Játszva szeretni /befejezett/

Sam hasonmás

-Lara, haragszol rám?

-Mi? Miért?

-Mert úgy mond lecsaptam előled Dominiket.

-Hogy mi Sara, én nem haragszok rád. Én csak Dominikre haragszom.

Elmosolyodtam hazáig nem beszéltünk sokat.

Megbeszéltük, hogy nyolcra ott leszek nála.

Otthon szerencsére nem volt senki rajtam kívül. A telefonom majdnem egész utón rezgett, csak otthon néztem meg. Dominik üzent. Megakartam nézni, de nem bírtam volna sírás nélkül.

Hiányzik, de nehéz megbocsátani.

Összeszedtem a ruhámat és indultam is. Mikkor oda értem Larával felmentünk a szobájába.

-Elmondod mi történt?

-Igen...- elmondtam mindent a mai napig.

-Ez történt?

-Igen

-Sara, szerinted a pizsiparti nem gyerekes?

-De az.

-Elmenjünk valahova?

-Hova?

-Buli, bár?

-Nekem mindegy.-igazából nincs nagy kedvem menni

-Gyere, adok ruhát.

-Miért?

-Mert ebbe nem jöhetsz.

-Oké

Oda mentem a szekrényhez és a kezem benyomott egy egyberuhát. Ami elég színes volt. Ő egy mély dekoltázsú ruhát vett fel.

-Lara nem túl mély a dekoltázsa?

-Nem.

Elindultunk. Gyalog mentünk.

Mikkor oda értünk elég nagy tömeg volt Lara valahogy előre jutott.

Én nagyon zsúfoltnak éreztem, bent. De ő úgy nézett ki mintha már jártas lenne. Leültünk az egy asztalhoz.

-Sara, szomorú vagy?

-Nem.–igazából igen

-Szerzek pasit, hogy ne szomorkodj. Mindjárt jövök.

Lara elment. Nem tom kit akar hozni.

Pár percen belül meg is érkezet kettő pasival. Egyik mellém a másik Lara mellé ült.

-Sara ő itt Ádám. Ádám ő itt Sara. Ismerkedjetek meg.-el is fordult beszélgetni a másikkal.

-Szia, Ádám- mondta Ádám

-Sara.

-Te most mennyi is vagy?

-18 leszek.

-Én 19.

-Az jó akkor nincs sok különbség–kezdett kínos lenni.

-Hozzak inni?

-Nem, nem kérek, de köszi.

-Oké akkor nem. Most vagy itt először?

-Igen

... A további 10 percben beszélgetünk. Kellemes társaság lett.

-Sara mi felmegyünk.-mondta Lara miközben a másik fiúnak a szájában volt

-Oké

-Mi nem megyünk?-kérdezi Ádám

-Nem, szerintem megyek haza.

-Haza kísérlek.

-Nem kell. De köszi.

Felálltam indultam, ki. De ő is jött.

-Mondom, hogy haza kisérlek.

Kicsit kezdett megijeszteni. Ezért belementem. Elköszöntem Larákétól, akik felfele tartottak.

Lassan sétáltunk az út közben nem igen beszéltünk. Két sarok volt még hátra, de ő megált egy sikátor ellőtt.

-Mi a baj?

-Te.

-Hogy mi?

-Sajnálom.

-De mit?

-Azt, amit most fogok tenni.

Megragadta a karom és a sikátor felé kezdett elrángatni.

Behúzott és elkezdett csókolgatni.

Próbáltam kiabálni, de nem bírtam.

A hátamhoz ért.

Mikkor nem figyelt sikerült megütni így pár másodpercig elengedett. Sikerült a járdára kiszaladni, de ő megint visszarántott.

-El akarsz szökni? Én nem fogom hagyni. Ma éjjel az enyém, leszel.

Megütöttem erre ő visszaütött az ütés erejétől a földre estem ő meg rám mászott. Elkezdte a ruhámon lehúzni a cipzárt, de közben csókolt. Mikkor sikerült lerángatta rólam és egyre lejjebb kezdett csókolgatni

-Segítség- ordítottam könnyes szemekel.

-Fogd be a szád.-

Befogta a számat utána rákötött egy sálat, hogy ne bírjak megszólalni.

Úgy tűnik, a balszerencsét vonzom. Sikerült megint egy Sam félével össze akadnom.

A menekvési esélyeim egyenlő a 0. A nagy kib*szott 0-val!