Háromszög /BTS-JK+JM/

17.

- Jungkook! - Kiáltottam a konyhából.

- Mondjad! - Hallottam vissza a hangját, bár gőzöm sem volt, milyen messziről és honnan.

- Behoznál nekem egy konyharuhát? - Kértem a srácot, mivel az éppen főlésben lévő ételt nem akartam ott hagyni a tűzhelyen.

- Aha, hol van? - Kérdezett vissza. - Megtaláltam! - Kiáltotta azonnal, mielőtt nyithattam volna a számat a válaszra.

Csak halkan felnevettem és megingattam a fejem. Szerettem, hogy ilyen otthonosan mozgott nálam, még akkor is, ha amúgy utáltam, ha a cuccaimhoz érnek vagy benne turkálnak. Jungkook kivétel volt, ő neki bármit megengedtem, hiszen nagyon jó barátom volt. Jungkook lassan becsoszogott hozzám a ronggyal a kezében és feltartotta maga elé.

- Ugye ez az? - Kérdezte felvont szemöldökkel, kicsit meginogva a magabiztosságán.

- Ez - Bólintottam és kivettem a kezéből. - Köszönöm.

- Nincs mit - Vont vállat. - Mikor lesz kész? 

- Két perc - Feleltem. - Éhes vagy már?

- Nem mondom, hogy nem ennék meg egy egész vaddisznót - Sóhajtott a srác.

Kuncogva lezártam a gázt a lábas alatt és a kezemben összegyűrve a konyharuhát, óvatosan megfogtam az átforrósodott fülét. Jungkook csak megpaskolta a vállamat és tudva, hogy most úgyse tud segíteni, inkább önként visszavonult a nappaliba, ahol korábban tévézett. Örültem, hogy átjött, mert tényleg szükségem volt néha rá, csak rá. Persze kettesben tudtunk lenni a backstage-ben is vagy a koncertek után, ugyanúgy tudtunk beszélgetni és nevetgélni, de valahogy ez más volt. Szükségem volt arra, hogy egyedül legyek vele, mert így bensőségesebb volt, félelem nélkül tudtunk beszélgetni és megnyílni egymásnak, nem kellett attól tartani, hogy valaki meghall minket, meglát sírni vagy teóriákat terjesztene. Jungkook is sokkal nyitottabb és felnőttesebb volt ilyenkor, hiszen nem kellett figyelnie arra, mit és mikor tesz vagy mond.

Sietve kiszedtem az elkészült vacsorát két tányérba és az asztalhoz vittem őket. Amikor letettem a tányért, lopva felnéztem, mert onnan már beláttam a nappali kis szegletét. Jungkook, mint egy zombi, úgy meredt a tévére és nézte, mintha valami világ megváltó dolog történne benne. Láttam rajta, hogy fáradt és nagyon hálás voltam azért, hogy engem választott az otthon alvás helyett. Persze itt is alszik majd, nem tartom fent sokáig, de ha hazament volna, már egy órája durmolhatna.

- Gyere enni, Kook - Szóltam a srácnak, és mielőtt reagálhatott volna, visszamentem a konyhába evőeszközökért.

- Végre, éhen halok - Dobta le magát szinte azonnal az egyik székre.

- Ha nagyon rossz, még rendelhetünk - Nevettem fel és leültem vele szemben.

Átnyújtottam neki az egyik pálcikát, amit mosolyogva vett ki a kezemből.

- Mindig jót főzöl - Dicsért meg. - Nem is tudom, hogy csinálod.

- Micsodát? - Kérdeztem vissza és kicsit beletúrtam a vacsorámba, hogy minél előbb kihűljön.

- Hogy mindent jól csinálsz - Felelt Jungkook és lagymatagul megfújt egy nagy adagot, mielőtt szinte még gőzölögve a szájába tömte volna.

Kicsit zavartan lehajtottam a fejem és elmosolyodtam, aztán én is bekaptam egy darab húst és a rátekeredett tésztagöngyöleget.

- Dehogy csinálok mindent jól - Ellenkeztem.

- Hm - Bólogatott Jungkook tele szájjal. - Jól főzöl, jól sminkelsz, nagyon jó a stílusérzéked, nem csak magadat, de hét fiút is fel tudsz öltöztetni, tudod kezelni a stresszhelyzeteket, mindig segítesz, jól el lehet veled dumálni, és nagyon jó barát vagy.

Mosolyogva néztem a barátom szemébe, miközben hallgattam az aranyos bókjait, ami általában nem megszokott tőle, hiszen kicsit visszafogott a stílusa. Ezért is szerettem vele kettesben lenni, hiszen így valamiért férfiasabban viselkedett. 

- Nem tudok továbblépni dolgokon, olyanokért esedezek, amiről tudom, hogy nem lehet az enyém, nem voltam jó a suliban és nem mindig vagyok minta gyereke a szüleimnek - Soroltam a hirtelen eszembe jutó dolgokat.

- Jimin hyung egy barom volt - Motyogta maga elé, majd megint tele tömte a száját.

Lesütöttem a szemem és megvontam a vállam, mielőtt egy nagy sóhajtás kíséretében elmosolyodtam. 

- És ennek ellenére még mindig szeretem - Leheltem a szavakat nehezen és örültem, hogy Jungkook-kal nyíltan beszélhettem bármiről.

- Szereted? - Kérdezett vissza és felvont szemöldökkel nézett rám, valami olyan ábrázat kíséretében, mintha hülye lennék.

- Nem tudom - Húztam el a szám. - Néha úgy érzem, hogy túl vagyok rajta a történtek miatt, aztán megint úgy vagyok vele, mint azelőtt.

- Nem csak azért, mert ő volt az első? - Kérdezte és lassan, ráérősen nyammogott a szájába tett falaton.

Újabbat rántottam a vállamon és játszadozva csavartam fel a pálcika végére a hosszú tésztaszálakat.

- Gőzöm sincs, Kook - Sóhajtottam és felnéztem rá. - Lehet. Remélem, hogy nem tart sokáig.

- Mi?

- Hogy így érezzek - Feleltem halkan. - Kezdek belefáradni, hogy olyan után rohanjak, akinek láthatólag nem kellek.

- Jó lenne - Mormogta az orra alatt Jungkook.

Nem vettem róla tudomást, hiszen tudtam, hogy igaza van. Túl kell lépnem előbb utóbb a srácon, hogy esélyt tudjak adni saját magamnak egy kapcsolatra vagy egy szerelemre. Lehet, hogy a nagy ő már rég elsétált mellettem, csak nem vettem észre Jimin sűrű szerelmi ködében.