Játszva szeretni /befejezett/

lánykérés

/Másnap/

Oda mentem az utolsó után a szekrényemhez, ahol egy nemvárt levél volt.

Szia

Gyere 4:00-ra a 123-as szekrényhez.

6 órára gyere a 123-as szekrényhez.

Ha nem jössz, el én megyek el hozzád.

Szia

Puszi: herceged

Haza mentem a szüleim furcsa módon nem voltak otthon.

5 órára kész voltam mindennel és lassan indultam. Kint már kezdett sötétedni. Elindultam a buszmegálló felé. Mikkor oda értem nem láttam egy motort se, egy biciklit se csak kocsit pontosan egyet az igazgatóét. Bementem sötét volt a lámba levolt kapcsolva. Újra meg akar ijeszteni, de én felkészültem rá. A lámpa felkapcsolódott előttem egy asztalon pár szál virág volt.

És még volt egy papír egy üzenettel.

Ez a tiéd.

-Itt vagy?-érdeklődőm az ajándékozom után

-Tetszik?

-Igen.

Azt vártam, hogy elő jöjjön, de még nem jött elő.

-Előjönnél?

-Gyere a 123-as szekrényhez.

Odamentem ott ált a háta mögött volt valami. Nem láttam, hogy mi. Letérdelt előttem a háta mögött egy dobozféleséget vett elő csak nem...

-Sara milyen Sara is vagy te?

-Parker.

-Angolosan vagy magyarosan használod?

-Mind kettő,

-Akkor angol.

Amúgy még mindig térdelt.

-Sara Parker leszel a barátnőm?

-Dominik mi most mik vagyunk barátok?

-Több.

-Járunk?

-Még nem.

-Akkor most mik vagyunk?

-Nem barátok, de még nem is járunk kettő között.

-Szerintem már járunk.

Elmosolyodik én is.

-Sara Parker újra kérdezem, leszel a barátnőm?

-Igen.

-Csukd be a szemed.

-Oké.

Becsuktam. Hallottam, hogy feláll, és a nyakamhoz érint valamit. A nyakamhoz valami hideg anyag ért hozzá kicsit kirázott a hideg.

-Nyugi.

-Mikkor nyithatom ki a szemem?

-Pillanat.

Pár perccel később

-Dominik mikkor nyithatom ki a szemem?

-Pillanat.

-Sietnél, nem akarok egész este itt állni.

-Kész is kinyithatod

Egy nyaklánc lóg a nyakamban.

-Tetszik?

-Igen köszönöm, de nem kellet volna.

-De igen és szeretném, vagyis inkább kötelező hordanod.

-Nem is akartam levenni.

Elmosolyodott közelebb lépett és megcsókolt.

-Mehetünk?

-Mivel vagy?

-Motor.

-Nem láttam.

-Igen mert a kocsi mellet van.

Kimentünk felszálltunk a motorra és indultunk is.

Nemsokára megállt a ház előtt és én leszálltam.

-Holnap találkozunk.

-Igen.

-Szia-mondtam

-Szia.

Még mindig ott álltam vártam, hogy megcsókoljon, úgy ahogy szokott, de meg se mozdult csak ott ült és nézett. Úgy látszik, nekem kell megcsókolni. Közelebb mentem ő átkarolta a derekam én meg a nyakára raktam a kezeim. Még mindig mosolygott. Neki döntöttem a homlokom a homlokára. Hirtelen ajtó nyitódást hallottam elválltam Dominiktől

-Sara gyere be!-mondta anya

-Bocsi Dominik.

Nyomtam egy gyors puszit a homlokára és mentem is be.

-Sara ki az a fiú?

-Dominik.

-Ő a fiúd?

-Igen.

-Hívd bevacsorázni. Siess!

-Oké siettek.

Kimentem Dominik épp a motort indított volna be de, vissza nézett.

-Dominik ráérsz?

-Rád mindig van időm.

-EZ kedves de, gyere be.

-Miért?

-Anya látni akar?

Felhúzta a szemöldökét.

-Hogy mi?

-Szerintem gyere be, mert ő már tudja, a neved szóval felkeress, ami nem a legjobb.

-Oké.

Leállította a motort és elindult befelé de, még megállt az ajtóban.

-Hölgyeké az elsőbbség.

-De kis úri ember lettél,

-Nem csak kezdek félni az anyósomtól

-hogy kitől?

-Bocsi rosszul mondtam. Az anyádtól.