Játszva szeretni /befejezett/

Mikor megyünk el randira?

-A múlt az már múlt.

Ebben az egyben igaza van.

-Megyünk?

-Persze.

Elindultunk. Beszálltunk a kocsiba. Dominiknek elmagyaráztam merre kell menni. Nem sokára ott is voltunk.

-Unalmas lesz?-kérdezi úgy, mint egy kis gyerek

-Nem tudom. Nem kell itt maradnod.

-De maradok.-mondja hangosan.

-Oké. Oké.

Pár perc múlva meg is érkeztünk.

Kettő unalmas órát ültünk bent. Röviden elmondom mi volt. Ha részletezném, be aludnátok.

Bementünk. Gergő minden féle parírt elém rakott alá írni. A papírokból az derült ki hogy a ház... az a ház ahol kis korom óta lakok. Az én nevemen van rajta. Vagyis az én házam. Még anya az én nevemre írta át. Ezen Dominikkel mind a ketten nagyon ledöbbentünk. Kicsit rossz lesz majd nekem egyedül abban a házban. Mivel egyedül leszek ezért nagyobbnak nézz ki.

Haza felé nem beszéltünk olyan sokat. Fáradtak voltunk. Vagyis én az voltam. Nagyon fáradt.

Dominik szemszöge

Már este 6 van és sötét van. Szóval figyelnem kell, mert... hát vezetek. De akkor is, hogy bírt ilyen sokáig beszélni az a Gergő vagy kicsoda.

Na, mindegy.

Nem sokára végre Sara házához érek.

Furcsa lesz mivel én még a szüleimmel lakok.

Tudom neki nem könnyű. Sok mindenem ment már keresztül. De én ott vagyok neki.

Meg is érkeztünk. Leállítom a kocsit. Sara felé fordulok, hogy szóljak. De csak akkor veszem észre, hogy alszik.

Lehet hallani a halk szuszugását. Olyan aranyos.

Közelebb hajoltam hozzá. Egy haj tincset a szeméből kisöpörtem a szeméből.

-Hé. Sara, ébresztő. Már itt vagyunk.-suttogom

Lassan elkezd pislogni. Nem sokára két barna szempár nézz vissza rám.

-Aludtam?

-Igen.

Kiszálltam a kocsiból. Ő is utánam. Bementünk a házba. Az ajtót nekem kellet becsuknom. Mikor vissza fordultam megláttam Sarát.

A falnak neki támasztva áll a lábait keresztbe karta a kezei a háta mögött vannak. Olyan kis aranyos. Csak mosolyogni tudok rajta.

-Dominik?

-Igen?

-Mi mikkor megyünk el... valamiféle... randira?

Randira? Eddig egyszer sem voltunk. Igen, nem voltunk.

Sara szemszöge

-Még egyszer sem voltunk és egy normál pár álltalábban szokott járni, randizni.

-Elviszlek majd valahova. Randizni.-a randi szót elnyúltatta

-Komolyan?

Közelebb jött. Végül az egyik kezét neki támasztotta a falnak.

-Komolyan.

Adott egy puszit a homlokomra.

-Nézzünk filmet?

-Igen.

-De mit nézzünk?

-Alien?

-Horror?

-Szerintem kicsit.

-Nem annyira szeretem a horrort.

-Sara, de én, megvédelek majd az űrlényektől.

Egy halvány mosoly jelent meg az arcomon. Akaratomon kívül is elkezdtem nevetni. Dominik is mosolygott.

-Oké. De mellettem leszel.

-Mindig melletted leszek.