Játszva szeretni /befejezett/

El akartam menni de...

Elakartam menni de...

De megragadott és behúzott az ágyba majd megfordított, hogy rá nézzek . De én nem akartam ránézni. Megfogta az állam és megcsókolt majd a fülemhez hajolt.

-Sara ez most furcsán fog hangzani, de számomra már egy nő vagy. Mert ha nem tetszenél, akkor szerinted miért lennék itt?

Éreztem, ahogy a szavai miatt a lelkem megtelek melegséggel.

Majd lassan ismét elnyomott az álom a karjai közt.

Reggel mikkor felkeltem Dominik nem volt mellettem.

Lementem, hogy megkeresem. Lent volt a konyhába valamit csinált. Főzött. Tojást és szalonnát megpirítóst. Az asztalon kettő tányér volt egyikbe már volt étel a másikba még nem. Furcsa volt, hogy látom főzni azt hittem, hogy nem is tud. Csak akkor vett észre, amikor a másik tányéra rakta le az ételt.

-Mit csinálsz?-kérdezte

-Állok.

-Mióta?

-Nem régóta.

-Aha.

-Nekem is csináltál?

-Hát nem terveztem csak túl sokat csináltam magamnak ezért megosztom veled kedveségem jeléül.

-Ja, el is hiszem.

Leültünk az asztalhoz és megettük, amit Dominik készített és meg kell mondanom jobb, mint gondoltam.

-Milyen?-kérdezi

-Nem rossz.

-Jó vagy nem?

-Jó.

-Na azért. Én csináltam reggelit akkor te meg elmosogathatsz.

-Majd elmosogat a... ja, elfelejtettem, hogy már nem tud elmosogatni... Mindjárt elmosogatok.

-Oké. Itt maradok, megvárlak.

-Nem kell.

-De itt maradok.

-Mondom, nem kell itt maradnod!-ordítom

Fáj! Nagyon fáj! Fáj, hogy elment!

Éreztem, ahogyan a hasam görcsbe rándul.

Éreztem, ahogyan egy könnycsepp végig folyik az arcomon.

Dominik nem szólt semmit csak nézet nem értette, hogy miért csinálom ezt.

Hirtelen kinyílt az ajtó apa rontott be rajta. Ahogy meglátott minket rögtön odajött. Tegnap óta nem is láttam.

Ahogy meglátta Dominiket oda ment hozzá.

-Te meg ki vagy? És mit csináltál vele?!-a hangjában lehetett hallani, hogy nem volt teljesen józan.

-Dominik vagyok. És nem csináltam vele semmit.

-Aha, majd el is hiszem! Akkor miért sír?

-Nem tudom.

-A te hibád hogy sír!

-Apa nem az ő hibája.-odamentem, de apa ellökött.

-Ne avatkozz bele. Menj a szobádba.

Ahogy ellökőt elestem. Dominik odaakart jönni hozzám csak apa megfogta a pulcsiját.

-Te meg hagyd békén a lányomat! A te hibád!

-Nem az én hibám!-már Dominik is ordibált láttam, hogy kezd mérges lenni.

-Ne merj vissza beszélni!

Apa megütötte Dominiket, amitől kicsit meg tántorgott. Majd rám nézett. Láttam rajta hogy mérges. De amikkor elbambult akkor apa megfogta és a nyakánál fogva kihúzta.

-Ne lássalak még egyszer!

Ki rángatta majd becsukta az ajtót és rám nézett.

-Menj a szobádba!

Nem szóltam semmit csak szó nélkül felmentem. Ahogy felmentem a telefonért nyúltam. Írnom kell Dominiknek.

-Jól vagy?

-Igen.

-Sajnálom, ami történt. ) : Nem ilyen szokott lenni. Csak őt is megviseli.

-Te jól vagy?

-Igen.

-Ha baj van, hívj!

-Oké.

-Most mennem kell, majd beszélünk. Szia.

-Szia.

Valahogy kicsit nyugodtabb lettem.

De még soha nem láttam ilyenek apát.

/pár nap múlva/

Dominik nem jöhet át. Hogy miért? Nem tudom.

Én nem mehetek sehova. Hogy miért? Nem tudom.

Apa valahogy mostanában más.

Mióta megütötte Dominiket azóta 2 nap teltel.

Iskola már nincsen. Most éppen a szobámban vagyok.

Hirtelen a telefon elkezdett rezegni azt írta ki hogy: bejövő hívás Dominik. Felvetem.

-Szia

-Szia. Mondanom kell, valamit ráérsz?

-Igen.

-Oké. Személyesen mondanám csak hát... tudod.

-Aha, mondjad.

-Na, szóval ki kell mennem külföldre. Fél évre.