57.

1K 108 1
                                    

*Jungkook POV*

Nevetve átkaroltam Jimin-hyung-ot, aki előttem ült a kis kanapén. Éppen egy gyors videót forgattunk le köszönésképpen az újabb díjért, amit majd megszerkesztve feldobhatunk a netre, hogy mindenkihez elérjen, mennyire hálásak vagyunk. Mindenki mutatott egy nagy szívecskét  a hálája jeléül vagy az ujjaival vagy az egész karjával, majd elköszöntünk és NamJoon hyung kikapcsolta a telefont. 

- Srácok - Nevetett fel, majd megingatta a fejét a vezető. - Mindenkinek köszönöm a kemény munkát és remélem, hogy a jövőben is tovább tudjuk így folytatni - Mondott egy kis köszönő beszédet, ami mindig előfordult akár koncertek, akár díjátadók után. - Legyünk legalább ennyire sikeresek a jövőben is! 

Mindenki egymásra tette a kezeit és egy csapatkiáltás után már készen is voltunk az aznapi teendőinkkel. Mindenki elindult a közös lakásunkba, hogy felkészítsük magunkat az éjszakára, ugyanis egy közös vacsora után elkezdődhetett egy újabb bulizás. Úgysem voltunk egy jó két hónapja már sehol a sűrű beosztás miatt, már ránk fért. Megbeszéltük mindenkivel, hogy mivel a vacsoránkat ugyanúgy kamerák kíséretében fogjuk elfogyasztani, hogy egybekössük a kellemeset a hasznossal, és a finom falatokat letudjuk egy forgatással egyben, mi majd később csatlakozunk a bulizni vágyó lányokhoz és srácokhoz, akik velünk dolgoztak.

*Min POV*

Beállítottam a telefonomat a kis éjjeliszekrény tetejére és bekapcsoltam az időzítőt. Sietve hátra léptem kettőt és lőttem magamról még egy képet az elmúlt negyven mellé, hogy majd ki tudjam találni, melyik az, amit elküldök Jungkook-nak. Már felöltöztem az esti partira és tudtam, hogy előbb fogunk odaérni, mint a srácok, hiszen nekik volt még egy gyors vacsorájuk a buli előtt. Leültem az ágyamra és átlapozgattam a készült fotókat, azonnal kitörölve azokat, amik egyáltalán szóba se jöhettek, hogy én elküldjem a barátomnak. Már egy jó órája készülődhettem, mert a negyedik ruha volt ez, ami rajtam volt és természetesen az összesben csináltam legalább húsz képet, de végül ez volt az a szett, ami maradt. Képen is tetszett magamon, így meghagytam, na meg késésben is lettem volna a lányokkal megbeszélt találkozóról. Sikeresen leszűkítettem a kört hat képre, végül elküldtem belőle azt, ami a legjobban tetszett.

Nem kellett sok, hogy odaérjek taxival a megbeszélt helyszínre a bárhoz közel, ahol már a csapat nagy része megjelent és várakozott

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Nem kellett sok, hogy odaérjek taxival a megbeszélt helyszínre a bárhoz közel, ahol már a csapat nagy része megjelent és várakozott. Mindenkit egy öleléssel köszöntöttem és felületes beszélgetésbe kezdtünk, elemezve egymás ruháját és haját, megcsodálva a sminkeket és hasonlók. Nem kellett sokat várni arra sem, mire végre mindenki megérkezett, akinek meg kellett. Mindenki kedvesen üdvözölte a másikat, aztán megbeszéltük, hogy elindulunk a klub felé. Már jócskán besötétedett, és hiába volt jó környék, hiába volt mindenhol egy biztonsági őr és egy kamera a falakon a bulihelyek miatt, nem szerettünk volna ilyen ruhákban sokáig a szabad utcán állni. Úgyis csupán egy utcányira volt már a bár, ahová rendszeresen jártunk a srácokkal, ahol megvédték a személyiségüket és ahol nem bombázták őket mindenféle hülyeséggel. Imádták a munkájukat, ez tény, de ha még iszákosan is a rajongókkal kellett volna foglalkozniuk, nem tudom, mennyire ment volna nekik, na meg azért kellett egy kis kikapcsolás nekik is, akárhogy is életük munkáját végzik. 

A hangos zene átvette az uralmat az eddig folytatott beszélgetés felett és mindenki mosolyogva besétált az ajtón. A dübörgő basszus megrezegtette nem csak a füleimet, de a mellkasomat is és minden szívdobbanásomhoz hozzáadott még egy kis rezgést. A magassarkúm alatt szinte még a lakkozott padló is rezgett, annyira átsüvített a dallam az egész helyiségen. Mindannyian kérdés nélkül azonnal a pulthoz léptünk és kikértük a kezdő italokat. Én abból a színes, erdei gyümölcsös koktélból kértem, amit sokszor ittam már itt. Nagyon finom volt és bár alkoholos, az édes gyümölcsök elnyomták a kesernyés, erős italt benne és szinte nem is éreztem, ahogy lassan elbódít. 

*Jimin POV*

Már automatikusan elmosolyodtam, amikor besétáltunk a zenés helyiségbe. Szerettem ezt a helyet, itt nem kellett vigyáznunk a lépéseinkre és a tetteinkre, sokat ihattunk, ha akartunk, táncolhattunk és hülyéskedhettünk kedvünkre, nem kellett figyelni, milyen szavakat használok és hogy kivel beszélek. Megnyaltam a számat, ahogy a szemem rátévedt a lányra, akiről Jungkook-kal egész este beszélgettünk. Virágos ruhájában aranyosnak tűnt, de a mély kivágása és a combközépig érő hossza miatt nőies és kívánatos is volt. Fekete magassarkúba bújtatott lábai megemelték őt és kecses mozgást biztosítottak neki, ahogy azonnal Jungkook-hoz lépett. A srác átölelte a barátnőjét, majd egy hosszas csókot váltottak. Nyeltem egyet, ahogy egyre közelebb értem hozzájuk és nem tudtam levenni a szemem a gyönyörű lányról. Váltottak pár szót a fiatalabbal, mire végre rám nézett. Bezártam az utolsó egy lépés távolságot kettőnk között és a zsebre dugott kezeim egy pillanatra megfeszültek, ahogy nem tudtam, szabad e azt tennem, amire gondolok. Bal kezemet előhúztam és Min derekára csúsztattam. Jungkook kicsit arrébb dőlt, hogy utat engedjen, közben pedig az ő jobbja a lány derekának másik oldalán pihent. Rámosolyogtam Min-re, amit ő viszonzott és a felkaromra csúsztatta a kezét, ahogy lassan közelebb mentem hozzá. Alig pár centire itt van a barátja, ráadásul ő is öleli, ahogy én. Mégis mosolyogva és jókedvűen hajoltam oda hozzá, hogy egyelőre az arcára cuppantsak egyet. A lány fogadta a közelségemet és úgy tűnt, már kevésbé feszült, mint a kezdetekben, holott csak egy vagy két hét telt el azóta, hogy zöld utat kaptam hozzá. 

Háromszög /BTS-JK+JM/Where stories live. Discover now