Játszva szeretni /befejezett/

Üzenetek

-Fogd be a szád.

Befogta a számat a kezével. Majd rá kötött egy sálat, hogy ne bírjak meg szólalni.

-Hagyd békén!-ordítja valaki

Egy kéz lerántotta rólam. Elakartam menni ezért sarokba másztam. Fáztam és féltem. Nem láttam tisztán hogy ki az.

Elkezdete ütni Ádámot.

Majd pár percen belül Ádám is vissza ütött. De, vesztett a földön végezte.

Közelebb jött az az ember. Kezdem egyre tisztábban látni az arcát. Dominik volt az.

Oda jött hozzám és a kabátját rám rakta és megölelt, de én ellöktem magamtól.

-Dominik! Engedj el! Utállak!

Vissza húzott magához és még szorosabban megölelt.

-Ha azt mondod, hogy utálsz, én akkor se foglak soha elengedni.

Minden kiszakadt belőlem sírtam az előbb történtek miatt, és azért amit Dominik tett velem.

Még szorosabban magához húzott és elkezdte simogatni a hajam.

-Sara, minden rendben.

-Nem, nincs semmi rendben.

...

-Gyere, haza viszlek.

Elengedett és kezet nyújtott. Segített felkelni. Felszálltunk a motorra és indultunk is. Az út csendben telt csak a város zaját lehetett hallani. Megállt és én leszálltam.

-Sara.

-Igen.

-Meg tudsz nekem bocsátani?

-Nem

-Akarsz még látni?

-Nem tudom.

-Utálsz?

-Nem

-Sajnálom. Megértelek valamilyen szinten én se nagyon tudok magamnak meg bocsátani. Emlékszel mikkor azt a nyakláncot adtam?

-Igen.

-Vissza akarok menni akkora.

Újra sírhatnékom támadt. Dominik nem szólt semmit csak elment. Én pedig bementem a szobámba és csak sírtam ekkor a telefon megrezget. Dominik üzent:

Sara, ha sírsz, kérlek, fejezd be. Nincs értelme miért sírnod.

Csak akkor vettem észre, hogy nagyon sokat üzent és vagy 3-szor hívott az iskola óta tehát neki álltam olvasni.

14:31

-Sara, kérlek hallgass meg.

-Sajnálom.

14:32

-Mindent sajnálok, amit tettem, és amit tenni fogok. Hallgass megkérlek.

14:40

-Hallgass meg.

14:50

-Sajnálom.

15:01

-Szeretlek. Kérlek, adj még egy esélyt. Ígérem, azt nem rontom el.

17:28

-Ha nem hallgatsz, meg akkor elmesélem mi történt.

Az a lány, akit láttál Bogi volt. Róla már meséltem emlékszel? Biztosan emlékszel. Oda jött hozzám én nagyon meg döbbentem azt mondta, hogy miattam jött vissza. De én mondtam, hogy már találtam mást (az te vagy Sara). Oda jött és olyan közeljött, mint régen megcsókolt. Az volt a legnagyobb hibám hogy hagytam. Majd újra. Egyszer csak a fülemhez hajolt és a fülembe súgta a régi becenevemet: Dom. Visszacsókoltam. Sajnálom. Amikkor megláttalak elakartam lökni magamtól, de ő nem engedett el.

17:35

-Nem akartam, hogy sírj. Mikkor megláttalak oda akartam menni és megakartalak ölelni és csókolni. Most utálsz, gondolom.

19:52

-Sara. Én nagyon szeretlek nem ez nem jó kifejezés. Mert én, imádlak. Remélem egyszer meg tudsz bocsátani.

-Látod most is itt könyörgők.

21:39

-Utálsz, nem akarsz látni ugye? Miatad bármire képes vagyok. Miatad hogy ne kelljen egy olyannal lenni, akit utálsz, ezért nem fogok veled foglalkozni. De azt nem tilthatod, meg hogy ne gondoljak rád. Mert én mindig rád fogok gondolni.

-De mielőtt elköszönek el kell még mondanom valamit. Imádlak. Imádom, ahogy nevetsz, ahogy mosolyogsz, ahogy nézel, ahogy zavarba jössz (főleg ezt imádom benned). Mindent imádok benned főleg téged. Egy dolgot kérlek, véss, az eszedbe téged jobban szeretlek bárkinél. Viszlát, hercegnőm.