Játszva szeretni /befejezett/

Mellette

Valaki ordibál.

De ki? Talán Sam lehet az.

A nevemet ordibálja. De más a hangja. Sokkal, de sokkal erőteljesebb.

Lassan minden megjelenik előttem.

Biztos apa az.

Homályosan, de már lassan kezd kitisztulni a kép.

A padlón fekszek. Elájultam volna? Biztos.

Felakarok kelni, de nem birok.

Az ajtót beakarja törni valaki, már nem kell sok és betörik.

Betört mindjárt bejön Sam.

Ha bejön, már nem tudok mit tenni. Nincs már semmi energiám megvédeni magam.

Az ajtó hangos csattanással ér földet.

Ismét be hunyom a szemem.

/Dominik szemszöge/

A földön fekszik csukott szemekkel összekuporogva.

Oda lépek hozzá. Felemelem, amilyen óvatosan csak tudom.

-Ne tegyél le!-mondja alig hallhatóan

-Dominik vagy.

-Hol van Sam?

-Már nincs itt.

A kezeim között reszketett.

Lefektettem az ágyra.

-Aludj jól.-mondom és adok egy puszit a homlokára

Ahogy elhagyom, a szobát becsukom az ajtót. Éppen mikor már a lépcső elsőfokáról lelépnék az ajtója hirtelen kicsapódik. Sara kiront rajta.

-Várj!-mondja

-Mi a baj?

-Nem... itt... estére... ma.. ma-próbálja mondani a mondandóját, de zavarban van

-Itt maradok, ha akarod.

Bólint.

Bemegyünk együtt a szobába.

-Át veszem... de... utána

-Utána jössz, addig helyezkedjek el.

-Addig ne gyere utánam.

/Sara szemszöge/

Bementem a fürdőbe és átöltöztem.

De ahogy bele néztem a tükörbe észre vettem, hogy sírok és nem tudom abba hagyni.

-Hé, jól vagy? Már, vagy öt perce vagy oda bent.-kérdezi Dominik

-Persze.

-Bejöhetek?

-Egy másodperc.

Próbáltam el állitani a könnyeimet, de azok csak folytak.

Hirtelen Dominik jelent meg mögöttem félmeztelen.

-Aki jól van az nem szokott sírni.

-De nem tudom miért sírok.

-Gyere ide. Majd megvigasztallak.-mondja és széttárja a karjait

Közelebb lépek és szorosan átölelem.

-Amugy miért vagy félmeztelen?

-Csak kényelembe helyeztem magam.

-Mi van?

-Utálok ruhában aludni álltalábban anélkül szoktam. De gondoltam rögtön rám másznál, ha meglátnál pucéran.

-Inkább ki dobnálak.-mondom nevetve

Kezeit a vállamra téve eltol magától.

-Mondtam, hogy megvigasztallak.

-Menjünk inkább aludni.-mondom és befekszek a takaró alá

A matrac súlya a másik oldalon lesüpped. A villany lekapcsolódik. A takaró fel emelkedik, és egy test simul a hátamhoz. Szorosan magához húzz, és a nyakamba puszil.

-Jó éjt hercegnő.-suttogja

Olyan hatalmasak a karjai szinte elveszek bennük. De mégis úgy érzem itt a helyem. Mellette.