Háromszög /BTS-JK+JM/

102.

Kinyitottam a szemem, de azonnal vissza is hunytam, amikor ráébredtem, hogy csak Jimin ujjai játszadoznak a hajammal. Elmosolyodtam és csak még közelebb csúsztam a hátam mögött fekvő férfihoz. Hátam teljesen hozzásimult, a lábaim már az övéi köré csavarodtak. Éreztem, ahogy finom levegővételei a nyakamra érkeznek, mivel játszadozó ujjai már elterítették a hajamat a párnán, szabaddá téve a tarkóm. 

- Pihenj - Lehelte a bőrömre.

- Maradj itt! - Motyogtam fáradtan.

- Maradok - Kuncogott fel halkan. - Felöltözöm, jó?

Mély levegőt vettem és megingattam a fejem. Nem is tűnt fel, hogy egy törölköző van kettőnk között. Mosolyogtam és vártam, hogy halkan felnevessen a válaszomra.Helyette azonban csak egy finom puszit nyomott a nyakamra, amitől sóhajtottam egyet és kissé kirázott a hideg. 

- Akkor legalább kiterítem a törölközőt, jó? - Kérdezte.

- Oké - Feleltem.

Jimin felkelt az ágyból, én pedig a hátamra fordultam. Kezeimet a fejem fölé lendítettem és valamennyire kinyújtózkodtam, amennyire a fáradtság és a fájó izmaim engedték. Jimin sziluettje éppen, hogy kivehető volt a sötét szobában, ahogy a szobában lévő székre dobja a törölközőjét, majd visszafordul felém. Menet közben beletúrt a hajába, nekem meg muszáj volt beharapnom a kiszáradt számat, már csak a gondolattól is, hogy nézhet ki ilyenkor, mivel nem láttam. Óvatosan felmászott az ágyra, én pedig elrúgtam a takarót az útból. Jimin halkan felnevetett és segített arrébb tenni a paplant. Mosolyogva vártam, hogy a felhúzott lábaim közé bemásszon, majd négykézláb fölöttem elhelyezkedjen. Felnyújtottam a kezeimet és beletúrtam a még enyhén vizes tincseibe. Mély levegőt vettem és megpróbáltam leküzdeni a még mindig előtörő, zsibongó katyvaszt a gyomromban. Izgalmas és kívánatos volt egyszerre, ahogy ott lebegett felettem a sötétben, csendben. Csak a lélegzetvételeit hallgattam és egyelőre nem történt semmi. Csak megtámaszkodott mellettem és szinte mozdulatlanul állt és figyelt. A következő pillanatban viszont, mintha valaki meglökte volna hátulról, a számra csapódott. Egy meglepődött, hangos nyögéssel fogadtam a hirtelen jött csókját, de hamar le is nyugodtam. Lehunytam a szemem és minden idegszálam Jimin ajkaira koncentrált, ahogy lassan, mégis éhesen mozgott, egyre vadabbul. Ahogy a nyelvével simogatta az enyémet, kiéhezetten, egyre kegyetlenebbül. Ahogy a levegő egyre nehezebb lett, egyre izzóbb, egyre forróbb. Ujjaim megmerevedtek a hajában, már féltem, hogy tépem a tincseit az izgalomtól. Nem tehettem róla, elvette az eszem, elvette a józan ítélőképességem. Kicsit sem bántam, bíztam benne és szerettem őt, rábíztam magam. Tudta, hogy mi kell nekem és mitől érzem jól magam. Bár jóval vadabb és vehemensebb volt Jungkook-nál, mégis minden percét élveztem az együttléteinknek. 

Kezei egyre jobban felfűtötték a testemet és egyre hangosabb nyögéseket hoztak ki belőlem. Már egyre többször szakítottam meg a csókunkat is, hiszen már alig kaptam levegőt. Izzott a külsőn és a belsőm is és már nem tudtam, hogy van e még annyi erő bennem, hogy megtartsam magam és ne essek szét az első percek után Jimin érintéseitől. Fáradt voltam, de ugyanakkor napokig képes lettem volna elviselni a srác simogatásait és kényeztetését a testemen. Én már nem tudtam mit kezdeni magammal, csak vonaglottam és téptem a haját, simogattam az arcát és szinte kapartam a nyakát. 

Jimin eltávolodott tőlem és kissé már lihegve megtámaszkodott felettem. Egy újabb csókot nyomott a számra és lassan lejjebb engedte a súlyát rajtam. Mély levegővételekkel vártam, hogy végre megtalálja a helyét, és minden mozdulat hosszúnak tűnt. Eddig fel sem tűnt, hogy kétségbeesetten vágyom rá is, az érintéseire és a közelségére. megsimogattam az arcát és beharapott ajakkal vártam, hogy végre előre lendítse a csípőjét. Egy elfojtott nyögéssel nyugtáztam az érzést, ő pedig szinte leborult rám és arcát a nyakamba fúrta. Eltátottam a számat és élesen beszívtam a levegőt, míg a halk nyöszörgéseim keveredtek Jimin állatiasnak tűnő morgásaival, amit kissé elnyelt a párna és a nyakam is. 

- Jimin - Nyögtem a nevét, amire ő csak egy mély mormogással válaszolt.

Kievickélt a nyakam takarásából, miközben egy pillanatra sem hagyta abba a mozgást és a csodás légyottot. Hagytam magamnak még pár másodpercet, hogy magamhoz térjek, mire sikerült egy olyan levegővételhez jutnom, amivel sikerül kimondanom  azt az egy szót, amit szerettem volna.

- Szeretlek.

Jimin halkan felnevetett és egy csókra hajolt. 

- Én is szeretlek.