Min huszonegy évesen találta meg a szerelmet, de nem akárhogy. Beleszeret Jimin-be, miközben a srác észre sem veszi őt, de legjobb barátja, Jungkook mindig ott van, hogy meghallgassa. A lány viszont mit sem sejt arról, hogy JK évek óta szerelmes bel...
- Kész vagy már? - Hallottam meg Jungkook hangját már vagy tizedjére a nappalimból.
- Várjál már egy kicsit! - Kiáltottam vissza türelmetlenül, majd sóhajtottam egyet.
A fiúk elmennek bulizni egy kis kikapcsolódásképpen egy olyan bárba, ahol tudtuk, hogy semmi esélye annak, hogy rájuk törnek őrült rajongók vagy paparazzók. Szerettünk ide járni, ugyanis Gangnam városrész egy külterületén helyezkedett el, csupa érdektelen menővel, akiket nem érdekelt a BTS, csupán az, hogy a pénzüket fitogtassák. Most meghívtak engem is, ahogy az egész csapatot, akik a háttérben dolgoztunk, hogy egy sikeresen lezárt koncertsorozat után együtt kapcsolódhassunk ki. Jungkook eljött értem előtte, ahogy általában szokott. Bár egyidősek voltunk, annyira oroszlánként tudott védeni ilyenkor, amikor bulira felöltöztem, hogy néha nem hittem el. Mindig féltett, hogy valaki elrabol, megerőszakol, megtámad vagy ki tudja, hogy mi történik velem, amíg odaérek a bárba, ezért folyamatosan, ellentmondást nem tűrően lépett be a lakásomba, hogy elkísérjen oda, még akkor is, ha taxival mentünk.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Megigazítottam magamon a fekete ruhát, amit úgy gondoltam, nem túl kihívó, de egy kis ferde estéhez tökéletes. Ráadásul nem titkolt szándékom volt jól kinézni, hogy Jimin végre észrevegyen, holott tudtam, hogy ha ez az elmúlt évben nem sikerült vagy másfélben, akkor nem egyik napról a másikra fog belém zúgni meseszerűen. De én akkor is próbálkoztam, mint egy reménytelen kis tinédzser. Már néha nevetni támadt kedvem saját magamon, annyira meg akartam felelni mindennek, hogy Jimin végre meglássa, hogy élek és őt akarom.
- Min! - Morogta a nevemet Jungkook, mire megforgattam a szemem.
- Jövök már - Mondtam és felvettem a kis táskámat az ágyam sarkáról, hogy végre felfedjem az arcom a legjobb barátom előtt. - De akkor kösd ezt be, nem érem el! - Kértem és azonnal hátat fordítottam neki, hogy a nyakamnál lévő szalagot megmutassam neki, ami egyelőre csak lógott lefelé.
*Jungkook POV*
Nyeltem egy nagyot és feltoltam magam a kanapéról. Mély levegőt vettem, amíg elmentem Min-ig, hogy a megkért kötözést végrehajtsam. Közben végignéztem rajta és igyekeztem nem elcsöppenteni a nyálam út közben. Gyönyörűek voltak a vékony lábai, ahogy egy egyszerű magas sarkúba bújtatta őket, elegáns volt, mégis fiatalos, kívánatos, ahogy a háta kilátszott a ruha vékony pántjaiból. Felfogott hajával megmutatta kecses alakját és tartását, valamint a kerek arcát, amire alig tett sminket, mert tudta, hogy amúgy is szép. Felemeltem a remegő ujjaimat és megfogtam a lelógó szalagok végeit.
- Masnira? - Kérdeztem halkan, szinte suttogva, amíg kiegyenesítettem az ujjaim között a fekete kötelet.
- Légyszi - Fordult oldalra Min, hogy valamennyire lásson és halványan elmosolyodott.
Bólintottam egy aprót és nem siettem el a dolgot. Ráérősen keresztbe fűztem a végeket, közben pedig egyszer-egyszer hozzáértem a puha bőréhez. Lassan alkottam meg a kis hurkot a masnihoz, hogy legyen elég időm csodálni észrevétlenül őt, a nyakát, a karjait, a hátát, a puha haját.
- Sikerül? - Kérdezte és hátra nyúlt a válla fölött, hogy megtapogassa a művemet.
Ujjaimra érkeztek az ő ujjai, amitől elmosolyodtam és végre meghúztam a masnit.
- Mindjárt, na - Mondtam és megigazgattam a két hurkot, hogy nagyjából egyforma legyen. - Türelmetlen vagy.
- Eddig te voltál az, most én - Vigyorodott el és ahogy levettem róla a kezeimet, felém fordult. - Jó leszek így?
Tettem egy lépést hátra és szigorú szemekkel végig pásztáztam, mintha nem adtam volna eddig időt magamnak a pillantásokra. Halványan elmosolyodtam és bólintottam egyet.
Min zavartan felnevetett és beharapta a rózsaszín rúzzsal kikent alsó ajkát. Ő is végignézett magán és megvonta a vállát.
- Biztos? - Kérdezett vissza.
- Nekem tetszel, úgyhogy neki is fogsz - Jelentettem ki.
A lány bólintott a legjobb barátja kijelentésén, holott nagyon nehéz volt nem úgy mondani, mintha vérig lennék sértve. Persze szerettem volna, ha boldog lesz és ha ezt nem velem képzeli el, hanem a bandatársammal, akkor mindent elkövetek, hogy sikerüljön neki. Ha már Jimin végre felnyitná a szemét és meglátná, mennyire szép lány is Min, végre valamennyivel nyugodtabb lehetnék és talán elkezdhetnék tovább lépni. De amíg nem találják meg egymást, bennem van a remény a lány szíve iránt, ami nem tesz jót egyikünknek sem ebben a háromszögben.
