Dimenzió vándor

1 fejezet

Lola

Gyönyörű az Eiffel torony legfelső szintjéről lenézni az esti Párizsra. Bár itt is elég nagy a fényszennyezettség azért szép látvány. Szeptember vége felé jár az idő. Elég szép derült az ég, de csillagokat így sem lehet látni a város fényei miatt.
Lassan haza kellene mennem ha nem akarom hogy anyum észrevegye, hogy nem vagyok még ágyban. Csak be ne nyisson a szobába pont mikor megérkezek. Lassan elellene neki mondani és nem kellene állandóan attól félnem, hogy lebukok. Aglasis a bukott angyalok egyike is kepés volt bármivel vagy bárkivel ezt csinálni. Mondjuk van előnye. Mosolyogva lepillantottam a városra. Szép. Sóhajtottam majd egy utolsó pillantást vetettem a tájra mielőtt becsuktam a szemem. Mikor újra kinyitottam a szobámba voltam. Nyolc órát mutatott az óra. Gyakorlatilag csak fél órát voltam távol. Lehuppantam az ágyamra majd lekapcsoltam a lámpám. Ma már semmi energiám nem maradt ami kifejezetten jó dolog így majd tudok aludni és nem fogok egész éjszaka fent lenni. Tíz körül még hallottam, hogy anyu óvatosan benyit és lecsekkolta alszom e már. Nincs kötött takarodó idő, tudja, hogy sokszor éjszakába nyúlóan fennmaradok mert nem tudok aludni, de szülői kötelességének eleget téve azért rám parancsol, hogy aludjak. Mintha az parancsszóra menne...

*****

Mikor reggel a a telefonom felébreszt csak az tart vissza attól hogy földhöz vágjam, hogy akkor nem hallgathatnám tovább a kedvenc énekesem duruzsoló hangját. Kicsit bosszankodva kimászom az ágyból. Az ébredések a legrosszabbak. Nem tudom kimondta, de teljes mértékben egyetértek vele. Magamra rángatom azt ami szó szerint elsőnek kiesik a szekrényből. Rendet kellene raknom benne, de valahogy mindig elfelejtem vagy nem marad rá energiám. Na majd egyszer.
Szokásos nap lesz ez is. Mondjuk annyira nem. Mert töri témazárót írunk. Vagyis hat embernek én súgom le. Remélem azért nem lesz két csoport mert akkor kétfelé dolgozatot is "megírhatok", ahhoz pedig ma valahogy semmi kedvem. De van egy olyan megérzésem, hogy a és bé csoport lesz.
Mikor második órán kiosztják a dolgozatot akkor fancsali képet vágva nézek a padtársam lapjára. Na mit mondtam? Csak azért is két csoport lesz. Az első harminc perc az enyém. Ilyenkor senkinek nem segítek hanem a saját dogámmal foglalkozok. Ennyi idő alatt általában az esszével is végzek és minek unatkozzak felette ha másoknak segíthetek? Mondjuk a félrehallásokból néha elég vicces dolgok szoktak a lapra kerülni és elmosolyodok amikor eszembe jut pár bolondság. Némelyikük annyira analfabéta tőrihez, hogyha azt súgnám nekik, hogy Nagy Sándor volt a második amerikai elnök, simán leírnak a dogában.

*****

Tele voltam fölösleges energiával. Pillanatok alatt otthon lehetnék, de ez a kis séta legalább elvesz az én fáradhatatlanságomból. Általában azért nem alszom el mert nem vagyok álmos. Utálom, hogy nem tudok normálisan aludni. De így legalább sokkal több időm van olvasni, és kevés alvás is elég. Mondjuk a fejlődő 16 éves Bársony Lolácskának ez nem egészséges. Ah ez a vezetéknév. Utálom néha. Bársony. Hogy engem ezért hányszor piszkáltak. De balhés kis csaj lévén nem sokáig kötekedtek általánosban, középsuliban meg már nem ennyire gyerekesek az osztálytársaim. Ha mégis poénkodnak, kapnak érte gyilkos pillantásokat. De általában a történelem és irodalom átlaguk javulása érdekében nem packáznak velem. Nem csak jó választ tudok ám súgni nekik.
Gonoszan elmosolyodtam. Hát igen. A tudás hatalom. Ezekbe a gondolatokba merülve kullogtam haza.
Miután otthon lezuttyantam az ágyamra egy kakaós csiga kíséretében a telefonomra néztem ami jelezte, hogy valaki élő adást indított. Mikor megnéztem az értesítést elmosolyodtam. Imádom ezt a videóst. Rafaelnek hívják. Még a neve is menő az enyémmel ellentétben.
Most éppen valami főzőcskézős challang - et csináltak azokból a hozzávalókból amit a követői javasoltak. Közben a chatfalon írtak neki, hogy attól hogy a főző Bence mellet áll attól ő meg nem főz. Nagyon viccesek és imádom őket nézni. Nem azok az átlag youtubecelebek. Nincsenek elszállva maguktól és a videó alatt is végig megy a poénkodás. Nagy sóhaj kíséretében tettem le a telefont és nekiláttam a házimnak. Gyorsan beakartam fejezni, mert a Hyde Park csak rám vár. Imádom ezt a képességet. Ha fiú lennék lehetne a művésznevem Aglasis. De én lány lettem szóval így jártam. Bár eléggé uniszexnek hangzik a név. Na mindegy. Nem ezen hanem az irodalom leckén kellene kattognom...