Háromszög /BTS-JK+JM/

30.

Nem volt annyira nyugodt a belsőm, amikor lefeküdtem a kanapéra Jungkook mellé, holott már rengetegszer néztünk így filmet. Most mégis a lehető legtávolabb akartam csúszni tőle, hogy lenyugodjon a szívverésem, de mégis annyira közel feküdtem hozzá végül, hogy a hátam már a mellkasához ért.

- Bocsi, elférsz? - Nyeltem egyet, amikor realizáltam a túl szoros közelséget.

Kicsit előrébb csúsztam és szorosan markoltam a takaró csücskét, ami a kezem ügyébe akadt. Most direkt a lehető legnagyobb plédemet hoztam ki a filmezéshez, hiszen legutóbb is elég szűkös volt a hely a kicsi textil miatt. Most el akartam kerülni ezt, ugyanakkor szívem szerint befordultam volna Jungkook felé és az egész filmet a mellkasába bújva töltöm. 

- Persze, de te le fogsz esni - Motyogta mély hangon az álmosságtól.

Karját átvetette rajtam és finoman a derekam alá nyúlva visszahúzott a kanapéra, alig pár centit. Mély levegőt vettem és vártam, hogy elvegye a kezét, de nem tette. Kihúzta alólam az ujjait, de karja továbbra is előttem feküdt, átvetve a derekamon. Jungkook fészkelődött és éreztem, ahogy lába néha az enyémhez ér és kirázott a hideg a tudattól, hogy rajta egy alsónadrágon és pólón kívül semmi nincs, valamint engem is csak egy régi póló és egy rövidnadrág fed. Így is sokszor töltöttünk már időt, hogy nem voltunk felöltözve és habár az elején eléggé feszülten telt a hangulat, hetek után annyira megszoktuk, hogy Jungkook is már szégyenérzet nélkül mászkált alsóban a lakásomban. 

- Jól vagy? - Kérdezte Jungkook és keze lassan felcsúszott az arcomig.

Ujjai puhán érintették meg az arcomat, majd a homlokomat, aztán kézfejével is ellenőrizte a felületet. Én csak lehunytam a szemem és próbáltam nem mutatni azt, hogy máshogy érzem magam vele, mint ahogy kellene.

- Elég meleg az arcod - Mondta Jungkook halkan és felkönyökölt. - Nézz rám!

Lassan a hátamra fordultam és felnéztem a már felettem könyöklő srácra. Szemei csillogtak és arca komoly volt, aggódó. Ujjbegyei lassan cirógatták a bőrömet, ahogy ellenőrizte a hőfokot a homlokomon, az orcáimon és a nyakamon. Igyekeztem nem hatalmasakat nyelni, hogy egyrészt ő is meghallja, na meg igyekeztem nem sírni attól a pozitúrától, amit felvettünk. Egyre jobban markoltam a takarót a hasam közepénél és a világért se szerettem volna elengedni. Egy halvány mosolyt erőltettem magamra, hogy megnyugtassam a férfit.

- Jól vagyok, csak kicsit melegem van - Füllentettem, habár tényleg kimelegedtem a közelségétől.

- Biztos? - Végre elvette a kezét rólam, de csak a fejem mellé ejtette. - Nem akarsz inkább aludni? Vagy pihenni? Nem akarom, hogy beteg legyél.

- Jól vagyok, Kook - Mosolyodtam el őszintén az aggodalmára. - És nem akarok elmenni aludni, ha már megbeszéltük, hogy filmezünk - Mutattam a már beindított Vasember filmre, ami szüneteltetve várta, hogy végre neki kezdjünk.

- Majd megnézzük máskor, de tényleg nem akarom, hogy megbetegedj.

- Ne aggódj értem, tényleg semmi bajom - Néztem a szemébe keményen, hogy megértse, nincs gond. - Nem vagyok rosszul és nincs baj, csak melegem van. Nyár vagy, Jungkook.

- Akkor takarózz ki és ne ijesztgess - Sóhajtott egyet.

- Aranyos, ha beparázol - Kuncogtam és tényleg lerúgtam magamról a vékony paplant.

- Mindig aggódok, ha rólad van szó - Motyogta kettőnk közé.

Egy meleg mosolyra húztam az ajkaimat az édes vallomására és a mellkasom is megtelt gyengeséggel. Mély levegőt vettem és figyeltem, ahogy Jungkook lassan megnyalja az ajkait. Szemem azonnal levándorolt a rózsaszín szájára, ami már nedvesen csillogott, aztán vissza is néztem a srác szemébe, hogy ne legyen feltűnő a kíváncsiságom. Nyeltem egyet és megpróbáltam nem kiéhezett cafka módjára levegőt venni már ennyitől is. 

- Jungkook-ah - Szólítottam meg halkan.

- Hm? - Vonta fel a szemöldökét, hogy figyel, miközben fölöttem támasztotta magát továbbra is.

- Szerinted lehet barátság fiú és lány között? - Kérdeztem komolyan a szemébe nézve.

Jungkook felvonta a szemöldökét ismét, de most kérdőn. Megingatta a fejét és elmosolyodott.

- Miért ne lehetne? - Kérdezett vissza. - Mi is jó barátok vagyunk, nem?

- Hm - Bólintottam.

- Miért kérdezed? 

Megvontam a vállam és egy másodpercre elszakítottam róla a tekintetem, hogy összeszedjem magam, aztán lassan visszanéztem rá. A szívem hevesen vert és kicsit kínosan éreztem magam, de a másik felem izgatottan ki akarta mondani a szavakat.

- Anya szerint ilyen nincs - Sóhajtottam. 

- Miért?

- Mert az egyik fél mindig többet akar barátságnál - Motyogtam és újra lesütöttem a szemeimet, hogy inkább Jungkook pólóját nézzem, mintsem a szemeit.

A srác sóhajtott egyet és jól hallhatóan nyelt egyet. Keze, ami eddig a fejem mellett nyugodott, óvatosan belesimított a hajamba és aprókat csavart a fürtjeimen, ahogy elkezdett játszani vele.

- Jimin hyung mondott valamit? - Kérdezte Jungkook halkan.

- Azt hiszem, hogy Jimin csak fél szavakkal felnyitotta a szememet - Feleltem hasonlóan halkan, szinte suttogva.

- És? Mit gondolsz?

- Gőzöm sincs - Vágtam rá. - Egyelőre csak kicsit félek, hogy te mit gondolsz erről - Sóhajtottam. - Sose gondoltam volna, hogy a legjobb barátom fog megtetszeni.

- Tetszem neked? - Kérdezett vissza Jungkook és hangjában kicsi meglepődöttség bujkált.

- Így is elég kínos ez, ne csináld ezt - Temettem az arcom a kezeim mögé.

Jungkook halkan felkuncogott és a hajammal játszó kezével lassan eltolta a kezeimet az arcom elől. Én alig mertem ránézni a mosolygós arcára és a sötét pilláiba.

- Csak azt hittem, elárulta neked, hogy én mit mondtam - Magyarázta az előbbi kérdését. - Azt nem hittem, hogy én tetszem neked.

- És mit mondtál neki? Mit árult volna el? - Kérdeztem kíváncsian.

- Komolyan el kell, hogy mondjam? - Motyogta zavartan Jungkook és elszakította a szemeit az enyémektől.