Játszva szeretni /befejezett/

A múlt az már múlt

Megettük az ételt, ami most jobb lett, mint szokott.

Ránéztem az órára 2 óra volt.

-Dominik indulunk?-kérdeztem

-Hova?

Komolyan? Elfelejtette?

-Ma kell menni Gergőhöz.

-Most már csak így becézgeted?-kérdezi kicsit mérgesen

-Nem becézgetem csak sokáig tartani kimondani, hogy pénzügyi tanácsadó.

-Mehetünk.

Felállt és az ajtó felé vette az irányt én meg utána.

-Hé, Sara. Ha már úgyis én, viszlek. Felmennél a telefonomért? Az ágyadon hagytam.

-Oké.

Visszamentem a házba. Egyenes a szobámba. Az telefon az ágyon volt. Be volt kapcsolva. Odamentem érte.

A szemem a kép ernyőjén akadt meg Mert én voltam rajta. Nem tudom, hogy mikkor csinálta ezt a képet.

De én voltam ott a képernyő háttérképe.

Én voltam Dominik háttérképje.

A kép, amin voltunk azt még anya fotózta amikkor mentünk közösen vacsorázni.

Én egy egybe ruhába voltam Dominik pedig apa volt öltönyébe. Lassan egy könnycsepp csordult ki a szememből.

Olyan mintha ez a kép olyan távoli lenne. Leültem az ágyra és csak tovább néztem a telefon képernyőjét. Szép lassan elkezdtek folyni a könnyeim.

Anya és a régi életem miatt.

Halk lépteket hallottam. Dominik jött be. Ahogy meglátott rögtön oda jött és leguggolt elém.

-Mi a baj?-kérdezi majd végig simítja az arcomat

-Emlékszel még erre a képre?

Felül mellém. Egyik kezével átkarolja, a vállam másikkal a kezemet úgy fordítja, hogy jobban lássa.

-Igen.

-Akkor minden más volt

A kezével közelebb húzz magához és félkézzel megölel. A másik kezével a telefont elveszi.

-Sara nem a múltban élünk.

-Tudom.

Eltolt magától majd. A kezeimmel letörlöm a könnycseppeket az arcomról.

-Egy kis mosolyt kaphatnák?-kérdezi

-Egy kicsit.

Varázsoltok a számra egy kicsike mosolyt.

-Na, ez már jobban tetszik.

Egyik kezével közelebb húzz magához.

-Tudod Sara, amikkor mosolyogsz akkor vagy a legszebb.-súgja

Szeretem, amikkor bókol. Ilyenkor mindig kicsit zavarba jövök.

Még közelebb húzott magához. Én csak a földet néztem.

Dominik add egy puszit a hajamba.

Majd egy kis pityegést hallok a telefonból. Fotózott.

Felnéztem, de nem láttam a telefon képernyőjét, mert Dominik eltakarta.

-Hé, Dominik mutasd meg.

-De mit?

-A képet.

-Várj.

Pár másodperc múlva a kezembe nyomja a telefonját.

A háttérkép megváltozott. Még mindig mi vagyunk rajta. De a kép az előbb készült.

-A múlt az már múlt.