Háromszög /BTS-JK+JM/

92.

Letettem az utolsó tálat is az asztalra, amikor végre készen voltam mindennel. Sokkal előbb végeztem, mint a srácok, úgyhogy úgy döntöttem, nem várom meg őket, hanem hazajövök és főzök valamit. Az elmúlt hetek katasztrofálisak voltak, nagyon sok volt a munka, sok volt a stressz és a fellépés, úgyhogy nem sokat tudtunk együtt lenni. Hiába laktunk most már együtt, szinte nem is láttam a srácokat. Hiába végeztünk egyszerre vagy volt egy szabad délutánunk, ők vagy azonnal elaludtak, amit nem is csodáltam, vagy maradtak még gyakorolni az új dalokat, az új táncokat. Persze szerettem volna, ha egy órával kevesebbet táncolnak és együtt vagyunk, ha egy kicsivel kevesebbet vannak a stúdióban és helyette csak tévézünk vagy fetrengünk az ágyban, szerettem volna, ha végre elkezdem érezni, hogy valóban hárman lakunk együtt, de sajnos nem így volt. Persze nem így volt és nem is hibáztattam a srácokat érte. Tudtam, hogy mennyire fontos a munka és legalább annyi megadatott nekünk, hogy együtt voltunk egy pár órát, amíg segítettem kiválasztani a ruháikat vagy segítettem lemosni a sminkjüket. Tudtam, hogy most még keményebben kell dolgozniuk, hiszen be kell bizonyítaniuk, hogy attól, hogy elköltöztek ketten, nem hanyagolják a tennivalókat és nem késnek sehonnan. Ma viszont vége volt a legújabb videoklip forgatásának hivatalosan is, így kaptak egy nap pihenőt. Délután hazajönnek és van egy egész napjuk arra, hogy felkészüljenek és pihenjenek a közelgő 'comeback' fellépésekre. Előreláthatóan minden nap legalább két helyen van jelenésük, vagy egész napos forgatással, vagy interjúkkal, vagy pedig fotózásokkal megtűzdelve a legújabb dalok bemutatását. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy meglépek, amint lehet és nem várom meg őket, hanem hazajövök és egy finom, házilag elkészített vacsorával várom őket. Megérdemelték.

Elmosolyodtam, ahogy meghallottam a bejárati ajtó zárjának a kattanását, majd a nyitódását. Gyorsan megtöröltem a kezem és levettem magamról a fehér kis rongyot, amivel védtem a ruhámat. Időm se volt kimenni a konyhából, Jungkook máris feltűnt és egy fáradt mosollyal nézett rám. Széttártam a karom, ő pedig kérdés nélkül vágódott nekem, miközben erős karjait körém fonta. Én halkan kuncogva a nyakába kapaszkodtam és hagytam, hogy kicsit ide-oda dülöngélve szorítsa ki belőlem a szuszt. Lehunytam a szemem és mély levegőt vettem, hogy magamba szívjam a hiányolt illatot.  

- Főztél? - Motyogta a nyakamba Jungkook, ahová elbújt.

- Mhm - Hümmögtem válaszként. - Meglepetés.

- Édes vagy - Sóhajtott és egy sietős puszit hagyott a vékony bőrömön, amitől kirázott a hideg.

Mély levegőt kellett vennem, mielőtt eleresztettem volna őt, hiszen nagyon érett bennem a férfi hiánya. Már nem csak lelkileg hiányzott, az együtt töltött idő, a beszélgetések és a közös programok, hanem a szeretkezések és a durvább csókjai is. Az elmúlt hetekben semmire nem volt időnk, Jungkook csak kisebb csókokat nyomott a számra siettében, de itthon sem sikerült egy apró érintésnél többet kifacsarnia magából, annyira fáradt volt. Nem is akartam provokálni vagy erőltetni, teljesen megértettem őt. Egyedül Jimin adott nekem egy kiadós csókot a kis szobában, ahol öltöztettem őket, de ez sem enyhítette teljesen a vágyamat. Sőt, már nem csak Jungkook, hanem az idősebb után is vágyakoztam kegyetlenül.

- Jimin? - Kérdeztem rá a másik srác hollétére, amikor eszembe jutott.

- Maradtak még Hoseok hyung-gal a táncteremben - Mosolygott rám Jungkook és két keze közé fogta az arcomat. - Azt mondta, hogy későn jön, ha lesz ereje ide jönni. De lehet, hogy a közös lakásban alszik.

- Oké - Sóhajtottam és egy kicsit csalódott voltam, hogy egy fővel kevesebb van, de ugyanakkor meg is könnyebbültem, hogy legalább Jungkook ott van nekem.

- Mit szólnál vacsora után egy filmhez? - Kérdezte Jungkook, közben pedig finoman simogatta az arcomat a hüvelykujjaival, és egy szelíd mosollyal nézett rám.

- Jól hangzik - Bólintottam. - Nem vagy fáradt nagyon?

- De - Felelt. - De inkább veled szeretnék lenni, mint megint elaludni. Hiányzol.

Elmosolyodtam és hatalmasat dobbant a szívem a kijelentésére. Nem először mondta és volt már időm hozzászokni a hihetetlen kedvességéhez, mégsem ment. Minden alkalommal meglepődtem a gyengédségen, amit felém mutatott és a figyelmességén. 

- Együnk - Mondtam. - Utána meg választunk filmet.

- Oké - Bólintott Jungkook.

Lehajolt hozzám és ajkát finoman az enyémnek nyomta. Nem csókolt mélyen, sem durván, csupán egy hosszabb puszit hagyott a számon. Mégis felvillanyozta a kedvem és energiával töltött fel. Puha szája lehelet finoman vonzotta mágnesként az enyémet és amikor hátrált, én utána mentem, hiszen nem akartam megszakítani a csókot. Nemtetszésemet és mormogással jeleztem neki, mire ő csak egy széles mosollyal egy gyors csókot nyomott az orrom hegyére és megsimogatta a hajam.

- Később, Jagiya - Rekedtes hangja elárulta, hogy fejét neki is ellepte az érzéki homály, akárcsak az enyémet. - Éhes vagyok.