Játszva szeretni /befejezett/

Hó ember

-Részvétünk. –mondták azok, akik ott voltak.

Ránéztem apára nem sírt, de nem is nevetett.

Odamentem anyához megfogtam a kezét. Semmi életjelet nem adott.

-Anya nagyon szerettelek. –mondtam majd kimentem a teremből.

Dominik az ajtóban volt nem szólt semmit.

-Haza viszel?

-Igen.

Beszálltunk a kocsiba majd haza vitt.

-Jól vagy?

-Igen.

-Itt maradjak?

-... Nem kell.

Kiszálltam bementem a házba, a szobámba bevágtam az ajtót. Kitört belőlem a sok visszafolytot könny. Azért folytattam vissza, mert nem akartam apa előtt sírni és nem akartam azt se hogy Dominiknek teher legyek. Hirtelen kopogtattak.

-Sara engedj be.-Dominik volt az

Arrébb mentem letöröltem a könnyeimet és ajtót nyitottam. Ahogy bejött rögtön észre vette, hogy sírtam.

-Sara nekem te nem tudsz hazudni. Újra megkérdezem de most igazat mond.

-Jól vagy?-kérdezi

-Nem.

-Itt maradjak?

-Igen.

Dominik rám mosolygott, de én nem bírtam mosolyogni. Leültem az ágyra

-Dominik meghalt anya. Meghalt...

-Tudom.

Majd újra sírni kezdtem. Ő csak magához húzott és megölelt.

Dominik szemszöge

Sara csak sírt nem tudtam mit csinálni. De mindent megakartam tenni, hogy ne sírjon. Szerintem a legtöbb, amit most tehetek, hogy itt vagyok vele. Pár perc múlva már kezdett jobban lenni már nem sírt csak engem ölelt. A fejét a vállamra rakta. Valahogy kicsit én is mintha meg könnyebbültem volna, nem szeretem, hogyha szomorú.

-Dominik?

-Igen?

Elengedett és az ablakhoz ment.

-Esik a hó.

-Igen hisz tél van.

-Anyával mindig akartunk hóembert építeni.

Majd hirtelen elindult az ajtó felé kiment én is elindultam utána. Mert a szemében láttam a megfontoltságot. Ahogy megláttam csak azt láttam, hogy veszi a kabátját és megy ki. Utána mentem. Kint ő elkezdett hóembert építeni a friss hóból.

-Mit csinálsz?

-Építek anyának egy hóembert.

-Segítsek?

-Igen.

Elkezdtem én is készíteni a hóembert. Mikkor kész lett Sara hozott répát az orrának. Már csak sapka és sál hiányzott. Sara levette a sapkáját és a sálját rárakta. Majd az ég felé fordult.

-Anya meg csináltunk a hóembert, amit mi nem tudtunk!-ordította az ég felé.

-Mehetünk be?

-Igen csak még kicsit szépítek rajta.

Pár percig még ott igazgatta stb. Utána be mentünk. Én a h*ly* fejemmel csak akkor vettem észre, hogy nincs rajta kesztyű. Levette a kabátját és ment fel a szobájába. Ahogy felért leült az ágyra. Mellé ültem megfogtam a két kezét jég hideg volt. A kezeimmel a kezeit elkezdtem dörzsölni és lehelni, hogy kicsit felmelegítsem őket.

-Dominik most mi lesz?

-Miért?

-Mert anya nincs, apa sokat dolgozik...

-Nem tudom.

-Végül is ez nem a te problémád ez csak az én bajom. Ha akarsz is, elmehetsz.

-De én is hozzád tartozom, ahogy te hozzám, ami a te bajod az, az én bajom is, és nem akarok elmenni.