszünk. Ki van itthon még?

-Senki.

-Senki?

-Senki. Csak mi ketten. Mit szólnál hozzá, ha folytatnánk ott ahol abba hagytuk?

-Reggel hétig van időm. Nem kell sietnünk.

-Rendben. Gyere.

Odanyújtja a kezét. Majd kézen fogva megyünk fel a szobája felé. Ahogy beértünk rögtön odalépek elé. Kezeimet a tarkójára raktam ő pedig a derekamra. Közelebb hajolt annyira hogy az orrunk össze érjen.

-Mit csináljunk?-kérdezi hajolt

-Ezt.-mondtam

Oda hajoltam az arcához majd megcsókoltam. De rögtön viszonozta. Kezeivel szorosabban tartott, mint az elmúlt pár másodpercben. Elkezdtem hátrálni az ágya felé. Dominik felsőjét megfogtam és berántottam magammal az ágyba. Végül megint én kerültem alulra. Mondjuk már meg szoktam, hogy ő vezet úgy mond.

Kezei a hátam közepe felé vándoroltak. A kezeimet a pólója sarkába akasztottam. Egy gyors mozdulattal levettem róla. Ahogy lekerült róla a földre dobtam. Ahogy a nadrágját akartam levenni egyet mosolygott. Egy perc alatt már csak a fehérnemű volt rajtam. Egy perc alatt majdnem az összes ruhát leszedte rólam. Egy perc alatt én csak a pólóját bírtam levenni.

De az a nadrág már zavart. Farmer volt. Kidörzsölte a combomat.

Egy kis kínlódás után már az is a földön volt. Dominik a számról rátért a nyakamra ahol apró nyomokat hagyott maga után.

Nem sokára már majd nem minden lekerült rólam. Dominik minden hol meg érintett.

Vágytam az érintésére, vágytam rá.

Dominik a fejemhez emelkedett majd adott egy csókót a számra.

-Akarod?

Egy pillanatra ledöbbentett. Valahogy nehéz elképzelni hogy ez igazi. Valahogy félek előre, hogy csak ennyi lesz a 18 éve tartó ártatlanságomnak. De tudom, valahogy érzem, hogy nem fogom meg bánni.

-Igen.-súgom a fülébe

Majd újra megcsókolom.

A perverz gondolatokat rátok hagyom. Nekem nagyon nem mennek ez már túlsággosan is nem megy. Ezt a rész befejezését rátok bízom a gondolatokra bízom. Mindenki képzelje el úgy ahogy akarja. Puszi:Sugi38

Játszva szeretni /befejezett/Where stories live. Discover now