Háromszög /BTS-JK+JM/

31.

  - Komolyan el kell, hogy mondjam? - Motyogta zavartan Jungkook és elszakította a szemeit az enyémektől.  

- Jungkook, szerintem sose volt gondunk azzal, hogy eláruljunk dolgokat egymásnak - Sóhajtottam. - Ez kicsit más, de ha én elárulom, azt akarom, hogy te is elmondd.

- Akkor kezdjed te - Nézett rám és beharapta az alsó ajkát zavarában.

Megingattam a fejem és felvontam a szemöldököm a feleletére. Elmosolyodtam és mély levegőt vettem, ahogy visszatért az idegességem a mondanivalómra.

- Azt hiszem, hogy kedvellek, Jungkook-ah - Vallottam be gyorsan. - Ismerlek és te is ismersz engem és szerintem ezért is kerültem ilyen közel hozzád.

- Nem eléggé - Motyogta Jungkook. - Mi van Jimin hyung-gal?

- Most megpróbálsz nemet mondani nekem burkoltan? - Sóhajtottam kínomban.

- Nem - Vágta rá azonnal Jungkook. - Csak azt hittem, hogy Jimin hyung kell neked.

- Én is azt hittem - Néztem rá megint. - De aztán történt az az eset és aztán amikor beszéltünk, rávilágított a veled való barátságomra.

- Pedig mondtam neki, hogy ne csinálja - Sóhajtott Jungkook.

- Miért ne? - Kérdeztem és nyeltem egyet. - Talán te nem... szóval nem tetszem neked?

- De, dehogynem, csak.. - Megingatta a fejét és mély levegőt vett. - Elmondtam Jimin-nek, hogy szerelmes vagyok beléd, de nem akartalak elveszíteni, mint legjobb barát. 

- Nem értem - Közöltem vele, miközben a szívem hevesen vert a vallomására, miszerint szerelmes belém. 

- Ha én bevallom neked és te nem így érzel, akkor nem akartam, hogy tönkre menjen a barátságunk. Tudtam, hogy hyung-ot szereted és mivel ő is elmondta nekem, hogy kedvel téged és élvezte azt az estét, azt akartam, hogy ha már úgyis őt szereted, akkor vele gyere össze.

- Ez elég zavaros, de mindegy - Sóhajtottam. - A lényeg?

- Hogy Jimin hyung kijátszott és hátralépett - Motyogta Jungkook és lehajtotta a fejét az enyém mellé. 

Heves légzése a nyakamra érkezett, amitől libabőrös lett mind a két karom. Bal kezemet felemeltem és elkezdtem simogatni vele Jungkook hátát, hiszen nem tudtam, hogy miért, de valószínűleg rosszul érezte magát a barátja miatt.

- És ha most Jimin-nel akarsz lenni..

- Ha velem akart volna lenni, már lépett volna - Szakítottam félbe. - Anya szerint ő csak fellángolás volt nekem. De mivel téged ismerlek és minden mozdulatodat tudom, ez más.

- Más? - Sóhajtott a nyakamba Jungkook, aztán elemelkedett mellőlem és megint a szemembe nézett. - Szeretnél velem lenni? 

Szemében őszinte értetlenség, kíváncsiság, remény és boldogság tükröződött, amitől mosolyognom kellett. Tudtam, hogy belül még valahol kisfiú, még ha férfiasan nőtt is meg az elmúlt időben mind kívül, mind belül. 

- Hát, szerintem ha te is érzel irántam valamit és én is irántad - Vállat vontam és beharaptam az alsó ajkam, ahogy befejezetlenül hagytam a mondatot.

Jungkook elmosolyodott és megnyalta az ajkait. Jobb kezével megint elkezdett játszani a hajammal, mintha csak a stresszt így tudná levezetni a beszélgetésünk miatt. 

- Ez elég fura - Jelentette ki Jungkook és halkan felnevetett.

- Mi?

- A legjobb barátom vagy - Mély levegőt vett és elmosolyodott. - Voltál. Azt se tudom, hogy mit mondjak.

- Igazából én sem - Sóhajtottam. - De szerintem nem változik semmi, nem?

- Azért egy kis változást szeretnék - Biccentette félre enyhén a fejét Jungkook, én meg csak felvontam a szemöldököm. - Majd a csókok meg a többi, tudod. Azért ezt szeretném bevezetni.

Halkan felnevettem és bólintottam egyet, miközben a belsőm majd szétrepedt. Azt se tudtam, milyen érzések vannak éppen jelen, de az biztos, hogy őrületes tempóban szaggatták a belsőmet. Megnyaltam a számat és kicsit zavarban éreztem magam Jungkook alatt, ahogy most rám nézett. Bár nem fejeztük be a beszélgetést, késsel lehetett vágni a közöttünk lévő érzéseket.

- Kérdezhetek? - Szólaltam fel.

- Hm - Bólintott Jungkook.

- Mióta érzel valamit?

- Mióta is vagyunk barátok? - Kérdezett vissza és elgondolkodott.

- Másfél éve - Feleltem neki, mielőtt ő kinyitotta volna a száját.

- Akkor nagyjából másfél éve - Felelt a kérdésemre.

Elnyílt a szám és úgy néztem rá, mint egy világi hülyére, majd lehunytam a szemem és elszégyelltem magam. Bal kezemet az arcomra tettem és megingattam a fejem, a mellkasom meg kicsit szúrt a felismerésre, milyen régóta érzett többet irántam Jungkook, mint puszta barátság és én észre se vettem. Nem csak pár nap vagy pár hét alatt, másfél év alatt.

- Mi az? - Kérdezte Jungkook és ujjai finoman a csuklóm köré fonódtak, hogy el tudja venni a kezem a szemem elől.

- Végighallgattad, ahogy Jimin után sírok - Motyogtam lehunyt szemekkel, ahogy nem akartam ránézni. - Miközben te.. Jézus.

- Hát, nem mondom, hogy nem volt nehéz - Sóhajtott Jungkook és felnevetett utána, hogy bizonyítsa, már nem érdekli ez a nehéz téma.

- Bocsi.

- Nem tudhattad - Vont vállat.

Felnyitottam a szemem és megint Jungkook szemeibe néztem. Sötétbarna íriszei még csillogtak a tévé fényében, miközben a nappali félhomályra sötétült az éjszaka miatt. Arcélei feszesek, mégis lágyak voltak, tekintete fenyegetően tiszta, ahogy az enyémbe fúrta.

- Szeretném, ha legjobb barátok maradnánk - Mondtam hirtelen.

Jungkook szemei kikerekedtek, majd hirtelen egy pillanat alatt komorult el az arca és sütötte le a szemeit. Bólintott egyet és a hajammal játszó ujja megakadt a mozgásban.

- Értem - Suttogta.

- Jaj - Ráztam a fejem, amikor felismertem a szavaimat. - Mármint nem akarom elveszíteni a legjobb barátomat aközben, hogy már nem csak barátok vagyunk többé - Helyesbítettem gyorsan.

Jungkook lehunyta a szemét és sóhajtott egyet.

- Baszki, egy pillanatra megállt a szívem - Fújta ki hangosan a levegőt a tüdejéből.

- Ne haragudj, nem gondoltam át - Mosolyodtam el.

- Gyökér vagy - Ingatta meg a fejét és rám nézett.

Halkan felnevettem és ez az, amit szerettem volna. Ha semmi nem változik, amikor közben minden változik. Túlnőjük magunkat, de maradunk ugyanazok.