Háromszög /BTS-JK+JM/

20.

*Jungkook POV*

- Sajnálom, Jungkook-ah, de azt hiszem, én is beleszerettem.

Ahogy elhagyta a mondat Jimin hyung száját, szinte éreztem, ahogy felrobban a mellkasom. Olyan érzések gyülekeztem bennem, amiket nem tudtam, hogy egyszerre lehetséges a felszínre hozni. Harag, öröm, megkönnyebbülés, feszültség, féltékenység, versenyszellem és megbántottság. Mind-mind ott csücsültem bennem, arra várva, hogy a felszínre törhessenek és összezavarhassanak vele. Lefagytam és szinte pislogni is elfelejtettem.

- Hyung - Böktem ki végül, kiszáradt torokkal.

- Nyugi, Kook - Mosolygott rám Jimin hyung. - Tudom, hogy a te érzéseid valószínűleg sokkalta erősebbek, mint az enyémek. Ráadásul te mindig ott vagy neki, rád mindig számíthat. Nálad jobbat nem is kaphatna.

- Nem akarom - Feleltem hirtelen, ami az idősebbet arra késztette, hogy egy értetlen pillantást küldjön felém.

- Miért? - Kérdezte meglepődve. - Hiszen annyira akartad nem?

- Ennyire látszott? - Hajtottam le a fejem szégyenemben.

- Nem - Felelt Jimin. - De ahogy beszélsz vele, ahogy ragyogsz, miután vele voltál - Megingatta a fejét és elmosolyodott. - Én észrevettem.

- Ó - Ez volt minden, amit ki tudtam bökni.

- Szóval? - Kérdezte Jimin. - Miért nem akarod?

- Mert nagyon sokat jelent nekem - Feleltem és sóhajtva a hátamra gurultam. - Mi van, ha ő nem szeret? Hm? - Fordítottam felé csak a fejem, majd megingattam azt. - Többet ér nekem a barátsága, minthogy ezzel itt elvágjam az egészet. Meg amúgy is.. eddig azért vártam, mert beléd szerelmes, ha nem vetted volna észre.

Jimin arca egy pillanat alatt ment át mosolygósból sokkoltan zavartba. Szája elnyílt és szemei csillogtak az értetlenség és a most megértett dolgok sűrűjében. Én csak halványan elmosolyodtam és megvontam a vállam.

- Nem belém szerelmes, akármennyire is akarom - Motyogtam halkan, kicsit megtörten, de megkönnyebbülten, hogy végre a felszínre kerültek ezek a dolgok. - Hanem beléd. Elég régóta.

Jimin hirtelen csak felnevetett és megingatta a fejét. Kezét az arca elé tette és kicsit megdörzsölte azt, majd megnyalta a száját és félrenézett egy kicsit, mielőtt az én szemembe nézett volna újra, amik valószínűleg értetlenséget tükröztek.

- Te azért nem léptél, mert Min belém szerelmes? - Kérdezte halk, kedves hangon.

Én csak lesütött szemekkel bólintottam egy aprót, hiszen nem tudtam mást tenni.

- Én meg azért, mert láttam, hogy te mennyire bele vagy zúgva - Tette hozzá halkan, szinte hallhatatlanul. - Szép.

*Jimin POV*

Hirtelen annyi minden zúdult rám, hogy a felétől megkönnyebbültem, a felével meg még több teher esett a vállaimra. Megtudtam, hogy Jungkook azért szenvedett, mert nekem akart jót. Lehetne ennél tisztességesebb és jobb barátom? Szerintem kívánni se lehetne jobbat. Én meg voltam akkora barom, hogy eljátszottam Min bizalmát és nem tudott érzéseit egy elbaszott éjszakával.

- Szóval te is bele vagy esve, hm? - Kérdezte Jungkook reszketeg hanggal.

- Igen - Sóhajtottam.

- Akkor miért hagytad őt úgy ott? - Vont kérdőre.

Az emlékektől megint megfájdult a fejem és hatalmasat nyeltem, ahogy eszembe jutott a faszságom. A mellkasom szorított és rossz érzés fogott el.

- Mert féltem, Jungkook-ah - Vallottam be neki őszintén. - Tudod, hogy mennyire szerettem volna, ha életem végéig egy nőt szeretek, ugye?

- És ez miért nem lehetett Min?

- Mert túl tökéletesnek találtam - Válaszoltam. - Egyrészt. Másrészt meg féltem, hogy neked ártanék vele, ha elveszem tőled.

- Hyung! - Csapta a kezeit az arcára hisztisen Jungkook.

- Tudom, barom vagyok - Vontam vállat.

- Oltári - Helyeselt a srác.

- Hé, idősebb vagyok, beszélj tisztelettel.

- Ha egyszer egy pöcs vagy, hyung, akkor azt tisztelettel is pöcsnek hívják - Nézett rám szigorúan.

- Igazad van - Húztam el a szám. - Figyelj - Sóhajtottam egyet. - Ez nem mehet így tovább. Min teljesen tönkre fog menni mellettünk, ha így folytatjuk, ráadásul mi is baszhatjuk.

- Csak szeretnénk - Felelt egy halvány mosollyal Jungkook.

- Tessék? - Lepődtem meg a fiatalabb szójátékán, hiszen én leragadtam a tizennégy éves, ártatlan lelkénél.

- Semmi - Vágta rá azonnal. - De igazad van. Szóval menj el hozzá kérlek és beszéljétek meg, oké?

- Miért én? - Ingattam a fejem.

- Mert ha te elmondod neki, hogy szereted, összejöhetsz vele.

- És te?

Jungkook elmosolyodott és megrántotta a vállát.

- Én ezt akartam - Felelt. - Te megkapod, nekem meg ott marad, mint legjobb barátom. Viszont ha én szeretném magamnak, lehet, hogy ő nem szeret engem, hiszen beléd szerelmes. Ergo én elveszítem, mint legjobb barátot, ráadásul te se kapod meg. Kivéve, ha utánam rögtön lecsapsz rá.

- Okos vagy - Bólogatottam. - De ez agyrém. Ez így nem jó.

- Akkor? Álljunk elé mind a ketten és valljuk be neki, hogy szeretjük őt? Csodás lenne - Forgatta meg a szemét Jungkook.

- Nem nagyon - Sóhajtottam. - De nem akarom, hogy neked rossz legyen. Nem érdemlem meg úgy Min-t, ahogy te.

- Hyung, ne csinálj belőle problémát, jó? Én eddig is vele voltam és kibírtam - Vont vállat a fiatalabb. - Te viszont ha most nem lépsz, nem lesz senkid a lány.

A felettébb bölcs beszélgetés elgondolkodtatott, de még mindig nem elégített ki. Ez így nem lesz jó. Sem egyikünknek, sem a másikunknak, de ha egyszerre csináljuk, akkor sem.

- Még erre kitalálunk valamit - Hagytam annyiban a dolgot. - Csak szerettem volna, ha tudod, hogy nem kalandnak szántam Min-t és ne haragudj rám.

- Én nem haragszom, hyung, de ezt neki kell elmondanod, nem nekem.

- Tudom - Sóhajtottam és begurultam a takaróm alá. - Holnap beszélek vele. De most alvás.

- Oké - Motyogta a fiatalabb. - Jó éjt, hyung.

- Neked is Kook.