Játszva szeretni /befejezett/

Mindent elszúrtam. Ugye?

-Az apja hívott, hogy csak úgy ki rohant a házból minden cuccát vitte egy indokkal, azért mert... mert történt valami veled. De nem tudta biztosra. De ahogy meghallotta már rögtön szedte a cuccát és indult haza Dominik.

Ahogy ezt meghalottam olyan érzésem mintha mindjárt összeesnék.

Az arcomon elkezdtek folyni a könnyek.

Megint miattam kellet, neki hazajönnie nem lehet egy nyugodt perce se. Alig aludt.

Közben hallottam lépteket Dominik a lépcsőn jött le.

Ahogy meg látott odaakart jönni. De én kiszaladtam közben takartam a szemem.

-Sara mi történt?

Szaladtam lefordultam minél messzebbre akartam menni. Mikkor már messze voltam lassan elkezdtem sétálni.

Mi ütött belém?

Gondolom, én lehetek a legrosszabb barátnő.

Mindig Dominikre támaszkodok minden kis gond után.

Ő talán csak egyszer, de lehet, hogy még akkor sem támaszkodott rám.

Olyan mintha ő lenne a járó bot, ami nélkül nem bírnék menni.

Már kezd sötétedni lassan haza, indulok.

Mikkor haza értem bementem a házba.

Minden úgy volt, ahogyan legutoljára.

Levettem a kabátom majd a cipőmet. Elindultam felfelé a szobámba.

Ahogy benyitottam a szobámba. Odamentem a székhez, ami a sarokban volt leraktam a cuccom.

Egy hangos ajtó csapódást hallottam. Visszafordultam. Dominik ott állt az csukót ajtó előtt.

-Dominik. Mit keresel itt? Egy álltalán miért vagy itt?

-Beszélnünk kell.-mondta kicsit mérgesen

-Miről?

-Újra meg kérdezek pár dolgot. Mi történt a fejeddel? Mert az biztos, hogy nem csak úgy leestél.

-De én tényleg csak úgy leestem.

-Értem. Akkor miért volt a fürdő ajtón ütés nyomok?-kérdezi kicsit higgadtabban

Éreztem, ahogyan a sós könnycseppek elkezdenek az arcomról lefolyni. Közben hallom, ahogyan akkor ordibált apa.

-Mi történt akkor?-kérdezi

-Hát... hogy is mondjam...-elmondtam neki mi történt

Mi közben mondtam megkellet állnom párszor. Fájt neki elmesélni. Úgy érzem mintha megint minden terhet ráraknék.

-Dominik. Miért jöttél vissza? Az igazat mond.

-Hátha már te is vallottál akkor én is. Azért jöttem vissza, mert nem tudtam mi van veled. Pár napig semmit nem tudtam rólad ezért felhív...

-Tehát miattam jöttél haza?-nem hagytam, hogy be fejezze a mondatott

-Igen röviden.

-De miért?

-Mert aggódtam.

Egyre jobban folytak a könnyeim. De nem azért mert boldog voltam, hanem azért mert megint rátámaszkodtam.

Mindig rátámaszkodok.

De én nem akarok rátámaszkodni!

-Azt akarom, nem aggódj, értem! Ne gyere ide, ha valami bajom van. Nem akarok rád támaszkodni!

-Akkor ne is szeresselek?-kérdezi nyugodtan

-Hogy mi? Miről beszélsz?

-Ha azt akarod, hogy hagyjalak békén akkor el is megyek. Vissza is megyek, Londonba a holnapi gépel.

Körölütem minden megfagyott lefagytam teljesen. Láttam, ahogyan Dominik kinyitja az ajtót és utána kimegy, majd maga mögött becsukja az ajtót.

Mindent elszúrtam. Ugye?