Dominik szemszöge.
Ma január 29 van Sara szülinapja.
A suli hogy az igazat meg valljam nagyon szar volt. Mindenki játssza az agyát. Ahogy haza értem már apa főzött. Játssza a jó apát. De már késő 3 évre elment és most megköveteli, hogy legyek itt.
-Dominik kész a kaja.
-Nem vagyok éhes.
Bementem az szobába ahol aludni szoktam.
Ez nem az én szobám nekem a szobám Magyarországon van.
Ekkor jutott eszembe, hogy felkéne hívni Sarát.
Kicsöng.
Majd hang posta.
Nem veddte fel.
Lehet, hogy nincs nála a telefon.
Mondjuk már otthon kéne lennie.
Egy óra múlva ismét megpróbáltam és semmi ismét nem veddte fel.
Az nap vagy még olyan 20-szor hívtam. Egyiket se veddte fel. Üzentem egyiket se nézte meg.
Ha holnap nem bírom elérni, akkor cselekednem kell.
Mert ha mondjuk, valahova menne, ahol nem bírnám hívni akkor azt mondta volna.
Kezdtem ideges lenni.
Másnap ismét nem veddte fel. Felhívtam anyát hátha tud valamit.
-Szia, anya.
-Szia.
-Tudsz valamit Saráról?
-Várjunk hagy gondolkozzak hogyan is nézz ki?
-Hosszú barna göndör haj barna szem nálam alacsonyabb.
-Az anyja él még?
-Nem már nem.
-Akkor valami rémlik.
-Na?
-Nem biztos, de mintha pár napja hoztak volna egy lányt a korházba. Hosszú barna göndör hajjal.
-Mikkor?
-Tegnap előtt. Ja, eszembe jutott még valami mintha a nyakában lett volna egy nyaklánc.
-Arany?
-Igen.
-Mi történt vele?
-A fején lett egy seb.
-Most hol van?
-Valahol a korházba ne kérdezd hol mert...-mondta
Nem hagytam, hogy befejezze, mert a telefont leraktam.
Ő az valami történt.
Nagyon ideges lettem.
Látni akarom, ott akarok mellette lenni. Az én hibám hogy meg történt! Ha ott lettem volna valószínűleg ez nem történt volna meg!
Összepakoltam a cuccaimat. Indulni akartam a reptér felé, de apa megállított.
-Hova mész?
-Haza.
-De miért?
-Mert történt valami Sarával.
-Ki az a Sara?
-A barátnőm.
-Az is úgy elfog hagyni, mint Bogi.
-De ő más.
-Mennyé, de én szoltam!
Kimentem és kerestem egy taxit gyorsan be is száltam.
-Hova?
-A reptére minél gyorsabban.
-Rendben.
Elindultunk olyan 5 percen belül meg is érkeztünk. Kiszálltam majd gyorsan elintéztem az út költséget mivel ugye nem ingyen visz.
Odamentem a recepcióhoz.
-Mikkor indul gép Magyarországra?
-Ma.
-Hánykor?
-10 perc múlva.
-Kérek rá egy jegyed.
Gyorsan ki fizetem a jegyet és indultam is gép felé. Sietnem kellet. Pont időben oda értem. Felültem a gépre és indult is a 12 órás út. Csak Sarára tudtam gondolni.
(12 órával később)
A gép leszállt. Kiszálltam belőle. Az utam a korházba vezetett. Igen bőröndöstől. Még egyszer beszálltam a taxiba. Pár percen belül meg is érkezet. Kiszálltam és mentem is a recepcióra.
-Jó napot.
-Jó napot. Sara Parker itt találom?
-Igen. Ki maga neki?
-A barátja.
-Rendben a 123-as kor teremben találja.
-Köszönöm.
Elindultam a kor terem felé. Mikkor oda értem az ajtó be volt csukva.
Kopogtam. De senki sem válaszolt.
Tehát be nyitottam.
Ahogy bementem megláttam Sarát.
Csak feküdt a korházi ágyon a feje be volt kötve. Voltak rajta még kisebb sebek is.
Oda mentem hozzá. Leültem az ágy mellé. El simíttattam az egyik tincsét az arcáról.
Alszik.
Valahogy nyugodtabbnak érzem magam.
Kicsit fáradtt vagyok.
De örülök, hogy nincs komolyabb baja.
Csak alszik, látom, ahogyan a mellkasa fel és le emelkedik. Megfogtam az egyik kezét.
-Hogy lehetsz ilyen törékeny?
Egyik kezemmel végig simítottam az arcát.
Úgy érzem magam, mint aki mindjárt elalszik. Ez is történt lassan elnyomott az álom.
YOU ARE READING
Játszva szeretni /befejezett/
RomanceEgy kis részlet ha tetszik olvass bele a könyvbe is. "Azzal hogy itt vagy. Azzal hogy vissza jöttél. Vissza jöttél értem csakis, azért mert aggódtál. Azzal hogy azt az estét felejthetetlené tetted.Csak azzal, hogy itt voltál velem. Csak azzal, hogy...