-Téged.
Oda jött és megcsókolt.
-Megkaphatlak karácsonyra?-kérdezte
-Nem tudom.
-Van még négy órám is.
-Jó meg kaphatsz karácsonyra a 4 órád helyett, ha nem csiná...
-Ha nem csinálok olyat, amit nem akarsz.
-Igen.
-De Sara... - a fülemhez hajolt-... én soha nem csinálnék olyat veled, amit te nem akarsz.
-Tudom
-Akkor miért nem bízol bennem?
-Én bízok.
-Bízol?-kérdezi, majd elmosolyodik
-Igen.
-Akkor, ha már jó a lábad lejössz velem a partra.
-Igen. De minek?
-Majd meg tudod.
-Sétálunk?
-Felőlem.
Lassan elindultunk a part mellet. Amikor megcsapott a hideg szél.
-Tessék. Hogy meg ne fázz. -rakta rám a pulcsiját.
-De te nem fázol?
-Nem.
-Akkor, köszi.
Még egy olyan fél órát sétáltunk kint mikkor Dominik elálmosodott. Ezt onnan tudom, hogy vagy fél percen ként itt mellettem ásítozott.
-Álmos vagy?-kérdezem
-Nem.
-Aha, el is hiszem. Menyünk haza?
-Nekem mindegy.
-Akkor mehetünk.
Beszálltunk a kocsiba és indultunk is. Megállt a ház előtt.
-Akkor, szia.
-Szia.
Majd kiszálltam a kocsiból és megvártam, hogy elmenjen és csak utána mentem be a házba. Otthon nem volt senki szokás szerint. Felmentem a szobámba majd olyan tíz körül elaludtam.
...
Pár hét múlva levették a gipszet utána egy boka rögzítő vagy mi volt rajta két hétig.
...
Ma december 11 van hétfő. Reggel van. Elkészülődtem és indulni akartam ezért kimentem. Hát kit látok kint?
-Jó reggelt hercegnőm.-mondta Dominik, aki a kapunak támaszkodott.
-Szia. Hogy hogy itt vagy?
-Miért nem jöhetek a barátnőm elé?-kérdezi úgy, hogy a barátnőm szót kihangsúlyozza.
-De, de biztos.
Ahogy kiértem közelebb húzott magához.
-Hogy aludtál nélkülem? Hiányoztam?
-Jól aludtam.
-Nem is hiányoztam?
-Talán.
-Értem. Megyünk ma valahova?
-Korizni. Úgyis tél van.
-Felőlem.
-Megyünk?
-Korizni?
-Nem. Iskolába indulunk?
-Nem maradunk?
-Ne kezd, megint úgyis megyünk.
-Van valaki most nálad otthon?
-Nincs miért.
-Anyukád meddig dolgozik?
-6-ig
-Ma nem megyünk iskolába.
-Dominik. De megyünk.–elkezdtem indulni
-Mondom, hogy nem megyünk.
Dominik megragadta a kezem és magához húzott megcsókolt majd felemelt.
Próbáltam magam kiszabadítani, de nem bírtam. Bevitt a házba fel a szobámba. Majd lerakott az ágyra a kezeimet a fejem mellet lefogta.
-Sara ma csak az enyém vagy. Be kell pótolni a sok elmulasztott időt.
-De Dominik. Engedj el.
-Nem.
Közelebb hajolt pár centire a fejem felet volt a feje. Csak nézet fürkészte a tekintetem és elmélyült benne. Majd megcsókolt.
-Elengednéd a kezem?
-Miért?
-Mert.
Elengedte a kezem lerakta a kezeit a fejem mellé. Közelebb hajolt és újra hosszasan megcsókolt.
-Sara nincs védelmed.
-Hogy mim?
-Ha akarnám most azonnál lebírnálak támadni. Talán meg fontolom.
Na, nem ma ne fogsz velem szórakozni. Ma fordulni fog a kocka. Meg fordítottam az állást én voltam Dominiken Dominik meg alattam megfogtam a tarkójánál fogva megcsókoltam. Ezen tettemen nagyon megdöbbent én csak pimaszul mosolyogtam.
-Erre mit lépsz?
-Tudni akarod?
-Igen.
ESTÁS LEYENDO
Játszva szeretni /befejezett/
RomanceEgy kis részlet ha tetszik olvass bele a könyvbe is. "Azzal hogy itt vagy. Azzal hogy vissza jöttél. Vissza jöttél értem csakis, azért mert aggódtál. Azzal hogy azt az estét felejthetetlené tetted.Csak azzal, hogy itt voltál velem. Csak azzal, hogy...