Játszva szeretni /befejezett/

Sleeping beauty [Csipkerózsika]

Az oltár előtt fehér öltönyben és fekete nyakkendőben, Adri áll. Ahogy megláttam vissza akartam fordulni, de nem bírtam, olyan volt mintha valami felsőbb erő vitt volna oda.

-Medvecky Adrián szeretnéd feleségül venni Sara Parkert?-kérdezi a pap vagy kicsoda

-Igen.-mondja

-Ön Sara Parker szeretné hites férjéül fogadni Medvecky Adriánt?

-Nem!

-Akkor igen. Csókolják meg egymást.

-Nem mondom nem! Nem! Neeeemmmmmm!

Dominik szemszöge

Sara valamit beszél, és ezzel felkelt. Ahogy rá nézek, alszik, de beszél és sír.

-Nem, akarom.-mondja halkan magában

-Hé, Sara, nyugi csak álmodsz, halod.

Nem reagál semmit. Próbálom keltegetni, de semmi.

Megpróbáljuk, nála be válik, mint csipkerózsikánál.

Egyik kezemet az arcára helyezem a másikkal meg támasztom magamat. Közelebb hajolok és meg csókolom. Lassan és lágyan csókolom, pont úgy, mint a mesében.

Nem sokára már érzem, hogy lassan ő is mozgatja az ajkait. Ahogy elválok, tőle két barna szempár nézz vissza rám. A barna szemek tulajdonosa nem más, mint az a lány, aki az életem szerelme.

Sara szemszöge

-Rosszat álmodtál?-kérdezi, miközben mellém fekszik

-Mondhatjuk.

-Elmeséled?

-Nincs értelme.

-De miért?

-Mert csak egy álom volt.

Kicsit én is elkezdek helyezkedni. Pontosabban átmászok Dominik fölé és ráfekszek.

-Ugye tudod, hogy hajnal kettő van?

-Nem baj.

Odahajolok fölé és adok neki egy csókot.

-Nem csinálunk valamit?-kérdezem

-Én mindent csinálnék veled, de nem most.

-Miért nem most?

-Azért mert hajnali kettő van.

-Na és?

-Valakik mondjuk, én aludni akarok. Miért te nem vagy álmos?

-De az vagyok.

-Figyi mi lenne, ha majd máskorra halasztanánk a programot, amit kitaláltál, és most aludnánk.

-Rendben ez elfogatható.

-Akkor aludj.-mondta majd hanyatt fordított nekem.

Egy pár percet forgolódtam utána meg akartam kérdezni valamit.

-Dominik...?

-Hmm.-mondja rekedt hangon

-Ugye szeretsz?

-Igen, de miért kérdezed?

-Azt hittem nem szeretsz.

Dominik egy másodperc elteltével, ahogy eljutott az agyáig meg fordult.

-Miért ne szeretnélek?

-Mert olyan rég mondtad utoljára.

-Attól hogy nem mondom mindig, még nem azt jelenti, hogy nem szeretlek.

-Én, szeretlek.

-Én is.

Egy pillanat múlva elkezdünk mind a ketten nevetni.

-Miért szeretnéd, hogy mindennap minden percében csak azt hajtogassam, hogy szeretlek?-kérdezi

-Nem tudom. Te szeretnéd, hogy én mindig mondogassam?

-Nem.

-Mert?

-Mert én, amiket mondok, azt legtöbbször komolyan mondom. Nem akarom ezeket a szavakat csak úgy mondogatni.

Dominik szemszöge

Csak a plafont bámultam hanyatt fekve.

-Érted?-kérdezem

-....

-Na, érted? Vagyis nem.

Ahogy átfordultam Sara felé... megint Csipkerózsikát találtam mellettem.