Játszva szeretni /befejezett/

Fehér póni?

Valami súly nehezedik az oldalamra.

A szemeimet rögtön kinyitom. Ekkor veszem észre, hogy nem valami, hanem valakinek a keze nehezedik az oldalamra.

Oldalra pillantok Dominik alvó arcával találom magam szembe.

Ő még nem volt ébren és olyan aranyos volt, ahogyan aludt.

Az órára rá néztem 6 óra volt.

Hogy kelhetem fel ilyen korán? Na, mindegy fel öltözők.

Elővetem a ruháimat.

Itt öltözek vagy menyek ki a szobából? Végül is mindegy hogy mit csinálok, ő úgy is alszik meg sötét is van. Szóval itt öltözők. Még egyszer hátranézettem, hogy ébren van-e. Nincs ébren.

Elkezdtem öltözni.

Ahogy végeztem vissza néztem. Dominik mosolyogott, csukott szemel.

Gondolom látott, mert jó ötlett nem egy fiú előtt öltözni. Hát nem jó ötlet volt?

Nem tudom most magamra vagy inkább rá legyek mérges.

-Szia.-mondom

Dominik fél szemét nyita csak ki és nem nézett ki álmosnak.

De olyan aranyos!

Jaj, Sara haddjad már.

-jó reggelt hercegnőm. Mióta vagy ébren?

-Szerinted?

-Nem tudom hisz csak most keltem-ártatlan kutya fejet vág

-Miért mosolyogsz?

Ahogy ezt megkérdezem a mosolya nagyobb lett, és mint ha kicsit be pirulna.

-Hát... hát...-egyre jobban pirul olyan aranyos-... Nagyon szépet álmodtam

-Mit?

Pár perc néma csend

-Azt hogy vettél nekem egy... pónit.-mondja komolyan

-Egy pónit? Én?

-Igen egy fehér pónit.

-Nincsen fehér póni csak szürke.

-De az hófehér volt.

-Szürke volt.

-Fehér.

....

Ez ment még pár percig nem érti, meg hogy nincsen fehér ló csak szürke. Végül feladtam.

Ha azt kérdezitek, hogy hol vannak a szüleim akkor a válaszom, hogy közöm sincs.

-Éhes vagy?-kérdezem mire csak bólint

Ki megyek a szobából és elindulok a konyha felé.

-Ágyba kérem a reggelit.-ordibálja nekem

-Ha éhes vagy eljössz, mert én biztos, hogy nem viszem fel neked!

Lesétált a lépcsőn ásítozva. Majd helyet foglalt az asztalnál. Álmosan az előtte levő kulcstaróval játszott.

-Mit kérsz?

-Mi a választék?

-Rántottat kapsz.

-Nem is kérdezted meg hogy kérek-e rántottát!-mondja felháborodva

-Ha nem kérsz, nem kapsz. Szóval kérsz?

-Igen-mondta unottan

Megreggeliztünk olyan 7-re már végeztünk is.

-Dominik?

-Hmm.

-Az ajtót, amit betörtél ki fogja megcsinálni?

Ez a milliomos kérdés.

-Passz.-mondja vállat vonva

-De te törted be nem?

-Hát igen... De azért mert nem nyitottad ki.

-Ez igaz.

-Amúgy mi történt?

-Nem szeretnék róla beszélni.

-Rendben hercegnőm. De ha itt az ideje elmondod ugye?

-Igen.

Berakta az üres tányért a mosogatóba. Felment a szobámba és vissza feküdt az... ágyamba!

-Mit csinálsz az ágyamban?

-Aludni próbálok.

-De miért itt?

-Akkor mindjárt elmegyek jó.

Felkelt... kiment a szobámból a lépcsőfelé. Hát persze hogy nem a szüleim szobájába. Komolyan jobb helyett nem találhatott volna.

-Dominik! Menj ki a szüleim szobájából más hova aludni például haza.

-Értetem hercegnőm tehát elküld.-mondja

Majd újra felkel és most a lépcső felé vette, az irányt felvette a kabátját és kiment a házból.

-Hé, Dominik.

Az ajtót kinyitotta, hogy utána szóljak. Felakart szállni a motorra, de még, megáll egy pillanatra

-Igen?

-El se köszönsz?

Leszállt a motorról oda jött.

-Egyébként köszönöm a mait.

-Ne aggódj már nem fog zavarni.

-Meg se merem kérdezni, hogy mit csináltál vele.

-Amit csináltam csak érted tettem.

-Értem?-kérdezem zavartan

-Igen, érted.

Egyik kezével végig simította az arcomat. A derekamra helyezte a kezét amivel közelebb húzott magához.

Egyre jobban kezdett közeledni az arcával.

Az agyam azt mondja, hogy menjek el. De a testem csak őt akarja. Végül engedek a testemnek.

Hagyom, hogy Dominik megcsókoljon.