Játszva szeretni /befejezett/

Ne érj hozzám

Az ajtóban Sam állt.

-Be engednél mi?-kérdezte az apja, aki mögötte állt

Egy másodpercig lefagytam.

-Oh, gyertek beljebb-mondta anyám, aki mögöttem állt.

Nem szabad elmenem. Jól kell viselkednem, mert ha nem akkor apát kirúgja, és másik helyre kell, majd költözünk.

De én nem akarok költözni!

Leültünk az asztalhoz. Próbáltam minél távolabb kerülni tőle, de mellém ült.

Az egész vacsora alatt a tekintettét mindig magamon éreztem.

Hirtelen egy kéz ért a combomhoz és megmarkolta. A hidegkirázott. Meg próbáltam levenni, de nem bírtam

-Hé, Sara te most jársz valakivel?-Kérdi Sam

-Miért?

-Mert ha nem... járhatnál velem.

-Igen Sara Sam egy igazi úri ember-Mondja apa

Még hogy úri ember inkább semmire kellő.

-Sara a fiammal nagyon szerencsés lennél.

Komolyan mindenki ellenem van?

-Ez nagyon jó ötlet.

Még te is anya.

Nem mondhatok nemet, de igent se.

-Sara mi a válaszod?

Mi a válaszom az, hogy nem! Nem!

-Felmehetek a szobámba?

-De Sara kicsim mi a válaszod, ha elmondod, utána felmehetek.

Mi?

-Hogy érted azt, hogy felmenni?

-Hát te meg Sam felmentek, mert nem hagyod magára.

-Igen Sara magamra akarsz hagyni?

-Nem.

Hogy most mit mondanék azt, hogy: Igen itt hagylak a fenébe! Nem fogok veled járni soha a büdös életbe!

-Na, jársz Sammel?

-Átgondolhatom.

-Egyedül?-teszem hozzá

Semmit se akarok át gondolni Nem és kész

-Persze

-Akkor felmehetek?

-Igen Sammel. Sara mi elmegyünk valahova. Jó?-mondja anya

-Igen.

Miért akarják ennyire, hogy vele menjek fel és hogy legyek vele? Elindultam a szobámba Sam jött utánam, mint egy idegesítő kutya.

-Sara meg kell mondanom, hogy nagyon szép vagy hátulról.

Mi! Nem zavar. Nyugalom Sara.

Bementünk a szobámba ő az ágyra ült én a lehető legtávolabbi pontra.

-Sara emlékszel mit csináltunk kis korunkban mikkor ott aludtál utoljára?

-Igen

-Fojttatjuk? Jó.

Hogy mi? Nem!

Felált közelebbjött. Én is felálltam a fürdő felé vettem az irányt. De megragadott a karomat. Elkezdett csókolni egyre hevesebben.

Próbáltam ellen állni.. de erősebb volt.

Felemelt az ágyra rakott.

Elkezdett csókolni a nyakam és egyre lejjebb haladt.

Kezdtem úgy érezni mintha a szorítása gyengülne.

Itt volt a pillanat! A térdemet hirtelen felemeltem eltaláltam pont ott.

Sikerült kijönnöm alóla. Telomért kaptam és berohantam a fürdőbe. Az ajtót azonnal bezártam.

Az ajtón kezdett dörömbölni féltem, de tényleg féltem.

Ordibált, de nem hallottam.

Az ablak nyitva volt. Hirtelen egy villámlást hallottam.

Megrettentem újra 12 éves lettem minden ott volt előttem a fájdalom. Minden... sírni kezdtem.

Eszembe jutottak Dominik szavai „Ha bármi baj van, hívj fel".

Elővettem a telefont. A kezem remegett, de sikerült.

Elkezdte tárcsázni.

-Szia.-szól bele

-Sara? Ott vagy?

-Dominik..

-Sírsz? Mi a baj?

-A segítségedre lenne szükségem. Sürgős.

-Tarts ki. Ígérem, ott vagyok mindjárt.

Le rakta a telefont.

/5 perccel később/

Dominik mikor jössz már?

Már nem tudom sokkáig tartani az ajtót. Kérlek, siess.

Egy hatalmasat villámlott még élénkebbek lettek az emlékeim.

Az ajtó már nem bírja sokkáig.

Még mindig patakokban folyt a könnyem, mint 12 évesen.

Nem akarok vissza menni akkora!

-Sara, ha nem nyitod, ki az ajtót be törőm, de komolyan!

Nem akarom hallani! Dominik hol vagy?

Valaki ordibál, de ki az valaki a nevem ordibálja de ...

Nem hallom..

Mert elsötétült minden...